Még 2010-ben fedezték fel a tengerfenéken az elsüllyedt szállítmányt. A rakomány érdekes információkkal szolgálhat a kutatók számára arról, hogyan készítették az alkoholos italt a múltban. Az amerikai tudományos akadémia szakfolyóiratában (PNAS) megjelent új tanulmányban ismertették a kutatók a teljesen érintetlenül maradt palackok elemzésének folyamatát. Azonban nem ez az első eset, hogy egy szerencsétlen hajótörésből származó alkoholt vizsgálnak. Múlt hónapban német tudósok egy szintén elsüllyedt hajóról sört elemeztek és kóstoltak.
Akkor a sört beszennyezte a tengervíz, de ellentétben ezzel, a pezsgők teljesen érintetlenül maradtak a Balti-tenger hideg, sötét mélyén. A palackokat egyébként a Heidsieck, a Juglar és a Veuve Clicquot-Ponsardin gyártó készítette. Néhány üveget 2012-ben eladtak, egy palack 156.000 dollárt kóstált. Szakértők a kóstolás után fűszeresnek találták az italt, de annak ellenére, hogy a dugók épek maradtak, a szén-dioxid kiszivárgott a víz alatt töltött 170 év alatt. Így a tudósok csak egy bizsergő érzést éreztek a nyelvükön a buborékok helyett.
Kémiai elemzés során kiderült, hogy majdnem két évszázaddal ezelőtt a bort hozzáadott cukorral készítették. A módszert Németországban alkalmazták először, innen terjedt el világszerte. Ebből arra következtetnek a kutatók, hogy az édesebb borokat kedvelték akkor. Az elemzés azt is kimutatta, hogy a pezsgőt fahordókban tárolták, és a készítők szőlő szirupot adtak hozzá, ami ma is megszokott eljárásmód.
Mivel a szállítmány túlélte a balesetet és a víz alatti körülményeket hosszú időn keresztül, a borászok kíváncsiak arra, hogy milyen hatása lehet a borra a víz alatti tárolásnak. Épp ezért tavaly a Veuve Cliquot pezsgő gyártó saját kísérletbe kezdett: néhány üveg pezsgőt a tengerfenéken helyeztek el, a többi palackot pedig saját pincéikben tárolják. Így azt remélik, hogy a 170 éve történt veszteségből most sikerül elérni a pezsgő öregedésének lassítását, megakadályozását. Ez ugyanis új gyártástechnológiai eljárást eredményezhet.