– Őseink iránti tiszteletünket, magyarságtudatunkat is kifejezhetjük egy kackiás bajusszal. Meg persze a férfiasságát is szemléltetheti vele az atyafi, azt, hogy mellette bizony nem búsulnak a nők! – magyarázza a minap.hu érdeklődésére Sólyom Ferenc, a borsodi bajuszmustrák ötletgazdája, szervezője, házigazdája.
– A Magyar Bajusz Társaság védnöksége alatt szervezett mustrán a hagyományok szerint négy kategóriába várjuk a bajusztulajdonos urakat: természetes, kifent, toldott bajusz és bajusz szakállal kategóriába – fűzi hozzá. Az idei harsányi bajuszmustra jelmondata: „Aki a bajuszt szereti, rossz asszony nem lehet!”
A kategóriagyőztesek közül pedig második alkalommal választja majd meg a zsűri a borsodi bajuszkirályt is! Aki komoly esküvel fogadja majd, hogy: „Királyi bajuszomat álló esztendeig jó karban megtartom, királyságom idején az ősi magyar bajuszhagyományt és annak követését hirdetem.”
A héttagú neves zsűri tiszteletbeli elnöke Szabó Gergely, Harsány polgármestere, szakmai elnöke pedig Rostás László, Miskolc főépítésze lesz. Zsűritag lesz még Bihari Lajosné alpolgármester, Balogh Andrea keramikus művész, Dienes Ágnes grafikus művész, Berta Béla, a megyei kormányhivatal Földművelésügyi Osztály vezetője, Homonna György festőművész, valamint Vajtó László, a fesztivál műsorvezetője.
Szombat délután négy óráig lehet nevezni, akkor kezdődik a verseny, a zsűrizés, ami a fesztivál nagyszínpadán lesz. Az emléklapon és oklevélen kívül a nevezők kerámia emlékplakettet kapnak, a helyezettek bajuszos kerámia serleget, melyek készítője a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület elnöke, Gergye Zoltán fazekasmester.
A tavaly októberi ausztriai siker után Sólyom Ferenc újra „labancföldön” tűnt ki bajuszával: első helyezést ért el Magyar bajusz kategóriában a 2. ausztriai nemzetközi versenyen. S hogy mi teszi a magyar bajuszt?
– Vágatlan nagy bajusz és két oldalra kihúzott íves forma jellemzi. A szájvonal fölött a szájzugon túl mindkét oldalon még 1,5 centimétert hozzá lehet toldani a szakállból, hogy tekintélyes legyen. Ilyen volt Arany Jánosé: „Mintha varjút nyelt volna és csak a szárnya maradt volna künn.” – ismerteti a világbajnoki 5. helyezéssel is büszkélkedő szervező, aki vallja, őseink több ezer éve viselnek bajuszt, ezért is hozzátartozik a magyar öntudatunkhoz.
Hozzáteszi, ma az ápolt, szép nagy, hagyományos bajusz ritka viselet. Pedig 1833-ban még a nemzeti öntudatot éltető, küzdelmes reformkorban egy fiatal német utazó a következőket vetette papírra: „A leggondosabb ápolgatás tárgya a bajusz, és olyan szorosan kapcsolódik a nemzeti büszkeséghez, hogy a nemzet bukásának vélnék, ha egyszer a bajuszok eltűnnének.”
A bajuszviseletben az I. világháború hozott döntő változást, amikor 1915-ben bevetették a mustárgázt, és a gázálarc a harci felszerelés része lett: a szakáll eltűnt a katonaarcokról, de még a bajusz is szinte teljesen. A világégésben világot látott nyírt katonabajusz lett a fiatal generáció bajuszviselete az öregek otthonos nagy bajuszával szemben. A II. világháború aztán végleg kiölte a nemzettudatunkból, hogy a magyar a bajusz népe. A zsilettpengés borotvával már magukat könnyen borotválhatták a katonák, így győzött a sima lányarcúság, a „bőrbajusz”.
Herman Ottó 22 féle bajuszformát írt le 27 megnevezéssel és példák sorával, rajzokkal szemléltetve. Külön érdekessége az a felismerése, hogy sok bajuszformánk a szürkemarha szarvállásáról neveztetett el: villás, ágas, csákó, konya, kajla… Napjainkban a Magyar Bajusz Társaság több mint 670 (!) bajuszmegnevezést és bajuszjelzőt gyűjtött össze eddig.