Gyermeknevelés Japánban:
Akiknek lehetősége nyílik ellátogatni a felkelő nap országába, igen csak meglepődik azon, hogy milyen nagy megértésben élnek együtt a különböző generációk egymással Japánban. A gyermekek kedvesek és engedelmesek a felnőttekkel szemben, sőt igen csak szeretik a nagyszüleiket is. Jellemzően több generációs házakban élnek együtt: apa, anya a gyerekekkel és a nagyszülőkkel. A családon belül az apuka gondoskodik a család megélhetéséről, míg az anyuka gondoskodik a családról, vezeti a háztartást, neveli a gyerekeket. Mint Japánban nagyon sok mindennek a gyermeknevelésnek is hagyományai vannak.
Ez a hagyományuk is a távoli múltban gyökerezik.
Sok évszázaddal ezelőtt náluk sem voltak óvodák, vagy olyan nagyszülők, akik vigyáztak volna a gyerekekre addig az ideig, amíg a szülők hazaértek volna. Így a gyerekek mindig ott voltak, ahol az anyák. Mindig magukkal vitték a gyerekeket, akkor is, ha mezőre mentek dolgozni. Állandóan tanították őket, magyarázták nekik, hogy mit szabad, és mit nem szabad tenniük. Nagyon sokat kommunikált az anyuka a gyerekekkel így sokszor a gyerekek előbb tudtak beszélni, mint járni.
Mit eredményez ez a fajta módszer?
A gyerek ezáltal úgy érzi, hogy részese a család minden életfolyamatának, legyen szó munkáról, pihenésről, sétáról. Megismerik és felfedezhetik a világot, így könnyebbé válik a fejlesztésük. Egyáltalán nem meglepő, hogy ezt az igen jól bevált ősi módszert tovább folytatják a mai japán szülők is. Mai napig mindenhová magával viszi az anya a gyermekét bármilyen tevékenységet is végez. Akár a karjában, akár a hátára kötve.
Japánban, hasonlóan hozzánk a japán anyák is három évig maradnak otthon a gyerekkel. Náluk szégyennek számít, ha az anya hamarabb akarja óvodába adni a gyermekét, vagy akár, ha a nagyszülőre akarná bízni őt.
Otthon is és az óvodában is emberségre tanítják a gyereket, és kiemelten figyelnek arra, hogy az érzelemviláguk a helyes irányba fejlődjön. Más emberek, főleg az idősebb emberek tiszteletére is nevelik őket. Felkészítik a gyerekeket arra is, hogy hogyan bánjanak az állatokkal, növényekkel is.
A japán nevelés jellemzői:
A japán gyermekek nagyon sok szülői figyelmet kapnak – rengeteg ölelést kapnak, sokat beszélgetnek velük, tanítják őket, magyaráznak nekik. Közös programokat csinálnak, együtt sétálnak stb. A legfontosabb azonban, hogy az anyák és az apák soha:
– nem kiabálnak a gyermekre
– nem tesznek negatív megjegyzéseket
– nem alkalmaznak fizikai büntetéseket
A japánok megtanítják gyermekeiket:
– udvariasan viselkedni
– egymás iránt figyelmesnek lenni
– ne zavarjanak meg senkit a viselkedésükkel
MIT TESZNEK A JAPÁNOK? AMIKOR A GYEREK ROSSZUL VISELKEDIK?
Magától értetődő, hogy minden szülőt érdekel, hogy vajon mit tehet, amikor a gyerek rosszul viselkedik? A japánok ugye nem kiabálnak rá a gyerekre, nem büntetik meg őket. Akkor vajon mivel motiválják a gyerekeket, hogy jók legyenek? A válasz egyszerű – a nemtetszésüket a tekintetükkel és a hangszínükkel fejezik ki.
A japán gyerekeknek azonnal világossá válik és felismerik, amikor megbántják szüleiket, nagyszüleiket. Ilyenkor bűntudatot éreznek és igyekeznek jóvá tenni a hibájukat.
Fentiek alapján megmutatkozik, hogy mi rejlik a japán gyereknevelés titka mögött. A gyerekeket szeretettel és gondoskodással nevelik, amelyből nagyon sok szülő tanulhat. Már születésüktől megtanítják őket a társadalmi élet legfontosabb elveire. Természetesen ez a nevelési stratégia nagyon szokatlan a többi ország lakóinak. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez a módszer nagyon hatékony és hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek művelt felnőttekké váljanak, akik tiszteletben tartják a törvényt és akik igazán kommunikálni tudnak egymással.