– Alapmotivációm a zsidó kultúra értékeinek összegyűjtése és megőrzése – mondta el érdeklődésünkre a nyugalmazott pedagógus. – Fiatalon idegenvezető voltam, és láttam, hogyan pusztulnak el az értékek, amikkel nem törődnek az emberek. A zsidósághoz való kötődésemet pedig megalapozta a szüleim irántuk érzett tisztelete. Az anyám még élelmiszert is vitt a munkaszolgálatosoknak.
Nem gondoltam, hogy én leszek az, aki ezt a díjat megkapja, meglepetés volt számomra – vallotta be Barna István. – Ez egy életműdíj, mert egy negyvenéves munkának az eredménye. Több barátommal és kollégámmal együtt negyven éve kezdtük gyűjteni a zsidó kultúra emlékeit. Diákjaimmal a zsidó temetőbe jártam, és helyreállítottuk a sírokat, amennyire csak tudtuk. Egy temetőkatasztert is készítettünk.
A Földes Gimnázium egykori igazgatóhelyettese kiállítást is szervezett a témában, és évenként prózamondó versenyt diákoknak.
– Nekik szól évente a megemlékezés a zsinagógában, emellett létrehoztam egy önkéntes kört is, amelyben olyan emberek vannak, akik ugyanezzel a lelkesedéssel, szívesen segítenek – tette hozzá Barna István.
A Simon Wiesenthalról elnevezett díjat 2008-tól ítélik oda évente maximum három embernek.