- Kétlaki életet élek, ingázom Budapest és Miskolc között. Nemrégiben elnyertem a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) hároméves ösztöndíjpályázatát — melynek keretében 2026-ra elkészül a József Attila-díjas költő, Fecske Csaba monográfiája —, ennek okán viszonylag gyakran kell beszámolni a folyamatban lévő szakmai anyagról a MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetben. Ez a munka tehát még sűrűbben szólít majd Budapestre, az irodalomszervezői tevékenységem viszont Miskolchoz köt továbbra is. És arról se feledkezzünk meg, hogy itt lakom, a miskolci belvárosban van egy lakásom, az a bázis.  

Egy új pozíció azonban még inkább Miskolchoz köti Kégl Ildikót.

- Tavaly elhunyt Györgyei Géza, a Magyar Írószövetség észak-magyarországi csoportjának titkára. Fecske Csaba vetette fel, hogy vállalhatnám ennek a közösségnek a navigálását. Tizenegyen vagyunk jelenleg ebben a regionális írócsoportban, az új titkárt pedig többségi szavazattal lehet megválasztani: nagy meglepetésemre a tagok egyhangúan döntöttek úgy, hogy én vegyem át ezt a feladatot. Bő három hete lettem bejegyezve titkárként, de már most rengeteg tervem van a csoporttal, melyek közül némelyik már a megvalósítás fázisába érkezett. 

Az irodalomszervezői munka egyébként sem áll messze Kégl Ildikótól.

- Csaknem négy éve indítottam útjára az Irodalom a kertben nevű versszínházat, a Feledy-ház kertjében, ahová szerte a Kárpát-medencéből hívok magyar nyelven alkotó írókat, költőket, akik műveit helyi színművészek előadásában hallgathatja meg a közönség. Mindemellett kollégáimmal gyakorta tartunk rendhagyó irodalomórát; először Miskolcon jártuk az általános iskolákat, ma már az ország más pontjain is. Megyünk mindenhová, ahová hívnak. Most ennek a kilenc költőből, íróból és két irodalomtörténészből álló csoportnak a tevékenységét fogom navigálni, hogy a régióban élők jobban átlássák, kik is vagyunk, mi a munkánk, milyen szövegeket alkotunk és ezek a fejünkben, számítógépünkben megszülető szövegek hogyan kerülnek a folyóiratokba, — szerencsés esetben — az olvasókhoz. Azaz mi fán terem a kortárs irodalom. 

A fő kenyérkeresete saját bevallása szerint az irodalomtörténeti munkássága.

- Szépirodalmi munkáimmal párhuzamosan recenziókat, esszéket és kortárs kritikákat írok. Emellett irodalomszervezéssel, irodalmi műsorok vezetésével, moderálásával foglalkozom, és vendégelőadóként két felsőoktatási intézményben is tanítom ezt a mesterséget.

Kégl Ildikó szépíróként novellák, versek és szociográfiák írásával foglalkozik.

- Most került nyomdába Aradon a hetedik kötetem, az első, ami verseket tartalmaz. Ennek összeválogatása komoly munka volt, mivel termékeny szerzőnek mondhatom magamat. A versekről olyan szakmai nagyságok írtak ajánlást, mint Serfőző Simon Kossuth-díjas költőnk és Fecske Csaba. Csak azok a versek jelennek meg benne, amiket már közölt valamelyik mértékadó irodalmi folyóiratban. Azt szerettük volna, hogy az első lírai kötetem igazán erős legyen, és sűrítve jelenítse meg azokat a gondolatokat, amik engem mostanában foglalkoztatnak. Édesanyám korai halála volt az egyik olyan esemény, aminek a hatására erőteljesen megszólalt bennem a lírikus. Illetve a házasságom felbomlása. A gyász és a veszteség adott hangot a kötetnek.

Kégl Ildikó korábban a média világában dolgozott.

- A publicista munkásságomat öt éve befejeztem, mert nem tudtam összeegyeztetni a szépirodalmi tevékenységemmel. Azonban, aki újságíró volt, az is marad, nem lehet teljesen elhagyni a pályát. Bizonyos esetekben adok még a lapoknak anyagot, de kizárólag a kortárs irodalommal összefüggésben. Korábban közel tíz évig dolgoztam egy meghatározó országos napilap tudósítójaként, majd rovatvezetőként, ami fontos és szép időszaka volt az életemnek. Meglehet, ezekből a gyökerekből nőtt ki a szépirodalom. 

Úgy gondolom, az akadémia ösztöndíj az egyik legkomolyabb programszerű támogatás, ami az én szakmámban létezik. Egy ilyen típusú támogatást a rendszerváltozás óta vártunk; azt hiszem, nem kell bemutatni a kortárs írók és költők anyagi helyzetét, lehetőségeit. A mi szakmánkban sok az újságíró, a tanár, ám, ha végignézek az ismeretségi körömön, azt látom, hogy az esetek többségében mégis inkább szellemi szabadfoglalkozásúak vagyunk, nem igen van olyan „kifizetőhely”, ahol alkalmazotti státuszban dolgoznánk. Felmerül tehát a kérdés, hogyan tud zavartalanul alkotni az ember. Főleg abban az esetben, ha például egy szakmailag kimagasló munkán dolgozik - számomra például a Fecske-monográfia ilyen jelentőségű, az eddigi pályám mérföldköve. Az MMA 2018-ban elindult ösztöndíja pontosan ebben segít: az a célja, hogy az alkotói, előadó művészeti, művészetelméleti tevékenységet programszerűen támogassa három éven keresztül. 

