A Kivilágos kivirradtigban egy István-napi mulatságba nyerünk betekintést, ami alatt a száz évvel ezelőtti dzsentri-világ elevenedik meg a színpadon. A mulatozás alatt pedig olyan problémák kerülnek felszínre, amelyeken ma is érdemes elgondolkoznunk.
A Kivilágos kivirradtig egy helyszínen, egy este alatt lezajló névnap megannyi történéssel. A színpadi változat, amelyet Rusznyák Gábor készített, szinte teljes egészében követi a regény dramaturgiáját. – A fő szempont az volt, hogy az alapmű polifonikussága megmaradjon – hangsúlyozta a rendező. – A változtatások, beírások, a díszlet, a jelmez, a zene mind-mind ezt igyekeznek szolgálni. Ahogy én tudom, még soha ennyi színész egyszerre, egy időben nem volt jelen a miskolci kamaraszínpadon. A sok szereplő egyben sok-sok különböző színpadi szándékot, történést, akciót is jelent. Megannyi különböző idegrendszer egy időben, egy helyen. Ennek megszervezése, összehangolása rengeteg türelmet, egymásra figyelést, az anyag egésze iránti közös kíváncsiságot és alázatot követel. Ez pedig nagyon is megvolt. Igazából ritka nagy öröm volt ez a próbafolyamat – mondta Rusznyák Gábor.
Az előadásban felvetett társadalmi problémák, az idegenség kérdése, a zsidó-keresztény ellentét, a házasságok férfi-nő harcai, a bajok szőnyeg alá söprése nem sokat változott száz év óta, csupán a szőnyeg alatti kupac lett nagyobb. A dzsentrik rétegét is megtaláljuk ma is. – A mai kor dzsentrijei az a réteg, amely hitelekből, kölcsönökből „hazudik” magának egy olyan egzisztenciát, amit a keresetével, a munkája aktuális értékével egyébként nem lenne képes fenntartani. Ez a vágyott nívó jelenthet szimpla életigenlésből fakadó önbecsapást, de jelentheti egyfajta minőségi szint megtartását is – tette hozzá a rendező.
Gáspár Tibor szerint Móricz Zsigmond az egyik legnagyobb magyar szociológus. A szerző bejárta az egész Kárpát-medencét és megírta, amit látott, tapasztalt. – Ezek a történetek ma is ismerősek mindannyiunk számára, hiszen ma is szükség van rá, hogy elgondolkodjunk ugyanezeken a problémákon, hogy tisztábban lássuk kisebb és globálisabb világunkat egyaránt, ezeknek az emberi sorsoknak a kapcsán. Ezen az István-napon láthatjuk az egész magyarság drámáját, a kisszerűségét és nagyszerűségét egyaránt – mondta a Doby Istvánt alakító színművész. – Én úgy gondolom, hogy ez az előadás lehetőséget ad arra, hogy egyszerre utazzunk a száz évvel ezelőtti világban és a mai világunkban. A Kivilágos kivirradtig rendkívül szórakoztató, de könnyfakasztó előadás is, hiszen ahogy az írónál jelen van a költészet, úgy a mi előadásunkban is fontos hangsúlyt kap. Hol nagyon komolyan, hol játékosan villannak fel a problémák, de az élet jelenvalósága ugyanúgy átsüt az előadásból, ahogy Móricz Zsigmond könyveiből – tette hozzá.
A zsidó földbirtokossal, Pogány Imrével eljegyzésre készülő Annus szerepében Czakó Juliannát láthatja a közönség. A kedves, életvidám lány életében sorsfordító események hozója ez az este. – Annus nem egy kacér lány, csupán szereti az őt körülvevő embereket és szeretné jól érezni magát. Szerelmes a grófba, szerelmes Pogány Imrébe, szerelmes az életbe – elemezte a karaktert a színművésznő. – Az előadás, bár a kisemberek problémáit mutatja meg, mégis a globális problémák irányába mutat. Nem fennkölt, nem súlyos, egészen hétköznapi, és hétköznapi megoldásokat is kínál, leginkább az egykedvű belenyugvást. Remek humorral, nagyon ismerős karaktereken keresztül. Ez az előadás nem felkiáltójeleket, hanem kérdőjeleket küld a nézőknek a színpadról. Hogy Annusnak lesz-e ebből kiút? Én nem akarom ezt eldönteni. Azt szeretném, hogy a néző úgy menjen haza, hogy azt kívánja: „Bárcsak neki sikerülne!” – mondta Czakó Julianna.
A darabról és a szereposztásról itt, a színház honlapján is olvashatnak.