A régi fotókon jól látszik a hídon suhanó Nysa, Polski Fiat, Moszkvics és Trabant. Ez kivehető egy hetvenes években készülhetett fotón, ami feltehetően annak a háznak az erkélyéről lett exponálva, amelynek utcai frontján csaknem mindig ruhás üzletek voltak. Baloldalt, ahol manapság a Szinva park terül el a forgalmas kereszteződésre, évtizedekig egy nagy grund volt. Szokás volt, hogy egy-egy nagy reményű beruházásnak gyorsan helyet csináltak, majd az elbontott házak helyén hosszú ideig foghíjak árválkodtak, reménytelenül. Így járt az a múlt század közepén emelt régi ház is, amely alatt egy jól menő kozmetikai szalon működött. Ennek vezetője Földiné Olgika, aki mestere és oktatója volt a szépségiparnak. Az emeleten pedig egy kitűnő belgyógyász lakott, aki furfangos módon disszidált családjával a hetvenes években. A pletyka szerint egy sofőrt kért meg, hogy segítsen, akinek aztán vonattal kellett hazautazni.

Mielőtt a patakot lefedték volna, hogy a híd nyomait eltüntessék, a sarkon megépült pavilonsor, amely csaknem egy negyedszázadig állandó botránykő volt. Szervezett kártyapartin, a KISOSZ klubjában dőlt el az oda érdemesek jelölése. Mindenki tudta, hogy finoman szólva csak olajozottan települhetnek oda a kiskereskedők. Így aztán büfések és butikosok uralták a forgalmas bazársort, amelyet végül a bevásárlóközpont szorított ki. Ám ki tudja, mi okból, a standok mögötti földszintes házakat is letarolták. Áldozatul esett a pusztításnak Közép-Európa egyik legpatinásabb rituális zsidófürdője is és a körülötte elhelyezkedő kolónialakások. A díszes mikve csaknem sértetlenül vészelte át a világháborúkat. Haló romjaiban is pompásnak tűnt. Az átkosban a városfejlesztés a 'múltat eltörölni' című panelvilágprogramja ezt balgán eltüntette. Hozzáértők szerint az épület Miskolc egyik legértékesebb idegenforgalmi látványossága lehetett volna. Ha Rómában, Egerben vagy Sopronban is a mieinkhez hasonló, akkurátusan politizáló főépítészek határozzák meg a városképet, hová jutott volna a világ?