- Mindenkinek más a várakozás, szerintem függ az élethelyzettől, egy ember egészen másképp várja a karácsonyt, amikor keresztelésre készül vagy éppen egy gyászból akar kijönni – válaszolja Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke arra a kérdésre, hogy lehet-e minden évben más az advent.
- Úgy gondolom, hogy ez a mostani karácsony is olyan, hogy ebbe a várakozásba igenis benne vannak mindazok a történések, amik tőlünk függetlenül történnek velünk és benne vannak azok is, amelyek velünk történnek, vagy éppen miattunk történnek a mi kis saját világunkban – mondja a református püspök.
- A karácsonynak mindig ugyanaz az üzenete, mert nem lehet más. Ebben az évben számomra az a mottó, hogy „a mulandóság ünnepe helyett a múlhatatlanság ünnepe”.
- Mert a karácsony a hétköznapjainkban sokszor a mulandóságról beszél. Úgy rákészülünk aranyvasárnapostól, karácsonyfástól, bejglistől, mindenestől, aztán a karácsonyfának lehull a tűlevele, a fények kialszanak, a vendégek elmennek, a bejgli megszárad és visszük vissza azt, amit megvettünk, mert nem működik. Elmúlik.
- János evangéliumában három szóban van összefoglalva a karácsony lényege: „Az Ige testté lett”. Ez most a mi hétköznapi nyelvünkre lefordítva azt jelenti, hogy az emberrel kapcsolatos isteni szándék, ami kezdettől fogva megvolt, az lett testté. És ez az isteni szándék, nem változik, nem két-háromezer éve, hanem öröktől fogva nem változik.
- Számomra ezért csodálatos ünnep a karácsony, mert nem a mulandóság, hanem a múlhatatlanság ünnepe; az Isten szeretete nem múlik el. Ez nem tőlem függ, nem az olvasótól függ, az Isten nem azt nézi, hogy éppen mit csináltam, arra tekint rá, hogy miben szenvedek hiányt, és közben azt is látja, hogy mit várna el tőlem, de mégsem ezekre néz, hanem önmagára. Arra az el nem múló szándékra, amellyel ő lehajolt, és kezébe vette ez a világot – mondja a püspök.
- Az ember karácsonykor megerősödik abban a küldetésében, hogy nem önmagáért él ezen a világon, hanem van valaki vagy valakik, akiket rábízott az Isten.
- Egyszer az egyik nagy tanító azt mondta, hogy bármilyen ajándékot kapsz az Úristentől, az mindig próba is, hogy észreveszed-e benne, amit nem neked szánt. Neked adta oda, de úgy, hogy vedd észre, hogy azt a részét kinek szánta. Ez nem anyagi kérdés, bár az is benne van; az időmből, az odafigyelésemből, a kedvességemből adni valakinek, hogy megtalálom-e azt, akinek erre van a legnagyobb szüksége. Az ember sokszor észre sem veszi, de ez gyakran az az ember, aki mellette él tíz, húsz, harminc, negyven éve.
- Ha újra el tudok mélyedni benne, és örülni tudok az isteni szándéknak, és megtalálom azt az embert, akivel holnaptól esetleg egy kicsit másképp, jobban vagy többet fogok törődni e szándék szerint, akkor talán megtaláltam, hogy mit üzent nekem az ünnep.