A Kégl Ildikó által késztett monográfia egyfajta kalauzként szolgál majd a Fecske-életműhöz.

- Korábban már két alkalommal pályáztam – más típusú művészetelméleti munkákkal. Azok nem nyertek támogatást. Jól alátámasztott szakmai programot kell kidolgozni, részletes munkatervet kell benyújtani az MMA-nak. Csaknem egy hónapig dolgoztam a pályázatomon, annak ellenére pedig csaknem tíz éve elemzem Fecske Csaba életművét, készítek különböző kritikákat, recenziókat a megjelent köteteiről. Van munkám vele bőven, egyrészt azért, mert Fecske Csaba igen termékeny költő, másrészt több mint fél évszázados — szerencsére még befejezetlen — életműről van szó.

Maga a költő kérte fel Kégl Ildikót arra, hogy, gondozza a hagyatékát.

- Kapóra jött számunkra a Magyar Művészeti Akadémia pályázata. Ebben az évben tehát nem saját könyvek megszerkesztésével pályáztam, hanem a Fecske-monográfia tervével. Nagyon örültem, hogy elnyertem az ösztöndíjat, hiszen komoly túljelentkezés volt: nagyjából ezerháromszáz pályázat érkezett a magyar művészeti élet minden területéről, és csak száz nyert közülük támogatást.

Fecske Csaba verseiben hatalmas tudás és élettapasztalat összegződik Kégl Ildikó szerint, ami rendkívül friss nyelvezettel, játékossággal vegyül.

- Különleges képek vetülnek ki a lírájából. Épp ezért nem szakszöveget fogok írni, szeretném, ha szélesebb körhöz szólna ez a mű. A kortárs irodalom egyik problémája, hogy gyakran egy szakmai réteget céloz meg közönségéül. Dacára annak, hogy igen, színes a mai magyar irodalom, nehezen jutunk el az olvasókhoz. Ez a monográfia nyelvezetében is egy szélesebb körnek szól majd. Lesz egy kronologikus és egy tematikus feldolgozása is az életműnek. Úgy gondolom, hogy a szerző életének egyes történései magyarázhatnak bizonyos alkotásokat. Mélyebben is érdemes tehát az összefüggéseket megvizsgálni, így egyszerre életrajzi és, életműi szempontok alapján szerveződik majd a monográfia. Meghatározó része lesz egy interjú, amit könnyed beszélgetésnek tervezek: a nagyközönséghez szólna értően. A műelemző munkába is bevonom majd Csabát.

A monográfia írója és alanya baráti kapcsolatot ápol.

- Évek óta napi kapcsolatban állunk, baráti a viszonyunk egymás családjával is. Amikor Csaba az új kötetéhez válogatja a gyermekverseit, és elküldi nekem a kéziratot, mindig hozzáteszi, hogy mutassam meg Zsófinak, a lányomnak is. Az elmúlt 3-4 évben már a kislányommal együtt teszteltük a Fecske-versvilágot. Azt hiszem, így kellene ezt csinálni, élesben, minden gyerekkötet megjelenése előtt. Csaba 75 éves, én 46 vagyok. Amikor az egyetemen kortárs irodalmat hallgattam, már olvastam a verseit. A költészetével tehát jóval hamarabb találkoztam, mint a személyével. Közel 10 esztendeje jelennek meg kritikáim, tanulmányaim a munkájáról. Legutóbbi — idén márciusban megjelent, Hiteles nyomat című kötetéhez — a kiadó felkérésére én írtam az utószót. Sok közös kötetbemutatónk volt: beszélgetőtársként és úgy is, hogy mindketten meghívott szerzőként szerepelünk. Néhány éve vetette fel egy baráti beszélgetés során, hogy gondozhatnám a Fecske-életművet. Egyik szemem nevetett, mert mégiscsak rettentő megtiszteltetés volt a kérése, a másik sírt, hiszen érezhetően számvetésre készült: egy idős költő, aki szeretné elrendezni a dolgait. Természetesen elvállaltam a feladatot. így, amikor szóba került a monográfia, már nem volt kérdés, hogy ki készítse el.

Nem csak barátként, Kégl Ildikó mentorként is tekint idős pályatársára.

- A fent említett verseskötetnél is sokat segített. Kemény kritikákat is kaptam tőle, amit igénylek is. Persze önmagával is ilyen szigorú. Nagyszerű költő és remek ember. Ezért is örülök, hogy én írhatom meg a róla szóló, hiánypótló monográfiát.

A kortárs magyar irodalom első vonalába tartozó Fecske Csaba — Szabó Lőrinc irodalmi díj (1989,1994), Pro Literatúra díj (2006), József Attila-díj (2008), Utassy József-díj (2021) — ma már az irodalmi kánon részét képezi. Fecske Csaba múltba merengő poézise a valós prózai világ és a látomásos álomszerű víziók megkapó ötvözete, ez az atmoszféra jellemzi költeményeit, s ennek fényében kívánom — életművet és életutat szintetizálva — megrajzolni a szögligeti-miskolci költő portréját.