A Miskolci Nemzeti Estély – melynek műsorában a Szinvavölgyi Néptáncegyüttes mellett Hortay Rita és Csáti-Ersók Károly előadóművész, valamint a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium diákjai működtek közre – a forradalomról való megemlékezéssel kezdődött.
A Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke ünnepi beszédében kiemelte, 1956. október 23-a lényege „az az elementáris szabadságvágy, amely a magyar társadalomban 10 éve lopakodó, majd nyílt diktatúra után felszínre tört”. Földváryné M. Kiss Réka hozzátette, kevés olyan neves pillanata van a magyar történelemnek – és 1956 egyértelműen ezek közé tartozik –, amely mindenkinek ugyanazt jelentette Miskolcon, vagy Jánoshalmán, Győrött, Budapesten, Párizsban, a nagyvilágban, ugyanazt jelentette Camus-nek, Sartre-nak: egy népet nem lehet leigázásban és diktatúrában tartani.
– Legyünk rá büszkék, hogy 1956 egyetemes európai és egyetemes világszimbólummá vált. Mi vezetett ’56-hoz? A szabadság fojtó hiánya, a diktatúra ellenséggyártó természete, az autonóm, önmagáról gondoskodni tudó civilszervezetek, pártok felszámolása – mutatott rá.
– A magyar társadalom a diktatúra legelnyomóbb, legrettenetesebb pillanataiban is, a felszín alatt, búvópatakként őrizte a szabadságeszmét – szögezte le az elnök. – Ez a diktatúra, amely a teljes erőszakszervezetet maga mögött tudhatta, és a mindentudás megszállottjaként uralta az országot, valójában félt. Félt a saját társadalmától, félt az autonóm, bátor civil polgároktól. A magyar társadalom azonban nem félt. A félelem nélküli bátorság szimbóluma is ’56.
Az ünnepi megemlékezés után átadták az idei Kartal-Veczán közéleti díjat is, amit a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének miskolci csoportja és az Eszmék és Értékek Alapítvány kuratóriuma ítéli oda az arra érdemesnek tartott miskolcinak.
Idén Regős Zsolt vehette át a díjat. A karnagy, zenepedagógus 45 évvel ezelőtt került Miskolcra, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola orgona tanszakára. Ennek elvégzése után, 2 év zeneiskolai tanítást követően felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatának zongora, szolfézs és karvezetés szakára. A diploma megszerzése után rövid ideig a Magyar Rádió miskolci körzeti stúdiójának zenei szerkesztője volt, majd a mezőkövesdi, tiszaújvárosi, diósgyőri zeneiskolában dolgozott zongoratanárként, és közben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában korrepetitori, zeneirodalom-tanári feladatot látott el. 1986-tól, 30 éve a Miskolci Nemzeti Színház korrepetitora, majd karvezetője, később karmestere lett. Ez idő alatt számos előadás, operett, musical, balett, zenés játék karmestere, zenei vezetője. 1992-től a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium énektanár karvezetője. A Fráter Kórus mellett a Szent Ferenc énekkart vezeti.
A meghatott zenepedagógus az ünnepség után a Miskolc Televíziónak elmondta, meglepetésként érte, hogy idén ő kapja a díjat, és természetesen nagyon örül neki. Hogy a diákjai eljöttek a díjátadóra, azt jelzi – mutatott rá –, hogy „sikerült valamit átadni abból a gondolkodásmódból, amit én kaptam a szüleimtől, és amit igyekszem tovább is adni nekik”.
– Tettem a dolgom, és folytatom tovább holnap is. Ha valaki észreveszi azt, hogy mit csinálok, hogyan csinálom, mi a visszatükröződése a munkámnak, annak örülök, ha elismerik. Ez egy jó érzés, de nem pont a munka végén, hanem dolgozunk tovább – mondta Regős Zsolt.
Alakszainé Oláh Annamária, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége miskolci csoportjának elnöke ismertette, minden évben olyan díjazottra adják a voksukat, akit az egész város tisztelete övez.
– Példaképnek állítjuk őket a város civil lakossága elé. Regős Zsolt esetében minden kétségen felül állt, hogy szeretik az emberek; szeretik a diákjai, az egyházi kórusai, a zeneismerő, zeneszerető, színházlátogató emberek. 45 éve él ebben a városban, kis megszakításokkal 45 éve szolgálja az itt élőket. Példás családi életet él és példamutató tanárember, akire az állandó szolgálat jellemző – méltatta a díjazottat.