Györgyei Géza 1949-ben született Miskolcon, azóta itt él. Középiskolai éveit a Földes Ferenc Gimnáziumban töltötte. Első írásait országos irodalmi lapok közölték, többek között a Mozgó világ, az Élet és Irodalom, a Rakéta Regényújság, a Napjaink, a Lyukasóra, valamit napilapok (az Észak-Magyarország, a Déli Hírlap és a Hevesi Néplap).
– Az írás nekem kényszer, de édes kötelesség, segítség – magyarázta Györgyei Géza. – Úgy érzem, ha azt szeretném, hogy a gondolataim másnak a fejében is megmaradjanak, akkor le kell írnom azokat.
Első önálló novellás kötete Sárga cseppkövek címmel jelent meg. 1983-tól a Kelet Irodalmi Alkotócsoport, 1990-től a Magyar Írószövetség tagja. 2012-től az írószövetség Észak-magyarországi Csoportjának titkára.
– Az írás célja, hogy az olvasó is elgondolkodjon azon a témán, ami a szerző fejében felvetődött. Fontos, hogy minden szó a helyén legyen, minden mondat érthető legyen, ne tartalmazzon az írás kétértelműséget – hangsúlyozta.
Több antológiában szerepelt novelláival. Így a Nyílt levélben, a Negyedik üzenetben, a Kettétört fél században és a Hit a szóban című összeállításban. Csodaszép kísértet című novellás kötete 1997-ben jelent meg Köntös-Szabó Zoltán ajánlásával és Máger Ágnes illusztrációival. Pókháló című könyve válogatott novelláit tartalmazza. 2012-ben jelent meg Lélek a mélyben című kisregénye, amely a '68-as csehszlovákiai bevonulás traumáját dolgozza fel. Kedvelt témái közé tartozik a magyar történelem, a magyarság története, a szerelem és a halál.
– Az írás eleje és vége már készen van a fejemben, mikor nekikezdek egy-egy műnek – avatott be minket írói gyakorlatába. – Közben feljegyzéseket készítek azokról a gondolatokról, amelyeket semmiképpen nem szeretnék kihagyni az írásból.
A megye napilapban publikálta irodalmi beszélgetéseit, többek között Kalász László költővel, Máger Ágnes képzőművésszel, Matus György és Kulcsár Imre színművésszel. Novellái Miskolcon és Miskolc környékén játszódnak, így művei Miskolc város jó hírnevét keltik országszerte.
– Most egy félig bűnügyi, félig politikai történeten dolgozom, amely nagyrészt az emberi kapcsolatokról szól. Ezt a megkezdett művemet szeretném most befejezni – nyilatkozta az író, aki végül ars poeticájába is beavatott. – Nem lehet álmok, remények nélkül élni, az emberi szó a legjobb nyugtató. Ám ha csak üres szónoklat, az arcok ráncai nem kisimulnak, hanem mélyülnek. Azt szeretném, ha írásaim könnyítenék a lelkeket. Ha időnként el is hagy a hit, tudom, az álmok egyszer visszatérnek – mondta.