A DVTK vezetőedzője, Valdas Dambrauskas, elsőként a következőket nyilatkozta a vasárnapi, a Nyíregyháza SFC ellen, idegenben 1-0-ra elvesztett NB I-es labdarúgó mérkőzés után:
– Azzal kezdeném, hogy ez egy valódi rangadó volt, egy olyan meccs, amelyen az számít, hogy győzünk, vagy veszítünk, ez olyan, mint egy kupadöntő, amikor csak az eredmény fontos. Mi pedig most veszítettünk, és igazából nem is tudnék pozitív dolgot mondani, kiemelni abból, amit ma láttunk. Nem csak az eredmény miatt mondom ezt, hanem a játék képe alapján is. Ugyan egy picit többet birtokoltuk a labdát ellenfelünknél, de helyzeteket nem tudtunk kialakítani, hiányzott a kreativitás. A múlt héten azt mondtam, hogy az elvásárok alatt teljesítettünk, ma talán egy picit még rosszabbak voltunk. A második félidőben az ellenfélnek volt egy 10-15 perces jó időszaka, és be kell vallani, egy picit elkéstem a cserékkel. Talán, ha hamarabb történik, akkor megtörtük volna az ellenfél ritmusát, így viszont ők szerezték a gólt, és innentől egy rohanás lett a mérkőzés. Fel, alá mozogtak a csapatok, ebben az időszakban nem a játék, a játékosok minősége dominált, hanem a küzdőszellem. Szeretnék elnézést kérni a szurkolóktól, megértem a frusztrációjukat, nem csak ők, de senki nem utazik haza úgy Miskolcra, hogy boldog lenne. Még két meccs van hátra a bajnokságból, és nem gondolom azt, hogy ez egy kényelmes helyzet lenne. Nekünk ugyanúgy keményen kell dolgozni, mintha más pozícióban, helyzetben lennénk. Holnap is ugyanúgy kell kezdeni az edzést, mintha bármilyen más eredmény született volna.
A menesztésről
Ezt követően azt a kérdést kapta a diósgyőri szakvezető, hogy nem tart-e attól, hogy hasonlóan jár, mint elődje, az előző szakvezető, akinek azt ez megelőző, Nyíregyháza SFC elleni, hazai vereség után pecsételődött meg a sorsa, és néhány nappal a 2-1-es vereség után távozott.
– Miért félnék attól, hogy elbocsájtanak? – kérdezett vissza Valdas Dambrauskas, majd így folytatta: - Aki edzősködésre adja a fejét, annak számolnia kell azzal, hogy időnként alkalmazzák, máskor pedig megválnak tőle. Úgyhogy igazából nem félek attól, hogy ilyen történik. Ugyanakkor hiszek abban a projektben, amibe belevágtam, és az, hogy néha vereségek jönnek, máskor pedig győzelmek, része a folyamatnak. A klubnak megvannak a tervei, és nekünk ragaszkodnunk kell ezekhez. Ha nincsenek tervek, akkor is lehet mérkőzéseket nyerni, de kevésbé valószínű, hogy hosszútávon eredményeket lehet elérni. Az elmúlt időszakban a DVTK történelme egy kicsit turbulens volt, időnként felment a csapat teljesítménye, időnként pedig visszaestünk. Azt gondolom, hogy együtt kell dolgoznunk, össze kell tartanunk, ebbe beleértem a tulajdonosokat, az igazgatóságot, a menedzsmentet, a csapatot, az edzőket, a sportigazgatót, a szurkolókat, mindenkit, és ha együtt vagyunk, akkor együtt képesek leszünk fejlődni.
Fájóan hiányoztak
Honlapunk, a minap.hu szóba hozta a diósgyőri szakvezetőnek, hogy most először kezdtek három védővel, és arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire elégedett azzal, ami ebből a felállásból kijött.
– Valójában ez a második ilyen alkalom volt, mert a Debrecen ellen, a második félidőben három belső védős rendszerre váltottunk – mondta Valdas Dambrauskas. – Minden meccsre megpróbáljuk megtalálni az ideális felállást, és keményen dolgoztunk, de mindkét csapat ezt teszi a mérkőzés előtt, mindkét edző igyekszik a legjobban felkészíteni a csapatát, ám csak az egyik csapat fog nyerni. De nem az számít, hogy 2 vagy 3 belső védővel állunk fel, hiszen egy támadást bármikor végig vihet az ellenfél, és azt gólra is tudja váltani. A problémát nem abban látom, hogy miként védekezett a csapat, hanem hogy hogyan támadtunk. Támadásban láttam rengeteg hiányosságot, nem találtuk meg a lehetőségeket, nem tudtunk jó labdákat a támadóharmadba bejuttatni, vagy ha ez sikerült, nem találtuk meg az utolsó passzokat, hibáztunk ezeknél. És fájóan hiányoztak a lövések. Ez nem csak erre a mérkőzésre igaz, hanem a teljes évadra, mert láttam a számokat, azt, hogy mielőtt megérkeztem milyen játék jellemezte a csapatot. Mindig is hiányoztak a lövések, kevésszer vesszük célba a kaput, összevetve más, konkurens csapatok adataival. Azt kérem mindig a játékosoktól, hogy ne féljenek attól, hogy hibáznak, ha megfelelő önbizalommal rendelkeznek, akkor támadásban meglesznek a helyzetek, lesznek kapura lövések, és meg tudjunk nyerni a mérkőzéseket. A mai napon nem a védekezéssel, hanem a támadással volt gond. Meg merem kockáztatni, ha még egy félidőt játszunk, akkor sem tudunk helyzetet kialakítani. Nem marad más hátra, minthogy dolgozzunk, dolgozzunk tovább.
A változtatásokról
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a sikertelen mérkőzések után a szakvezető esetleg szétszedi-e öltözőt, hogy tervez-e változtatásokat a játékoskeretben.
– A játékosok dolgoznak, nekem pedig az a feladatom, hogy a lehető legjobbat hozzam ki belőlük – jelentette ki a vezetőedző. – A bajnokság végén, ha több poszton is csere történik, az a labdarúgásban egy természetes folyamat. A játékoskeret változtatása egy hosszú folyamat része, ami most is zajlik, és ez minden klubnál így történik. Minden klub figyelni, hogyan teljesítenek a kiszemelt játékosok, és ezen dolgozik a DVTK-nál a sportigazgató, a játékosmegfigyelők. Én is részt veszek ebben, én is elmondom a véleményemet, de nem én vagyok az, aki szerződést ad a játékosoknak. Az én feladatom elsősorban az edzőpályán van, az irodában a taktika megválasztásakor, illetve én jelölöm ki a rendelkezésre állók játékosok közül, hogy kik játsszanak. Teljes bizalommal vagyok a klub iránt, biztosan a legjobbat akarják, de csak az elején járunk annak útnak, ám hiszek abban, hogy a munka egyre eredményesebb lesz, és eljutunk oda, ahová szeretnénk.
