Vélemény

„Túl sok az árnyék ebben a városban, ezért döntöttem úgy, hogy a fényről fogok írni. Miskolc ezernyi titkát csak elhullajtotta az emlékezet, hogy egyszer újra megtaláljuk őket. Amint felemeljük és markunkban tartjuk, máris fényesedni kezdenek” – írja Miért Miskolc? című kötetében Fedor Vilmos. A lokálpatrióta 63 válaszban indokolja meg, hogy miért szereti Miskolcot.

Gallai Judit jegyzete.

Szántó István jegyzete.

Balogh Csilla jegyzete.

Talán nem véletlenül jutott eszembe Ridley Scott „Bor, mámor, Provence” című híres filmje, Miskolc egyik új gasztronómiai ékkövének, a tavaly ősszel megnyitott Il Baffonak a legutóbbi borvacsoráján, ahol maga Bock József villányi főborász kínálta nemes nedűit, miközben Bíró Lajos, a séfek fenegyereke hozatta elénk a jobbnál jobb fogásokat.

Az élet egyre több embert sodor elénk, és ezzel egy időben állít új kihívások elé. Probléma, gond nyomja mindannyiuk vállát, sokan úgy érzik, nem bírnak már el több terhet. Azt vallom, a saját utunkat kell bejárnunk önálló döntésekkel és kockázatokkal. Szomorú, hogy titkok terhét cipeljük generációkon át, nehezítve ezzel a boldogulást.

Három szupernyolcas filmfelvevőm is volt, valamennyivel felsültem. Egyetlen maradandó alkotást sem forgattam le. A videókamerákkal már több szerencsém volt. Szántó István jegyzete.

Miért érdemes felkeresni az „Acélvárost”? Ennek jártak utána hazánk turisztikai, gasztronómiai és borászati szakújságírói és bloggerei nemrégiben. Konklúziójuk egybehangzó: Miskolc régvolt arculatához képest jelentősen megváltozott, így van mire alapoznia idegenforgalmát.

A tavasz a megújulás, az új kezdet ideje. Akárcsak a természet, a lelkünk is ébredezik a hosszú hűvös hónapok után. Jólesik a napsütésben sétálni, időzni, talán kertészkedni.