Ugrás a tartalomra

Miskolc egyik legnagyobb meg nem valósult építkezése: a Búza téri palotasor

Létrehozva
Aki az 1920-as évek elején a Zsolcai kapun át a Búza tér felé sétált, nem éppen egy elegáns nagyvárosi tér látványával találkozott. Az út szélén árusbódék sorakoztak, mögöttük a város egyik legforgalmasabb piaca nyüzsgött, így a pezsgő kereskedelmi élet adott volt, a rendezett környezet már kevésbé. Pedig ekkoriban már olyan tervek láttak napvilágot, amelyek a később megépült budapesti Madách tér kapuzatát idéző beépítést ígértek a terület déli oldalára.
Kép
Búza téri palotasor terve. Fotó: Mit Miskolc adhatott blog
A Búza téri bérházcsoport terve. Forrás: Mit Miskolc adhatott blog

A többemeletes, díszes bérházsort középen egy hatalmas boltozott átjáróval tette volna levegősebbé. Bár a megvalósulás egy ideig szinte biztosnak tűnt, végül a tervekből nem lett semmi. Hogy miért, arra a korabeli híradásokban, tervdokumentációkban és közgyűlési iratokban kibontakozó városi vita adhat magyarázatot.

Nagyvárosi álmok

A nagyszabású elképzelés mögött két, Miskolc gazdasági életében jól ismert vállalkozó, Koós Samu és Mandula Mór állt. Koós korábban a Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként, számos városi szakbizottság tagjaként, valamint miniszteri tanácsosként is tevékenykedett, így nem volt számára ismeretlen a városfejlesztés világa. 1921. december 29-én benyújtott beadványukban a Búza tér Zsolcai kapu felé néző, déli szegélyének beépítését javasolták, amellyel nemcsak a vásártér, hanem az egész környék képe is jelentősen megváltozott volna.

A terveket Bloch Ármin és Stimm Lajos építészek készítették. Öt, tűzfalakkal elválasztott önálló házat rajzoltak meg, amelyek egységes homlokzatukkal egyetlen összefüggő palotasornak hatottak volna. Középen mintegy tíz méter széles, boltozott átjáró vezetett volna a piacra, miközben kétoldalt a meglévő utak is megmaradtak volna. A vállalkozók úgy vélték, az épülettömb méltó lezárást adna a Zsolcai kapu nyugati végének, és nagyvárosias külsőt kölcsönözne a városrésznek is. A díszes homlokzat egyúttal eltakarta volna az érkezők elől a rendezetlennek tartott vásárteret.

Üzletek és lakások egy helyen

Az impozáns külső egy, a városban még sosem látott mértékű kereskedelmi- és lakóépület-együttest takart. A földszinten 34 üzlethelyiség, az emeleteken irodák, 18 háromszobás és két négyszobás lakás kapott volna helyet. Az üzleteket és lakásokat egyesítő épülettípus ekkor már nem volt ismeretlen Miskolcon: a Weidlich-palota ugyanis már egy évtizede állt a főutcán, hasonló kereskedelmi és lakófunkciókat egyesítve. A Búza téri terv azonban nem csupán egy épület felhúzásáról szólt, hanem egy egész tér arculatának átalakításáról, öt, egymáshoz szervesen illeszkedő épülettel, attól északra meghagyva a vásárcsarnok építésének lehetőségét is.

Az elképzelés olyannyira előrehaladott állapotba került, hogy 1922. március 7-én már a részletes tervdokumentációt és a megvalósítás feltételeit tárgyalta a város építési bizottsága, Hodobay Sándor helyettes polgármester jelenlétében. A tervek megvalósítását a városrendezési elképzelések is lehetővé tették, az ülésen azonban hamar világossá vált, hogy hiába a grandiózus „nagyvárosi” tervek, nem mindenkinek állt érdekében a palotasor megépítése.

Lenni vagy nem lenni?

Az ellenzők szerint a város egyik utolsó nagy, beépítetlen belső területéből nem szabad magánkézbe adni egy darabot sem. Akadt, aki a közvagyon elleni merényletnek nevezte a telek átengedését, mások úgy vélték, ha egyáltalán épület kerülhet a térre, az csak a régóta tervezett vásárcsarnok lehetne, körötte zöldterülettel.

A beruházás ellenzői nem véletlenül ragaszkodtak a piachoz, hiszen ekkorra a Búza téren már bőven kialakult a piac kultúrája. A mindennapi élelmiszerárusítás mellett heti, havi és országos vásárokat is tartottak itt, így a tiltakozók attól féltek, hogy az új házsor elzárja a vásárteret a fő közlekedési útvonaltól, a vevők kerülőre kényszerülnek, és a jövőbeli vásárcsarnok számára sem marad elegendő hely. Arra is figyelmeztettek, hogy ha a kereskedés kiszorulna innen, a piaci árusítás újra szétszóródhatna a város utcáin. Köztisztasági aggályok is felmerültek, mivel a tervezett házakhoz nem tartoztak volna belső udvarok, így az ellenzők attól tartottak, hogy a háztartási hulladék az utcára vagy a házsor mögötti vásártérre kerülne.

