A város számtalan programmal ünnepelte a magyar kultúra napját, az egyik kiemelt esemény a hétfői irodalmi-zenés est volt. Miskolcot bátran nevezhetjük a kultúra városának, és ennek – mutatott rá érdeklődésünkre Pfliegler Péter – a mindennapjainkban is érvényesülnie kell, úgy a kulturális élet területén, mint például az oktatásban, alsó tagozattól az egyetemig. Ez persze – tette hozzá az alpolgármester – „kötelezettségeket is ró ránk: biztosítanunk kell a kulturált szórakozási lehetőségeket a város polgárai számára.”
Kiss János alpolgármester kifejtette, hogy Miskolcot igazán otthonunknak érezzük, azt a biztonság megteremtése mellett úgy tudjuk csak elérni, ha erős és magas szintű városi kultúrát teremtünk; akkor fogjuk jól érezni magunkat, ha egy jó kulturális közeg vesz minket körül. Ezért fontos, hogy tanuljunk abból a kultúrából, ami a várost több száz éve jellemzi – fogalmazott Kiss János, emlékeztetve arra, hogy például 1823-ban a miskolciak kiálltak amellett, hogy magyar nyelven játszanak a város kőszínházában.
Miskolc történetében – folytatta az alpolgármester – számtalan olyan példát találunk tehát, ami nagy kulturális értékkel bír, a város erős kulturálisérték-alkotás tekintetében. „Nekünk ezt a mércét kell a szemünk előtt tartanunk”, mert akkor egyre többen fogják azt gondolni, hogy Miskolc nem pusztán a lakóhelyünk, hanem az otthonunk.
Eperjes Károly előadását nem először láthatta a miskolci közönség, a Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színművész elmondása szerint már többször járt városunkban az irodalmi-zenés esttel. Mint ismertette, ez egy összeállítás a XX. századi, Istent kereső magyar költők – Babits Mihály, Ady Endre, József Attila, Pilinszky János és mások – műveiből. A műsor formája Latinovits Zoltán Balassi estjének a szerkezetéből táplálkozik, valamint Mensáros László A XX. század című legendás műsorából, amelyek hasonló céllal kerültek a közönség elé.
– Ha nincs bennem egy lelki fordulat ezelőtt több mint 20 évvel, akkor én ezzel az esttel nem mertem volna kiállni soha. Sokat foglalkoztam az anyaggal, éveken keresztül ért bennem – fogalmazott, a műsorról szólva hozzátéve, a fent említett elődök „olyan mércét húztak, hogy ez alá nem érdemes menni, én pedig igyekszem szerényen követni őket, a magam eszközeivel”.
Eperjes Károly estjét hosszú évtizedek óta láthatja a közönség az országban és a határokon túl is. Ez idáig körülbelül százötven verset gyűjtött össze az évek alatt. Az estnek három része van, a létünk három fő pillérét követve: az első a szabad akarat; e szerint döntünk jó és rossz között, Isten mellett vagy Istennel szemben. A második rész a megtérésről, a szellemi-lelki fordulatról szól, a harmadik pedig a hazatérésről, a megérkezésről, a találkozásról Istennel – végül is a lét végső értelméről. Ezek köré épül a zenés-irodalmi est.
– Minden vers egy-egy dráma sűrítve. Önök ma itt hallanak tíz, húsz verset, vagy még többet, az azt jelenti, hogy 4-5 éves bérletük van – mondta bevezetőjében a színművész, megmosolyogtatva hallgatóságát.
Mint ismert, a magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. A vers nemzetünk történelmének összegzése, lelkületének tükre, létünk örömének és fájdalmának kifejezése, lámpása a magyarságnak. Január 22-e alkalmat ad arra, hogy a kultúrán keresztül közvetítsük minden magyarnak hagyományainkat, gyökereinket, nemzeti tudatunkat, és közvetítsük a múltunkat megidéző szellemi értékeinket.