Az őslény a Pappochelys – „Teknősnagyapa” – nevet kapta, amely a teknőscsaládfa lábánál betöltött pozíciójára utal. Rainer Schoch, a vizsgálat szakembere kifejtette, a Pappochelys két szempontból is hiányzó láncszemet képez: jóval idősebb az eddig ismert összes teknősfajnál, anatómiája pedig számos tulajdonság tekintetében primitívebb.
20 millió évvel idősebb, mint a korábban legidősebbnek ismert teknős, a kínai Odontochelys. Míg ennek hátán kezdetleges teknő kapott helyet, a Pappochelysnél a jellegzetes teknőstulajdonságnak csak kezdeményei figyelhetőek meg. A haspáncél vaskos, bordaszerű csontokból áll, amelyek több helyütt elkezdtek összenőni – mondja Hans-Dieter Sues, a kutatás másik paleontológusa, hozzátéve, ez a teknőspáncél evolúciójának egyik fontos szakasza.
A 18 megkövesedett csontvázból ismert Pappochelysnek hosszú farka és széles törzse volt, emellett a későbbi teknősöknél megfigyelt csőr helyett gyíkszerű koponyát hordozott, amelyben rovarok és apró gyíkok fogyasztására alkalmas, ékszerű fogak sorjáztak. Édesvízi tó mellett élt, valószínűleg farka segítette úszását, míg lábával kormányozta magát.