Nagy Kálmán volt az első, aki csontvelő-átültetést végzett, szakmai sikerei Miskolcnak is elismerést hoztak. Ő álmodta meg és hozta létre a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Csontvelőtranszplantációs Osztályát.
1946-ban született Nagydoboson. Mélyen katolikus családból származik, nagyapja görög katolikus pap volt.
– A vallást nem gyakorlom, hanem benne élek. Az Isten azt várja tőlem, hogy inam szakadtáig dolgozzam, és akkor az ő kegyelméből szerencse is adódik számomra. A szerencse pedig csak azt látogatja meg, aki élni tud vele. Istenhez minden este azért imádkozom, hogy legyen meg az ő akarata. Ő pedig megsegít – nyilatkozta életéről.
Mint elmondta, meglepő, de eredetileg esztergályosnak tanult.
– Én a két kezemmel akartam dolgozni. Anyám nagyon hamar meghalt, még csak nyolcéves voltam ekkor, nagyon nehéz volt a családunk helyzete. Olyan elképzelésem is volt, hogy futballista leszek, de apám ezt nem engedte. Végül a Debreceni Orvostudományi Egyetemre jelentkeztem, annak ellenére, hogy nem volt a közelemben egyetlen orvosi példa sem. Az első év végén jöttem rá, hogy jól érzem magam ebben a tevékenységben, szeretem csinálni. Isten adománya, hogy mindig ügyes kezem volt az orvosláshoz – emelte ki.
1971-ben summa cum laude minősítéssel diplomázott. 1987-ben orvostudományok kandidátusa lett. Hematológus, immunológus és gyermekgyógyász szakorvos.
– Egyformán fontosnak tartom mindhárom területet. Az itt megszerzett tudásomat jól tudtam hasznosítani a transzplantációk során – hangsúlyozta.
Franciaországban és Németországban is dolgozott. Ösztöndíjakkal tudományos képzéseken vett részt az USA-ban található Houston Cancer Centerben és az olaszországi Milánói Egyetemen. A Temesvári Egyetem díszdoktorává fogadta. Az ottani rektor felkérésére Romániában az ő vezetésével végezték el az első csontvelő-átültetést. A világon először transzplantáltak idegen csontvelői sejtekkel gyermekkori immunbeteget.
– A szakma hitetlenül fogadta, futurisztikusnak tűnt. Nem az volt a lényeg, hogy elsőként vágjak bele ebbe az új és nagy feladatba, hanem hogy megmentsük egy betegségéből kifolyólag halálra ítéltnek hitt gyermek életét. Egy nagyon beteg kislányról volt szó, krónikus ízületi gyulladással. Hét csigolyája már összeroppant, teste fél éve szenvedett a láztól. Szerencsés véletlennek számított, hogy a gyermek testvére alkalmas volt a transzplantációra, nem volt más módszer a beteg megmentésére. Az élet engem igazolt, az akkor beteg kislány mára egészséges hölggyé érett – hangoztatta Nagy Kálmán.
1992-2000 között az Orvos-továbbképző Intézet, majd a Semmelweis Egyetem II. Gyermekgyógyászati Tanszékének tanszékvezetője volt. A Magyar Gyermekcsontvelő-transzplantációs Bizottság elnöki tisztjét is betöltötte. 2014. szeptember 15-éig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Gyermekonkológiai és Csontvelőtranszplantációs Osztályának osztályvezető főorvosa volt.
1995. június 8-án avatták fel az új osztályt, amely immár az átültetéseknek adott helyet. Az osztályt Nagy Kálmán álmodta meg és hozta létre. Öt laboratórium található itt, és a húsz év alatt mintegy négyszáz életmentő beavatkozást végeztek el, magyar, román, ukrán és felvidéki gyerekeken.
– Kevés ilyen műtétet csináltak korábban Magyarországon, és azt is csak Budapesten. 1995 után azonban a világon létező összes formáját elvégeztük a transzplantációnak Miskolcon. A donorok között volt testvér, szülő és idegen, de nyertünk ki sejteket köldökzsinórvérből is. Aki szabályozza az életét – tette hozzá –, szerintem olyan ember, aki a saját szobrát faragja. Én soha nem gondolkoztam azon, hogy maradandót alkossak. Egyszerűen csak adta a helyzet. Mindig a megoldatlan orvosi, szakmai és a körülöttem lévő problémáktól haladtam előre – fejtette ki.
Nagy Kálmán mintegy negyven könyvfejezetben írt, megközelítőleg száz angol és magyar nyelvű orvosi közlemény mellett, mintegy harminc társadalmi problémákkal kapcsolatos közleményt publikált napi- és hetilapokban. Írásaiban foglalkozott az orvoslással, annak oktatásával, erkölcsi és társadalometikai kérdésekkel, valamint egy teljesen más témával, a társasházak működésével.
– Nevem bizonyára bekerült a jogászhallgatók könyvébe, mert a társasházak működésének törvényi szabályozását én vetettem fel. Ennek hatására született meg a törvény – mondta el erről.
A 2006. évi országgyűlési választásokon a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi listán szerzett mandátumot. A Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési frakciójának és 2006. május 30-tól az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának tagja. 2010-2014-ig Borsod-Abaúj-Zemplén megye 3. választókerületének országgyűlési képviselője.
Tudományos munkásságáról számos alkalommal adott elő legmagasabb minősítésű orvoskongresszusokon, például Oxfordban, Rio de Janeiróban és Párizsban. Több szakmai és állami kitüntetés birtokosa. Ezek közé tartozik a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, Az év kiemelkedő orvosi teljesítménye, vagyis a Honthy Hanna által alapított díj, az Alkotói díj, az Egészségügyi Minisztérium Nagy Margit-díja és a Magyar Gyermekorvosok Társaságának a legnagyobb díja, a Schoepf-Merei emlékérem. Munkásságáról 2010-ben B. Tóth Erika, a Magyar Rádió szerkesztője könyvben számolt be. 1975 óta él városunkban, mint mondja, minden ide köti.
– Miskolc olyan hely, amely csodálatos önmegújításokra képes. Nagy szenvedések után új életre kel, hatalmas erő van ebben a városban. Már a demokratikus változás előtt is észleltem ezt a jelenséget. Biztos vagyok benne, hogy Miskolc újra az ország második legnagyobb városa lehet – véli Nagy Kálmán.