1932. október 24-én született a zempléni Hercegkúton. Elemi és polgári iskolái után 1952-ben került Miskolcra, a Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnök hallgatójaként. Itt szerzett gépészmérnöki, majd hegesztő szakmérnöki diplomát.
1956 őszén részt vett az egyetemi forradalmi eseményekben. Október 25-én az Egyetemvárosba érkező diósgyőri munkásokkal közösen vonultak a Petőfi térre. Mindvégig Miskolcon élt és dolgozott. Itt telepedett le, alapított családot. Kiváló munkateljesítményének, szakmai hozzáértésének köszönhetően több, Miskolc fejlődésében meghatározó szerepet játszó vállalatnál, cégnél kapott vezetői megbízatást. Első munkahelye a miskolci MÁV Járműjavító volt, onnan a Lenin Kohászati Művekbe került, ahol szerkesztő, üzemvezető, főosztályvezető, gyáregységvezető, majd beruházási igazgató lett. Ő irányította az akkori legnagyobb beruházást az országban, a Kombinált Acélmű építését. Innen került az Észak-magyarországi Állami Építő Vállalathoz, ahonnan tovább vezette az acélmű építését, eleinte mint igazgató, később mint vezérigazgató.
Az ÉÁÉV-nél töltött ideje alatt került sor a miskolci főutca földalatti energiaellátó rendszerének kialakítására, és ekkor kapott az utca viadecor, színes, korszerű borítást. Ügyvezető igazgatója volt a Logmas Kft.-nek, mely német-magyar cég volt az egyetemen.
Cselényi József professzorral résztvevője volt a Bay Zoltán Kutatóintézet miskolci alapításának, mely Miskolctapolcán kutató és fejlesztő munkát végez. Vezérigazgatója volt a Borsodferr Rt.-nek, melynek feladata volt a diósgyőri és az ózdi drótgyári üzemek erősítése és azok privatizációs előkészítése. Szakcikkeket írt magyar és német nyelven.
Nyugdíjasként tovább segítette a német cégek miskolci és borsodi munkáját. A Miskolci Egyetem Gépelemek Tanszék alapítói között tartják nyilván, itt és a Mechanikai Technológiai Tanszéken gyakorlatokat vezetett, óraadó tanár volt. Három elfogadott és megvalósított gépipari találmány is fűződik a nevéhez.
Nemcsak szakmájában, hanem a civil szerveződések terén is kitűnt, megyei titkára, majd megyei elnöke lett a Gépipari Tudományos Egyesületnek, öt évig alelnöke volt a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szervezete borsodi szervezetének.
A Nagy Imre Társaság Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezetének alapító tagjaként nagy szerepe van a miskolci 1956-os események és Nagy Imre emlékének ápolásában. A szervezetnek kezdetben alelnöke, 2006-tól az országos szervezet elnökségének tagja, majd 2008-tól a B.-A.-Z. Megyei Szervezet elnöke. Erről a tisztségéről – idős korára való hivatkozással – 2014-ben lemondott, azóta tiszteletbeli elnöke a megyei szervezetnek. Sok sikeres rendezvény, előadás, konferencia megszervezése is fűződik a nevéhez.