Nagyon megtisztelő érzés volt ott lenni és azt érezni, hogy politikai hovatartozástól függetlenül ezt most mindenki akarja – mondja Béres Attila. Az ügyvezető igazgató szerint ez azt mutatja, hogy a miskolci képviselőtestületben azt a fajta politikai csatározást, ami alapvetően meghatározza a politikusi létet, Miskolcon fölülírja egy fontossági sorrend, és ebben a színház mindenkinek egyformán fontos. Ez nekem nagy segítség, nagy bizalom és ugyanakkor óriási felelősség is. Ők testületileg megbíztak bennem, így nekem be kell bizonyítanom, hogy a legrégebbi színház a legjobb színház.
Művészi értelemben nehéz váltásról beszélni – mondja a direktor. A Miskolci Nemzeti Színház ugyanis továbbra is megtartja korábbi státuszát, miszerint nagy művészi igényű és magas esztétikai igényességű előadásokat szeretnénk létrehozni. Amiben változásra van szükség, az a szervezettség és a kihasználtság. Olyan közeget kell létrehoznunk, amelyben a színész, mint alkotó a legjobban tud dolgozni. Egy atléta sem tud egy nap alatt ötször lefutni 100 métert, közben pedig mind a tízszer 10 másodperc alatt teljesíteni.
Népszínházat szeretnénk, illetve ahogy a pályáztunkban neveztük, XXI. századi modern népszínházat – utal a többes számmal a Művészeti Tanáccsal közösen elkészített pályázatra. Kellenek olyan előadások, amik közvetlen hangon szólítják meg a nézőket – mondja. Ezek a zenésdarabok, a musicalek, az operettek. Ebben nagy előnyünk van, hiszen én 6 évig voltam az Operettszínház főrendezője – hangsúlyozza Béres Attila. A népszínházhoz ugyanakkor hozzátartozik a kísérletezés is. Olyan darabok is beleférnek ebbe a kategóriába, ahol a színházi kísérletezés végső határát is meg tudjuk mutatni. Ugyanakkor elmaradhatatlanok a klasszikus színdarabok és a kortárs magyar és világirodalmi előadások is. Több gyerekdarab kell, hiszen ha nem csinálunk a legfiatalabbaknak előadást, akkor 15 év múlva nem lesz nézőnk. Nyílván kell olyan darab is, ami a populárisabb színházat szeretőknek szól. Mindig van egy néző, akit meg lehet szólítani. Nekünk az a dolgunk, hogy azt a nézőt megtaláljuk és becsalogassuk a színházba.
A színházban soha nincs demokrácia, miközben a legdemokratikusabb hely – mondja arra a kérdésre, hogy a Művészeti Tanács tagjaival (Rusznyák Gábor, Keszég László, Szőcs Artur, Szabó Máté) hogyan képzeli a további együttműködést. Ez együtt van jelen a színházban – mondja mosolyogva. Az elmúlt 3 évben ez az 5 ember együtt volt, az elkövetkező 5 évben is együtt lesz. Bizonyos előnyünk van, hiszen mi egy generáció tagjai vagyunk, egyszerre végeztünk a színművészetin, egy nyelvet beszélünk. Minden összeveszés csakis az előadásért történik. Egy huszonéves szakmai barátságot nem lehet fölülírni.