Kép
Búza téri palotasor terve. Fotó: Mit Miskolc adhatott blog
Korabeli utcakép rajza. Forrás: Mit Miskolc adhatott blog

A beruházók és támogatóik éppen az ellenkezőjével érveltek: szerintük a földszinti üzletsor és a tervezett vásárcsarnok rendezettebbé tenné az árusítást, így a városképet jelentősen rontó bódék idővel eltűnhetnének. A közgyűlés végül a tiltakozások ellenére is támogatta az építkezést, és hozzájárult ahhoz, hogy a város 596 négyszögöl területet kétmillió koronáért eladjon a vállalkozóknak. Az ügylethez azonban belügyminiszteri jóváhagyásra volt szükség, a közgyűlési határozatot pedig több képviselő is megtámadta. A kialakult helyzet miatt a polgármesternek részletes jelentést kellett készítenie a belügyminiszter számára, amelyben a városvezetés a beruházás mellett érvelt.

A jelentésből kiderül, hogy a Búza tér mintegy 11 500 négyszögöles területének csupán töredékét engednék át a beruházóknak, így szó sem lehet a közvagyon elherdálásáról. A palotasor ráadásul illeszkedett volna a később megépíteni kívánt vásárcsarnokhoz, az üzletek kialakításával pedig felszámolhatták volna a rendezetlen piaci árusítást. Az ellenzőket mindez nem győzte meg. Szerintük a városnak éppen az egyre fogyatkozó szabad területeit kellene megőriznie, különösen egy olyan forgalmas és kereskedelmi szempontból nélkülözhetetlen helyen, mint a Búza tér.

Munkahelyet is teremtett volna

A vita azonban korántsem csak városrendezési kérdésekről szólt. Trianon után Miskolc nehéz éveket élt: az új határok elvágták korábbi kereskedelmi kapcsolatainak jelentős részét, visszaesett a Gömöri pályaudvar forgalma, miközben menekült családok százai érkeztek a városba, akik közül sokan átmeneti otthonokban vagy épp vasúti vagonokban kényszerültek meghúzni magukat. A gazdasági recesszió és a növekvő munkanélküliség közepette egy ekkora építkezés sokak számára komoly lehetőséget jelentett.

A helyi iparosok ezért határozottan a beruházás mellé álltak. Számításaik szerint a palotasor felépítése 323 embernek, köztük kőműveseknek, ácsoknak, bádogosoknak, lakatosoknak, asztalosoknak és számos más szakembernek adhatott volna munkát. Összesen közel ötezer heti munkával és hatmillió korona munkabérrel számoltak. A terv körül élénk sajtóvita bontakozott ki, a Reggeli Hírlap pedig már 1922 januárjában bemutatta az épülettömb egyik látványrajzát. A lap hasábjain megszólalók között akadt, aki azt kifogásolta, hogy a Búza tér rendezésével már huszonöt éve nem jutott előbbre a város, mert mindig egy újabb szabályozási tervre vártak. Most pedig, amikor végre befektetők jelentkeztek az építkezésre, ismét akadályok gördültek a megvalósítás elé.

Papíron maradt

A palotasor azonban a részletes tervdokumentáció, a vállalkozói és iparosi támogatás, valamint a kedvező közgyűlési határozat ellenére sem épült meg. A fennmaradt látványterveket nézve ugyanakkor érdemes eljátszani a gondolattal, hogyan festene ma a környék, ha az elképzelés mégis megvalósul. A földszinten sorakozó 34 üzlethelyiséggel ugyanis a palotasor egyfajta korabeli bevásárlóközpontként is működhetett volna, ami különösen érdekes annak fényében, hogy ma a tér közvetlen közelében két modern bevásárlóközpont is megtalálható. De a beruházás ellenzőinek elképzelése sem vált teljes egészében valóra, hiszen a megőrizni kívánt szabad terület jelentős részén ma autóbusz-pályaudvar működik, nem pedig park.

A Búza tér rendezése azonban nem maradt megvalósulatlan elképzelés. Négy évvel a palotasor terveinek megszületése után, 1926. szeptember 1-jén, éppen száz esztendeje adták át a ma is látható vásárcsarnok eredeti épületét. A létesítmény azóta többször átalakult, de továbbra is a tér meghatározó épülete, míg a szomszédságába megálmodott palotasor csupán az 1922-ben készült tervrajzokon maradt fenn.

Nagy Attila helytörténész, a Mit Miskolc adhatott blog szerkesztője

Címkék

Ez is érdekelhet

Újra tévés meccset játszanak
MiskolcSport
Labdarúgás: eredetileg november 21-én, szombaton 13 órára írta ki az MLSZ a DVTK – Karcagi SC NB II-es meccset.
Miskolcra érkezik csütörtök este a Határtalan hangok népzenei koncertsorozat
MiskolcKultúra
Gubinecz Ákos Junior Prima-díjas citeraművészt, népdalénekest, népzenetanárt kezdeményezésére érkezik az Ady Endre Művelődési Házban, november 19-én, 19 órakor az országos népzenei koncert- és workshopsorozat.
Miskolc már készül a 2027-es Magyar Színházi Fesztiválra
MiskolcKultúra
Béres Attilával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával egyeztetett Tóth-Szántai József polgármester a jövő nyári fesztivál előkészületeiről. Egyre több részlet körvonalazódik, és igazán különleges kilenc nap vár Miskolcra!
Élre ugrottak a Macik
MiskolcSportBelföld
Jégkorong: az elmúlt hétvégén mindkét találkozóját fölényesen nyerte az Erste ligában szereplő piros-fehér együttes, amely már vezeti a mezőnyt.