Lélekemelő, melegséggel teli

Az Akik maradtak egy lélekemelő, könnyedséggel és melegséggel teli történet a szeretet gyógyító erejéről a második világháború utáni Budapesten. A Jászai Mari-díjas Hajduk Károly és az ígéretes tehetségű Szőke Abigél főszereplésével készült film hazai premierje csütörtökön a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában volt, majd szeptember 26-tól lesz országszerte látható a mozikban a Budapest Film forgalmazásában.

A film F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve alapján készült, a forgatókönyvet Tóth Barnabás és Muhi Klára írta, az operatőr Marosi Gábor, a vágó Mógor Ágnes, a producer Mécs Mónika és Mesterházy Ernő.

Aladár (Hajduk Károly) magányos nőgyógyász. Egyik fiatal páciense, Klára (Szőke Abigél), dacos kamaszlány, aki makacsul „várja haza” szüleit a haláltáborból a második világháború utáni Budapesten. Kettejük egymásra találása áll a viharos történelmi időkbe ágyazott film középpontjában. Klára impulzív és makacs kamaszból fokozatosan fiatal nővé érik a férfi óvó szárnyai alatt, míg az orvos élete új értelmet nyer a lányról való gondoskodás által. A rendező Tóth Barnabással és a Klárát alakító Szőke Abigéllel a bemutató másnapján beszélgettünk.

„Álomszerű volt az első hazai vetítés”

minap.hu: A Telluride Fesztiválon mutatkozott be az Akik maradtak című nagyjátékfilmje. Magyar alkotás ritkán jut el ide, legutóbb a Saul fiát mutatták be Coloradóban. Hogyan fogadta ott a szakma és a közönség a filmet?

Tóth Barnabás, rendező (T. B.): Egy nagyon menő fesztiválon tarthattuk a film világpremierjét, a hollywoodi szakma krémje ott volt, Edward Nortontól kezdve Martin Scorsese-ig, mindenki a nagybetűs film és mozi iránti rajongása miatt. Hogy milyen volt a fogadtatás? Én azt hittem, hogy nagyon jól fogadták, de a miskolci… Na, az felülírt mindent! (nevet) Érezni lehetett a közönségen, hogy együtt élnek a filmmel, hogy értik a finom utalásokat, a rezdüléseket. Álomszerű volt az első hazai vetítés.

minap.hu: Ráadásul szinte hazajár hozzánk…

T. B.: Valóban, minden évben voltam itt; először workshopokon vettem részt, aztán hoztam kis- és nagyfilmet, jöttem rendezőként, színészként, válogatóként. A CineFest nekem tényleg egy nagy család, és nagyon sok emlék köt már ide. Remélem, itt fogok megöregedni, mert az azt is jelentené, hogy aktív maradtam a szakmában.

minap.hu: Ebben mi is nagyon bízunk! A film F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című műve alapján készült. A könyv „találta meg” önt, vagy ön talált a könyvre? Mikor gondolta először, hogy ebből filmet kell forgatni?

T. B.: Zsuzsát mint jónevű pszichológust már korábbról ismertem, a Momentán társulatban dolgoztunk együtt, ő szakértőként, én színészként. Egyszer szóba került köztünk, hogy a szakkönyveken kívül írt már egy regényt is. Kíváncsiságból hazavittem egy példányt, és rögtön magával ragadott a vagánysága, szellemessége és kedvessége. Mindamellett, hogy a magyar történelem tragikus éveit öleli fel a történet. Mégis szeretettel teszi, gyógyító erejű könyv. Arra gondoltam, hogy mivel kamaradráma – kevés szereplővel, kevés helyszínnel –, ezért ebből előbb-utóbb filmet kell készíteni. Ez persze nem úgy megy, hogy másnap ott a pénz, indulhat a forgatás; 5-6 évnek el kellett telnie. Tavaly tavasszal forgattuk le végül.

minap.hu: A vetítés utáni beszélgetés során nem is titkolták, hogy író és rendező között volt némi harc…

T. B.: Zsuzsa hál’ Istennek vigyázó szemeit rajta tartotta a filmen (mosolyog). De tény, nem volt mindig könnyű: egy forgatókönyv száraz, olyan, mint egy kotta: nem feltétlenül hallani ki belőle a zenét. Megijedt, hogy száraz, unalmas dolog lesz, mindenféle érzelem nélkül. Voltak küzdelmek, aztán engedett, „félek”, mondta, majd bár nehéz gyomorral, de kimondta: lássuk, milyen lesz. A szereplőválogatásnál aztán elküldtem a jelentkezők videóit, ami szokatlan, de azt akartam, hogy lássa őket. Mindkét főszereplőt nagyon támogatta. Telitalálatnak tartotta őket, amiben teljesen igaza volt.

