Szilágyi János Ede egyetemi docens, a Tradicionális Miskolci Jogászbál egyik főszervezője, a Miskolci Jogásztradíciók Megőrzéséért Egyesület elnöke a bálon elmondta: eredetileg az áttelepült eperjesi jogakadémia hallgatói honosították meg a jogászbálokat, amik így nagyban kötődtek a diákokhoz. – Ez a jogakadémia 1949-ben szűnt meg. Utána tehát ők maguk már nem tudták megszervezni, hanem ez a feladat a felnőtt jogászokra hárult hosszú időn keresztül. A mostani nevében található tradicionális kifejezés azt jelenti, hogy az egyetem ismételten aktívan kapcsolódott be a szervezésbe. A visszakerüléshez az is hozzájárult, hogy az Országos Evangélikus Egyház elismerte a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karát az Eperjesi Evangélikus Jogakadémia szellemi örökösének.
Fontos nekünk, hogy az eredeti bálok szimbólumrendszerét, szokásait, értékeit próbáljuk visszahozni napjainkba. A zártkörű bál vendégei elsődlegesen az észak-magyarországi jogásztársadalomból kerültek ki. Ez azt jelenti, hogy nemcsak Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, hanem Szabolcs-Szatmár-Beregből, sőt Debrecenből is jönnek jogászok, aminek nagyon-nagyon örülünk. A védnökséget olyan nagy nevek vállalták el, mint például Trócsányi László igazságügy-miniszter, vagy tiszteletbeli fővédnökként Boleratzky Lóránd, az egykori jogakadémia tanára. Ő még látta az eredeti zászlót és szervezett is jogászbált annak idején. A védnöki kollégium tagjai egyrészt az egyetemnek a vezetői, másrészt pedig a jogászi hivatás megyei szintű legfőbb vezetői. A bál legfőbb küldetése, hogy minél több hallgatót bevonjunk ebbe, hiszen a már dolgozó jogászok nagyon szívesen veszik a fiatalok jelenlétét. Így minél több fiatal válhat minél hamarabb a közösség tagjává. A jövő egyik fontos lépése az lenne, ha majd már ők szerveznék meg a jogászbált - hangsúlyozta Szilágyi János Ede.
Az Eperjesi-Miskolci Evangélikus Jogakadémia zászlaja a vallási összetartozást képviselte, s a hazaszeretet mellett a tudást is. A zászlóról eredetileg csak néhány fotót ismertek. - 2017-ben, mikor az első Miskolci Tradicionális Jogászbált kezdtük el szervezni, akkor már tudtunk arról, hogy volt zászló, hiszen volt róla egy leírásunk és néhány fotónk. Ekkor többen jelezték, hogy akár pénzügyileg is támogatnák, hogy ezt a zászlót újraalkossuk - hangoztatta Szilágyi János Ede. - Ez vezetett egy részletesebb kutatáshoz, amit egyebek mellett az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyik professzora és az Országos Evangélikus Múzeum igazgatója is segített. Így derült fény arra, hogy hol van több darabja az eredeti zászlónak, ami komoly renoválásra szorul. Ez jelenleg az Országos Evangélikus Múzeumban van. Nem volt leltárba véve, csak a vezető emlékezett homályosan arra, hogy talán nekik van egy zászló valahol, és így sikerült megtalálni azt. A másolat – technológiáját nem, de látványát tekintve – hűen tükrözi az eredetit. A csúcsdíszt azonban csak elképzelés alapján gyártattuk, hiszen a régi fotókon ugyan lehetett látni, hogy körülbelül mi van ott, de közelről, pontosan nem vehetőek ki a részletei. Így megalkotójának, Szecskó Istvánnak nagyon művészi szabadságot adtuk - tette hozzá.
A zászló másolatát a jogászbálon avatták fel.
Kiss János alpolgármester elmondta, ezen a jogászbálon nemcsak a jogi tradíciók élednek újra, hanem a báli tradíciók is. – Régen minden valamire való településnek megvoltak a báljai a báli szezonban, és nagyon sokszor a hivatásrendi bálok vitték a prímet. Sok-sok szakmának megvolt a maga bálja. Aztán volt egy olyan korszak a magyar történelemben, amikor ezeknek a hivatásrendi báloknak bealkonyult. Később azonban újra lehetőségünk lett a régi szép szokásokat előhozni a múltból, és újra erős színvonalú bálokat rendezni. A miskolci báli szezon is szerencsére egyre inkább kezd megtelítődni ilyen jó rendezvényekkel, nívós bálokkal. Persze ahhoz idő kell, hogy a hivatásrendi bálok visszataláljanak ahhoz a nagysághoz, ami valamikor jellemezte őket.
