Ha szeptember, akkor szőlő, és ha szőlő, akkor szüret. Ez a fürtös, színes, édes gyümölcs olyan szervesen kapcsolódik ehhez az avarillatú évszakhoz, mint a borsó meg a héja, a fagylalt és a tölcsér, vagy az eső és a gumicsizma. Nincs olyan óvodás, aki ne fújná kívülről az „Érik a szőlő, hajlik a vessző” kezdetű nótát, mint ahogyan nincs olyan alsó tagozatos farsangi móka sem, ahol ne lenne legalább egy kissrác teleaggatva lufikkal. Arról nem is beszélve, hogy nem láttam még, hogy az év kilencedik hónapja szüret vagy szüreti fesztivál nélkül telt volna el. Így természetesen mi sem hagyhattuk ki!
Ennek a gyümölcs-betakarításnak komoly hagyományai vannak: nyelvünkben már a honfoglalás előtt felbukkantak a gyümölcs termelésével kapcsolatos szavak. Anno nem csak hatalmas móka volt, hanem úgynevezett társas tevékenység is. Itt ismerkedtek egymással a fiatalok, barátságok és szerelmek szövődtek. Szüret idején bezártak az iskolák, a katonák kimenőt kaptak, a bíráskodás is szünetelt.
Szüret lépésről lépésre
A szüret kezdetének is különböző hagyományai voltak, amelyek tájegységenként eltérőek lehettek. Egerben például Szent Mihály napján (szeptember 29.) kezdték meg a szüretet, míg Borsodban október 18-ig is elhúzódott a kezdési időpont.
A szőlő szüretelése régen sokefelé a gonosz elűzésével kezdődött - riogatással, zajkeltéssel - és csak ezután láttak hozzá a munkához. Mindenkinek megvolt a maga szerepe: általában a lányok és az asszonyok metszették le a szőlőfürtöket, és szedték kosárba, vödörbe, kézi puttonyba. A férfiak a hátukra erősített faputtonyba gyűjtötték a leszedett termést, közben folyamatos nótázás zengte be a vidéket.
A nap végén szüreti koszorút készítettek a résztvevők, s a jól megérdemelt mulatság sem maradt el, a szüreti bál. Külön ünnepeltek az iparosok, a gazdalegények. Szüreti felvonulást is rendeztek, ahol bírót és bírónét választottak, akiknek a kocsiját két pandúr kísérte lovon. Az est két főszereplője a borkirály volt – aki az esti mókáért volt felelős – és a baksus figura – egy piros ruhás férfi bábu –, amelynek eredete Bacchusra vezethető vissza.
Szüret 2017-ben
– Ma már a szüretből a munka lett a hangsúlyosabb, de azért a szüretelők vidám beszélgetés, a talkshow most sem marad el – mondta Sánta Péter, amikor a szüreti hagyományokról beszélt portálunknak. – Minden évben részt veszünk a település szüreti fesztiváljánis, őrizve a régi hagyományokat – tette hozzá.
Mint megtudtuk, a minősége nagyon jó az idei termésnek, a mennyisége viszint már nem annyira. Nagyjából feleannyi szőlőt tudtak idén leszüretelni, mint tavaly. Sánta Péter 5 éve foglalkozik szőlőtermesztéssel: zömében kékfrankos és ezerfürtű szőlőt szüretel, de van zweigelt és cserszegi fűszeres termése is. A leszedett szőlő többsége nagyobb felhasználókhoz kerül, valamint a saját pincébe.
– A szüretelés legfőbb szabályozója a mustfok – magyarázta a szőlősgazda. – 16-17 mustfoktól szoktuk elkezdeni a szüretet a kékfrankosnál. Az édesebb szőlőfajtáknál, mint például a cserszegi fűszeres 19 fok a mérvadó, de a Hegyalján van 22-24 fokos is a szőlő. Idén 18-19 fokosan szüreteljük a kékfrankosokat, úgyhogy ez egy elég jó évjárat lesz – tette hozzá.
Míg anno október közepén kezdődött a borsodi szüret, manapság már többnyire szeptember közepén elindul a munka. Ami nagy változás a régmúlthoz képest, hogy ma már inkább baráti társaságok és családok járnak ki leginkább a szőlőbe, nem pedig tágabb közösség esetleg egy egész falu, mint valamikor. Azért, hogy a szüreti hagyományokat továbbörökítsék az utókornak, szinte minden városban rendeznek szüreti fesztivált. Felvonulással, népzenével és néptáncosokkal elevenítve fel a nagyszüleink elbeszéléseiből ismert régi hangulatot.