A Thália ház és a benne működő Színészmúzeum nem ismeretlen a miskolci színház- és művészetkedvelők számára, hiszen számos izgalmas eseménnyel és kiállítással lepték már meg a nagyérdeműt huszonöt éves fennállásuk alatt. 
Idén lesz a Vass Tibor által alapított, a miskolci Herman Ottó Emlékparkban, a Bükki Nemzeti Park keleti kapujában megnyílt Marcelland Nemzetközi Művészeti Gyűjtemény negyed százados évfordulója, amely a világ első mail art kilátója volt. Ennek emlékanyagát az Artpool művészeti gyűjtemény őrzi. A Marcelland 25 – hétmailföldes utazás a küldeményművészet világában című tárlat a mail art magyarországi, de nemzetközi kontextusban is izgalmas történéseit eleveníti fel 1998 és napjaink között. Ilyenek a küldeményművészeti biennálék sora, az első postai küldeményként feladott modernkori ember projektje és az utolsó távirathoz kapcsolódó felhívás. Ez egy mail art történeti kiállítás: a mail artban hazánk jelentős helyet foglal el. Nemzetközi szinten is ismert és elismert alkotókat sorakoztat fel a most látható tárlat.

A ház másik kiállítása a R_ebell – 9. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálé, amely a Petőfi 200 jubileumhoz csatlakozva, a költő emlékére kiírt mail art projektjének műveiből mutat be egy válogatást. A felhívásban azt kérték az alkotóktól, hogy a Petőfi-eszmény, a világszabadság elérésének áhítata, a szólás- és gondolatszabadság eléréséért vívott harc előtti tisztelgés jeleként fogalmazzák meg alkotói véleményüket. A kiállításra közel 30 ország, több mint 100 alkotójának több száz műve érkezett be. A tárlat megnyitását Miskolc Város Napjára időzítették és ebből az alkalomból a Thália ház termei új neveket is kaptak. 

Az ünnepélyes névadóra és a kiállítások megnyitására május 11-én került sor, a Város Napja alkalmából. Az eseményen Veres Pál polgármester kiemelte, hogy egészen különleges egy ilyen küldeményművészeti kiállítás, hiszen olyan műalkotásokkal lehetett rá nevezni az alkotóknak, amelyeket postai úton is el lehet küldeni. Azt itt látható képeslapok, levelek, egy szinte letűnt kort idéznek, a mai világban már egyre kevésbé küldünk ilyen módon üzeneteket postával. Talán éppen ezért fontos, hogy egy ilyen kiállítás ráirányítja a figyelmet ennek a szépségére és lehetőségére – mondta. Hozzátette, amikor először találkozott a küldeményművészet kifejezéssel, a palackba zárt és a vízbe dobott levélre gondolt, amelyet egyszer majd partra vetnek a hullámok és így jut el az üzenet ahhoz, aki megtalálja. Természetesen nem erről van szó, hanem valódi postai küldeményekről, levelekről, képeslapokról, amelyeket ő is nagyon kedvel. Otthon őriz a nagyszülei idejéből származó üzeneteket is, amelyeket olvasva még ma is elérzékenyül. Egy versrészlet, egy kis rajz vagy egy hangulatjel sok mindent megmutatott arról, mit gondolt vagy érzett az üzenet küldője. Ez talán hiányzik a ma emberének, aki rövid SMS-el vagy emoji hangulatikonnal kommunikál. 

A polgármester szerint most a kiállításon is szereplő művészek azok, akik ezekben a különleges alkotásokban fordítják le és mutatják be nekünk a különböző érzéseket, lelkiállapotokat és gondolatokat. Ezeket a kódolt üzeneteket kell megfejtenünk a küldeményművészeti tárlaton látható műalkotásokban, amelyek most a pályázati felhívás alapján, a Petőfi 200 jubileumhoz kapcsolódóan, elsősorban Petőfiről szólnak.

A városvezető szavai után Kónya Ábel a Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese, tagintézmény-vezető (Miskolci Galéria) a névadóról beszélt, amely véleménye szerint inkább keresztelő, és arról, hogy egy név az identitás szerves része. Egészen más dimenzió, ha valakinek vagy egy intézménynek van neve és arca, és egy múzeumot vagy kiállítótermet nem négyes számú kiállítóhelynek, hanem Színészmúzeumnak hívnak. A mai dátum azért is ünnepi, mert egy fordulópont, valaki végig gondolta, hogy kire érdemes emlékezni, kinek az életműve, az energiája olyan, amely ezt a helyet is erővel tölti fel és kicsit még jobban működteti. A névadásban és a hagyományban talán ez a legfontosabb, egy olyan korban, amelyben erre nagyon fontos koncentrálnunk. 

A nevek titkáról a fátylat aztán Mikita Gábor színháztörténész-muzeológus, a Herman Ottó Múzeum osztályvezetője lebbentette fel. Megtudtuk, a névadással az volt a cél, hogy egyrészt érzékeltessék azt, hogy kétszáz éves színházi múlt áll mögöttünk, amihez illik egy patinás név, amely utal erre az egyedülálló múltra és a hagyományokra. Ezt természetesen nehéz egyetlen névvel szimbolizálni, hiszen a kétszáz év történetében van miből és kikből válogatni. De az egyik névadás mégis erről szól, a múlt tiszteletéről. A másik névválasztásban együttműködtek a Spanyolnátha művészeti folyóirattal és annak vezetőjével Vass Tiborral, akinek a javaslata egy kortárs művész volt. 

A Thália ház pincéjében található, több termes kiállítótér így vette fel a Déryné-díjas színházi szakember Veres Attila nevét, míg a földszinti időszaki termek Egressy Gáborról és Egressy Béniről lettek elnevezve. Mikita Gábor elmondta, hogy mindhárman ezer szállal kötődtek Miskolchoz és a színházhoz. Az Egressy testvérek itt határozták el, hogy színházi szakemberek lesznek, az atyai tiltás ellenére. Ők a magyar színházi élet tartóoszlopai voltak a 19. században. 

A 2018-ban, 84 évesen elhunyt Veres Attila méltatásakor, aki festőművész, díszlettervező és a Miskolci Nemzeti Színház korábbi tárvezetője volt, a színháztörténész el is érzékenyült a személyes ismeretség okán. „Attila egy nagyon kedves és nagyon fontos ember volt, ő kötötte össze a múltat és a jelent. Miskolcon 1959-től 2007-ig nem volt olyan színházi előadás, amely ne viselte volna az ő keze nyomát” – ismertette Mikita Gábor, aki szerint a nyugdíjazás után is aktívan dolgozó, a Spanyolnátha folyóiratba rendszeresen publikáló Veres Attila minden szempontból kiérdemelte munkásságával, hogy a Thália házban egy kiállítóterem viselje a nevét.   

1

A Thália ház legújabb kiállításait Bán András, Németh Lajos-díjas műkritikus nyitotta meg. Közreműködött a Miskolci Pincék Dalárdája és az Éltető Lélek Irodalmi Kör.