A Soós Imre-díjat a MASZK Országos Színészegyesület kezdeményezésére alapították 2001-ben: olyan pályakezdő színész kapja minden évben, aki legfeljebb öt éve kapott diplomát, de kiemelkedő művészi tevékenységet végez, és még nem kapott állami művészeti elismerést. A díjat március 27-én, a színházi világnap alkalmával adják át. Tavaly Bodoky Márk kapta, és idén is miskolci színművész kapta Mészöly Anna személyében. A művésznővel a közeljövőben portréanyagot készítünk, amit majd a Miskolci Napló hasábjain olvashatnak.

"Olyanok voltunk, mint az Ajax"

Addig is arról kérdeztük a Miskolci Nemzeti Színház igazgatóját, hogy mennyire tudatosan alapoznak a fiatal színészekre, és hogyan igyekeznek rájuk építeni a jövő színházát.

- Sporthasonlattal élve, amikor elkezdtük a mostani Művészeti Tanáccsal a munkát, az elején olyanok voltunk, mint az Ajax vagy a Portó: idehívtuk a fiatal tehetségeket, neveltük őket, majd megpróbáltuk őket megtartani, de elvitték tőlünk az olyan nagy „csapatok” mint a Katona József Színház vagy a Radnóti Színház - fogalmazott Béres Attila. Mára azonban jócskán megváltozott ez a helyzet.

- Az elmúlt évekre annyira megerősödött a színház, elismertté vált az a fajta ízlésminőség, ami a miskolci teátrumot jellemzi, hogy – maradva a sporthasonlatnál – ma már nem nevelőegyesület vagyunk. A nálunk felnövő, sikeres színészek itt szeretnének maradni, akárcsak a fiatalok.

Béres Attila legjobb tudomása szerint a Miskolci Nemzeti Színház gárdája az egyik legfiatalabb színi társulat az országban.

- Magyarán nálunk játszik a legtöbb fiatal, diplomás színművész: 32 színészünkből 15 – tehát majdnem a fele. Ez szerintem sok mindent elárul a megtartóerőnkről - hangsúlyozta.

Bizalom és lehetőség

Ez az összetétel természetesen a színház munkájának irányvonalát meghatározó Művészeti Tanács lehetőségeit is mélyíti.

- A mi filozófiánk az, hogy minden színésznek minden évadban legyen olyan feladata, amit igazán örömmel játszik, amiről elmondhatja, hogy nagyon szerette volna megkapni – jelentsen ez főszerepet vagy izgalmas mellékkarakter megformázását. A lényeg az, ha idehívunk végzősöket, akkor nyilvánvalóan az egész struktúrát át kell szabni úgy, hogy ők is magukénak érezzék azt. Nálunk nem úgy működik a dolog, hogy ideérkeznek a fiatalok, és éveket kivárnak, hogy minőségi szerepeket osszanak rájuk: nem ritka, hogy egy pályakezdő színész már az első évében komoly szerepet játszhat Miskolcon. Ez pedig nemcsak Bodoky Márkkal és Mészöly Annával volt így, hanem a most ideszerződött fiatalokkal is, mint Börcsök Olivér, Béres Bence, Tegyi Kornél vagy épp Rudolf Szonja. Az a tanács elképzelése: ha mély vízbe dobjuk az embert – kellő figyelem mellett –, hamar megtanul úszni. Ráadásul itt a fiataloknak lehetőségük van több műfajban is kipróbálni magukat – fejtette ki az „utánpótlás-neveléssel” kapcsolatos nézeteit Béres Attila, aki a következőképpen összegezte a témát:

- Azért szeretik a fiatalok a Miskolci Nemzeti Színházat, mert lehetőségük nyílik több műfajban fontos szerepek eljátszására, ami pedig itt tartja őket, az a teátrum – elmúlt években szerzett – jó hírneve.