A második világháború végén, a Vörös Hadsereg által elfoglalt magyar területeken a szovjet katonák sokszor az utcákon fogdostak össze, s hurcoltak el a Szovjetunióba kényszermunkára - "málenkij robotra" - ártatlan civileket. Ez a „kis munka” sokaknak hosszú évekig tartó fogolytábort, embertelen bánásmódot, nem egy esetben a halált jelentette. 1945. január 23-án Diósgyőrből mintegy 400 embert hurcoltak el.
Vitéz Csantavéri Tivadar Károly, a Vitézi Rend Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Törzskapitányságának székkapitánya a vasárnapi megemlékezésen elmondta: a négyszáz, többnyire német nevű polgári lakost a diósgyőri mozi épületébe gyűjtötték össze. – Elsősorban férfiakat vittek, de ha egy-egy menyasszony esetleg nem akart tágítani a vőlegénye mellől, őket is elhurcolták.
Azt mondták nekik, hogy csupán "tájékoztatást" kapnak, majd rájuk zárták az ajtót, másnap pedig lekísérték őket a Tiszai pályaudvarra, az ott lévő marhavagonokba. Az akkori Szovjetunió munkatáboraiba kerültek, ahol általában bányában dolgoztak, borzasztó körülmények között. Közülük harmincegyen soha nem tértek vissza Diósgyőrbe, idegen földben nyugszanak, nevük az emléktáblán olvasható – hangoztatta a székkapitány.
Hozzátette, ez a történet évtizedekig kimaradt a történelemoktatásból, ma már azonban hozzá lehet jutni értékes és hiteles információkhoz a történtekről. Megemlékezésünk célja is az, hogy tudassuk az igazságot az emberekkel, s felhívjuk a figyelmet: soha többé ne történhessen ilyen! – hangsúlyozta Csantavéri Tivadar Károly.
Az ünnepségen mások mellett beszédet mondott még Spóner Péter történész-muzeológus, az elhurcoltakra emlékeztek a református és a római katolikus egyház képviselője is. Az emléktáblánál a városi önkormányzat, pártok, intézmények, civil szervezetek képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit.