Azt gondolom, hogy ez a Miskolci Tradicionális Jogászbál jó úton jár, hiszen ahogy szétnéztünk a teremben, látjuk. hogy teltház van. Jók a felvezető programok, a közönség készen áll arra, hogy jól szórakozzon. Én személy szerint drukkolok, hogy ez a hivatásrendi bál megtalálja a miskolci báli palettán azt a helyet, amit hagyományosan megérdemel, és remélem, hogy a többi hivatásrend is elkezdi a maga báli kultúráját újra feléleszteni. Ezeknek az a nagy előnye, hogy a korosztályok találkoznak és nemcsak szakmai dolgokról beszélgetnek egymással, hanem kötetlenül, egy lazább formában építenek baráti kapcsolatokat, hogy egy összekovácsolódott baráti közösséget alkossanak majd. Jogászoknál egyébként is jellemző, hogy az idősebbek a fiatalokat nagyon szívesen terelgetik már a pályájuk kezdetétől vagy már az egyetemi éveik alatt - hangsúlyozta Kiss János.
Farkas Ákos dékán arról szólt: megszokott volt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, hogy a jogászegylet Lillafüreden jogászbálokat szervezett. A múlt évtől a jogászbál filozófiája változott meg. Ez abban foglalható össze, hogy a miskolci jogi kar már évek óta az 1920-49-ig Miskolcon működő, jelenlegi városi önkormányzat épületében működött. Ápoljuk a hagyományokat, amikbe beletartozott, hogy az akadémia diákjai az 1930-as évektől szerveztek jogászbálokat, amik értéket képviseltek. Egyrészt az evangélikus jogakadémiának Eperjesről, az anyaintézetből Miskolcra átszármazott értékeit, másrészt pedig a jogász társadalomnak volt egy olyan kiemelt eseménye, hogy a farsangi időszakban megrendezik azt a fajta mulatságot, aminek van hagyománya, méltósága, és szívesen jönnek el évről évre az emberek.
Ez nem egy egyszerű bál, hanem tudják, hogy kik szervezték, és milyen értékek mentén rendeződik. A mostaninak is ez volt a mottója, és hogy fel kell eleveníteni ezeket a hagyományokat. Ezzel párhuzamosan megmutatjuk azt is, hogy ha nem is jogi, de szellemi örökösei vagyunk ennek a jogakadémiának. A tavalyi bál is nagyon sikeres volt és nagyon sokan jöttek el. A szablyavívás úgy kerül a bál programjába, hogy a jogászok körében volt egy tradicionális sport. A húszas-harmincas évek időszakában éltek a párbajtradíciók, így akkoriban mindenki megtanult vívni, ennek a jellege tovább élt, így ezt a vívósport területén kezdték el művelni. Ráleltünk olyan sportegyesületre, amelyik ezt a fajta vívást tanítja. Remélem, hogy ez is erősíti a hagyományokat - emelte ki a dékán.
Répássy Róbert országgyűlési képviselő kihangsúlyozta, hogy a bál előtt egy konferenciát is tartottak. – Arra emlékeztünk, hogy a miskolci jogi karnak az elődei Észak-Magyarországon számos hallgatót kineveltek. Megemlékeztünk az egri, a sárospataki és a miskolci jogakadémiáról is, hiszen Észak-Magyarországon száz évvel ezelőtt ezek a jogakadémiák jelentették a jogászképzést. Az volt a hivatalos része a napnak, és az folytatódik a műsorral és a bállal. Ami bennünket összeköt ezen a bálon, az a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara, hiszen mindannyian kötődünk ehhez az intézményhez. Ráadásul a bál is arra emlékeztet bennünket, hogy a miskolci jogi karnak nemcsak múltja, hanem jövője is van, hiszen annak egyik elődjére, a Miskolci Evangélikus Jogakadémiára is emlékezünk. Mindannyian abban reménykedünk, akik itt vagyunk, hogy a miskolci jogászoknak lesz utánpótlása, főként Miskolcról vagy a környékről.
Tehát reménykedünk, hogy a fiatalok követik majd azt a szakmát, amit mi Miskolcon régóta űzünk. A beszélgetések inkább barátiak, nem hiszem, hogy a mély szakmai beszélgetéseknek itt van a helye. Az azonban igaz, hogy akikkel itt találkozunk, azokkal az életben, a hivatásunk gyakorlása közben is találkozunk, és az ilyen kötetlen báli események jók arra, hogy utána, az életben, a munkánk során megismerkedjünk egymással. Azok a fiatalok, akik erre a bálra eljöttek, részben jogász családoknak az újabb generációi, részben pedig azok a fiatalok, akiket a jogász élet, a jogászi hivatás érdekel. Mi pedig, akik már régóta jogászok vagyunk, mindannyian nyitottan, barátságosan fogadjuk őket, kollégaként tekintünk mindenkire - hangoztatta.