15 éves úszókarriert zárt le Kiss Attila, akinek új fejezet kezdődött az életében. Az ifjúsági világbajnoki címig jutó, miskolci származású úszó Amerikában szerzett diplomát, a sportban megélt tapasztalatait, kitartását, érték- és eredményorientáltságát ma már egy nemzetközi cégnél, egészségügyi rendszerek hatékonyabbá tételében kamatoztatja tanácsadóként.
2004., Athéni olimpia – az akkor alig 8 éves Attila ámulva nézi a döntőben Szerbiával heroikus küzdelmet vívó magyar férfi vízilabdázókat, majd odafordul édesapjához, és bejelenti: ő is a sportág olimpiai bajnoka szeretne lenni. Az apa kézen fogja, és elviszi egy pólós edzésre, de azt mondják a kisfiúnak, hogy nem úszik elég jól. Eljár tehát úszóedzésekre is, és annyira megtetszik neki, hogy marad az MVSI-nél – bár volt, aki megjegyezte, hogy 10 évesen már „öreg”, hogy versenyszerűen ússzon… - Számomra azonban nem volt megállás, és viszonylag gyorsan beigazolódott, hogy jó döntés volt, jöttek sorra az eredmények – emlékszik vissza Kiss Attila, aki a következő években hozza az érmeket 200, 400 és 800 méteren.
Értékek mentén
– Az úszás egy hihetetlenül munkaigényes sport, ezért nagyon fontos, hogy legyen egy belső motiváció, mert ha valaki folyamatosan a külső tényezőkre fókuszál, akkor kevesebb esély van a jó eredményekre – fogalmaz, majd kérdésünkre azonnal rávágja: ahogy sok sportolónál, nála is az olimpiai szereplés tartotta életben a tüzet. – Ahogy aztán haladtam előre, nyilván más célok is előkerültek. Hosszú az út egy olimpiáig: érj el sikereket a korosztályos szinten, aztán a felnőttek között, juss ki egy világversenyre, folyamatosan hozd a legjobb eredményeket. Egyre inkább úgy éreztem, hogy az tesz boldoggá, ha elégedettséget érzek attól, amit el tudtam érni. Én így jutottam el a világ számos részébe; Amerikában már 2010-ben is edzőtáboroztam, ott tapasztaltam meg igazán, mennyire jó csapatban edzeni, milyen sokat ad, hogy a társaid szurkolnak neked – és hogy valakit akkor is tisztelnek, ha már leszálló ágban van a pályafutása, vagy visszavonult. Elismerik az ember értékeit.
Ezek az élmények is hozzájárultak ahhoz, hogy – immár hosszútávon – 2011-ben serdülőbajnok lett 1500 méteren, maratonúszásban pedig megnyerte a 3000 méteres távot. Egy évvel később már 5000 méteren indult, és megszerezte az ezüstérmet. Ahogy fejlődött, úgy nőtt Attila terhelése is; csúcsidőszakban hetente 12-13 edzése volt, ha versenyre készült, akár 16-18 kilométert is leúszott egy nap. Azt mondja, mindez egyedül nem ment volna. – A családom hitt bennem, édesapám pedig stabil pont az életemben, az úszásban. Ő volt az, aki mindig mellettem állt, és egyengette az utamat. De kellett az is, hogy jókedvűen, örömmel tudjak úszni.
A csúcson
Első korosztályos Eb-jére 2012-ben jutott ki, ezt a következő években is sikerült megismételnie. Folyamatosan tudott előrelépni. Aztán 2014-ben robbantott. Balatonfüreden rendezték meg a Nyílt vízi Junior Világbajnokságot, ahol egyéniben hetedik, csapatával – Kiss Nikolettával és Orosz Ádámmal – viszont aranyérmes lett. Attila volt a trió vezérúszója, ő diktálta a tempót, figyelte az irányt.
– A dobogó legfelső fokáról néztem az ünneplőket, köztük a szüleimet, akiknek örömkönny csillogott a szemükben. Ez mérföldkő, csúcspont volt az életemben, pont akkor, amikor a felnőttek közé léptem. Szerencsére sok ilyen kiteljesítést élhettem meg: már Amerikában, az egyetemi tanulmányaim tavalyi zárásakor arattunk történelmi sikert a George Mason Patriots csapatával. Csapatkapitányként, egyedüli európaiként, miskolciként a konferencia díjátadóján én emelhettem magasba a bajnoki trófeát.
Új fejezet kezdődik
Tanulmányainak folytatása, munkavállalása miatt most állt először választás elé, és most először vesztett bármivel szemben az úszás Attila életében. – Nekem mindig is nagyon fontos volt, hogy a sport mellett a tanulmányaimra is komoly hangsúlyt helyezzek. A kettő kéz a kézben jár; ha valaki jól teljesít az egyikben, az kihatással van az élet minden területére. Kitűnő tanulmányi eredményekkel sikerült diplomát szereznem, ami erősíti a fenti állításomat.
Közgazdaságtant tanult, adatelemzés és pénzügy mellékszakot végzett el mellette. Januártól tanácsadóként dolgozik Amerikában, egészségügyi rendszereket tesznek hatékonyabbá egy nemzetközi cégnél. Májustól még egy pár hétig itthonról dolgozik a pandémia miatt.
– Tudatos döntés volt, hogy abbahagyom a sportpályafutásomat. Megtartom az úszást, de nem versenyszinten, a munkában szeretnék eredményeket elérni. Csak erre fogok fókuszálni. Nem mondom, hogy fájdalmas volt, de nyilván nehéz lezárni egy ilyen szakaszt. Az úszás köré rendeztem be az életemet. Hiányérzetem viszont nincs, mert az eredményeim kitartást és erőt adnak a továbbiakhoz. Mindig vissza tudok nyúlni ezekhez – mondja Attila, aki a hosszútávúszás terén elért sporteredményei elismeréseként 2015-ben átvehette „Az év sportolója” díjat Miskolc város napján. – A nálam is fiatalabbaknak azt üzenem, hogy az úszásra úgy tekintsenek, mint egy társra, egy barátra, ami segít felnőtté is válni. Sok mindenre megtanít, amit máshol is tudunk hasznosítani. És tanulság, hogy egy sportoló az olimpia nélkül is végigjárhatja azt az utat, amit eltervezett magának. Maga az út a fontos.
