Raffai Kinga festőművész 1948-ban született. Kálból indult pedagógus szülők gyermekeként. Szülei példáját látva a tanári pálya vonzotta. Tanulmányait az egri Eszterházy Károly Főiskola földrajz-testnevelés szakán kezdte, majd a testnevelés szak helyett felvette tanulmányai közé a rajzot.
Blaskó János és Seres János festőművész-tanár irányítása alatt kezdte bontogatni szárnyait. Pedagógusi munkáját Sajóládon kezdte, majd Sajószentpéteren, Alsózsolcán, végül pedig Miskolcon folytatta. Lehetősége nyílt arra, hogy másfél évet töltsön Mexikóban, ahol jobban megismerte az ősi jávai technikát, a batikot, mely egyre inkább művészi kifejező technikájává vált.
– A batikolás szinte a védjegyem. Nem tudok arról, hogy más is foglalkozna ilyen módon ezzel a technikával, hogy festménnyé formálja a batikolt kelmét. Képeim így lesznek egyediek – nyilatkozta. Mexikói tanulmányútja mellett Japánban tett utazása is mély nyomot hagyott művészetében.
„Tanult és tanított. Megtalálta a módját, hogy batikjain a színek és a formák ne csupán szemet gyönyörködtető, díszítő elemekként szerveződjenek egy korhoz kötött ízlésvilág elvárásaihoz igazodva. E munkák életének elválaszthatatlan részei. A megélt mindennapok felvetett kérdéseire is választ keresők, melynek tanulságai, lelkünket békítő vagy éppen nyugtalanító hangulatai rólunk is szólnak. És a szeretetről. A művészet szeretetéről. Szeretetről, amely sugárzás, önismeretünk holdudvara, létünk lényege, amely elűzheti a félelmet” – írta róla dr. Dobrik István művészettörténész.
Méltatói szerint alkotói líra, meleg színek jellemzik művészetét. 1980-tól folyamatosan kiállít nemcsak itthon, hanem külföldön is. Első tárlata Miskolcon volt. Technikái közé tartozik a selyemfestés, grafika, batik, olajfestés és a kerámia is. Témái között pedig a magyar történelem eseményei, alakjai, táj, virág, hitvilág szerepel. Emellett nagyon fontos számára a hagyományőrzés, munkáiban a „múlt a mában él” átlépi az idő, kor korlátait.