Törökné Fülep Mária családja a kertben fog játszani. – Hintázunk, trambulinozunk, homokozunk. A gyereknap maximum egy fagyival vagy egy süteménnyel több, mint bármelyik másik napunk. Nekem öt gyermekem van, és mivel még kicsik, igénylik, hogy foglalkozzunk velük.

Balázs tizenegy éves, Rita tíz, Vilmos nyolc, Kinga hat és Klára a hármat töltötte be. Ők aranyozzák be a napjainkat. Nagyon jó a kapcsolatunk, aminek szerintem az a titka, hogy sokat beszélgetünk velük. A gyerekeknek külön-külön nincsenek játékra használható elektromos kütyüik, otthonunkban tévé sincs, inkább foglaljuk el magunkat egymással – mondta az édesanya, aki sok gyerekszájas anekdotát elevenített fel. – Egyik gyermekünk a sekrestyét egy időben Shrek estjének hívta, főleg miután hallott a mesefiguráról.
Legkisebb lánykámnak nemrég azt mondtam: gyere, csibém, enni. Mire a kétéves válasza: nem lehetek csibe, mert te nem vagy sem tyúk, sem madár.

Horváthné Szendrei Szilvia egyik kedvenc gyerekszájas története, amikor legidősebb gyermeke még piciként a piacon sétálva csibéket látott meg és felkiáltott: Nagyika, nézd csak, tyúkgyerekek! – Zsombor tizenkilenc, Bianka huszonegy, Adrián pedig éppen gyermeknapon lesz huszonnégy éves. Sajnos nem tudjuk a hagyományos módon megtartani a gyerekek napját, mert eredetileg minden évben Budapestre mentünk a vidámparkba, ami, ugye, már nincsen. Az ünnep különlegessége még az volt, hogy ezt az utat kivételesen nem autóval tettük meg, hanem vonattal és metróval, így a tömegközlekedésre is tanítottuk őket – mondta, majd hozzátette, idén a nagyszülőkkel szeretnének találkozni a gyermeknapon. – Otthon leszünk, finom süteményeket eszünk majd, egy plusz programként pedig egy slideshow-t állítok össze a gyermekeimről készített fotókból.

Kaló Borbálának három gyermeke van, Hunor nyolc-, Lenke hat- és Júlia hároméves. – Idén egy étterembe megyünk el megünnepelni a gyereknapot amellett, hogy apró ajándékokat kapnak. Ez utóbbi nem szokványos, mert ilyenkor nem szoktunk játékokat venni. Inkább élményajándékban gondolkozunk minden évben. Hagyománnyá vált már családunkban, hogy ezen a napon elmegyünk a repülőtérre, ahol dodzsembe ülnek be vagy az ugrálóvárat használják. A lényeg, hogy jól érezzék magukat. Ezt most azonban nem fogjuk tudni megtenni – mondta az anyuka, aki nagyon fontosnak tartja, hogy bármi történik velük, bátran számoljanak be róla, hiszen ők sem titkolnak el semmit.

(Nyitóképünk illusztráció, forrása: depositphotos.com)