– Úgy éreztük, hogy a közönség „ment” a filmmel, a felszabadultabb részeknél többször hangos kacajt lehetett hallani a nézőtérről. Amikor kiálltunk eléjük a színpadra, akkor is azt éreztem, hogy megvan a kapcsolat – mondja a Klárát alakító Szőke Abigél. Karaktere nagyon erős, elmondása szerint sok dologban hasonlít is a filmben megformált fiatal lányhoz. – Nagyon sokat elemeztük a szöveget Barnával. Ahogy a filmben is elhangzik, 5 és 70 év között bármilyen korú tud lenni a lány. Ez az egyik legfontosabb az ő karakterében, annyira változó a traumák miatt – fogalmaz.

– Borzasztó dolgok történtek vele, amihez hasonlókat szerencsére én nem éltem át, de a saját életemből tudtam meríteni. A családunk érintett, egy ideig nem beszéltek előttem róla, de aztán felnőttként már bevontak. – Azt gondolom, ha magad mellett tudhatsz valakit, ha van kitől segítséget kérned, az felemelő, és segít. A szeretet az alapja mindennek. A filmben is megjelenik persze a vonzalom, amikor Klára elkezd érni. De nem ez a lényegi része a kapcsolatuknak – fogalmaz.

„Gyászt, vagy traumát feldolgozni a szeretet, a gondoskodás erejével könnyebb”

minap.hu: Nagyon erős a pszichológiai vonal a történetben, léleksimogató az a szeretet, ami a két embert összeköti. Csak így lehet túlélni egy traumát?

T. B.: Nagyon örülök a kérdésnek, erről nagyon szeretek beszélni. Igen, a film a trauma feldolgozásával foglalkozik – és igen, azt hiszem, ez az egyetlen módja ennek. Vannak feljegyzések a vészkorszakból, hogy azok élték túl a legrosszabb dolgokat is, akiknek volt kiről gondoskodniuk. Orvosok kimutatták, hogy akinek például macskája, kutyája van, tovább él, és kevesebbszer betegszik meg.

minap.hu: Azt hiszem, nem relativizáljuk a Holokauszt tragédiáját azzal, ha egyetemes érzésekről beszélünk: veszteség, vereség feldolgozásában mindenki keresi az utat, a feloldódást, az élet folytatásának lehetőségét.

T. B.: Úgy gondolom magam is, hogy a film nemcsak a II. világháborús Holokauszt, Gulág traumáról szól: Amerikában vietnámi veterán jött oda hozzánk, más a szerettét veszítette el. Gyászt, vagy traumát feldolgozni a szeretet, a gondoskodás erejével könnyebb – már ha megadatik, hogy legyen valaki mellettünk.

minap.hu: A magány, a félelem, a gyász végig ott lappang a háttérben, amiket rengeteg mókás, komikus jelenet, pillanat old fel. Nem „fulladunk” bele a veszteségbe.

T. B.: A filmben van több olyan fájdalmas pillanat – családi album fellapozása például –, amiket szintén igyekeztem vigasztalóra, vagy vidámra formálni. Nem akartam nagyon nyomasztó filmet, sok történelmi film ilyen. Nyom. Agyon nyom. Ezzel azonban nem segítenek, sokkal inkább sebeket tépnek fel.

minap.hu: Akik tehát maradtak, azok…?

T. B.: Huhh, nehéz… Akik maradtak, azok emlékeznek. És ezáltal magukkal viszik azokat, akik már nincsenek.

Az Egyesült Államok leghíresebb filmes megmérettetésén az Amerikai Filmakadémia képviselői választják ki január elején az öt jelölt játékfilmet, amelyek végül a legjobb nemzetközi filmnek járó Oscar-díjért versenyre kelhetnek. A jelöltek listáját 2020. január 13-án hozzák nyilvánosságra, az Oscar-díjakat február 9-én adják átt ünnepélyes keretek között Los Angelesben.