Ugrás a tartalomra

Aladár úr, a miskolci párbajkirály

Szántó István
Utoljára módosítva
2021. szeptember 12. vasárnap 18:47
Szántó István jegyzete.
Korábbi felvétel, fotó: Juhász Ákos

Alkalmanként derékig járunk a becsületsértések, az egymást mocskoló bejegyzések mocsarában. A közösségi oldalakon szinte büntetlenül, következmények nélkül kezdjük ki egymás jó hírét. Majd, ha csordultig telt a pohár, mi mást tehetnénk, bírósági úton próbálunk elégtételt venni az ismert vagy éppen álnéven rejtőzködő kötekedőkkel szemben. Egyébként mindez része a hazai folklórnak, nincs semmi új a nap alatt, csak éppen a múlt században nem terheltük az ilyen ügyekkel a hazai igazságszolgáltatást. Gerevich Éva nyugdíjas miskolci tanárnő meséli, hogy annak idején az úriemberek a páston vettek elégtételt, ha ilyen vitás ügybe keveredtek. Mivel maga is több mint egy évtizeden át eredményesen forgatta a kardot, nem gondolja, hogy ördögtől való lenne ennek a hagyománynak a felelevenítése.

Mielőtt bárki is komolyan venné az ötletet elárulom, Éva, aki szoros családi kötelékben áll Gerevich Aladárral, a világhírű többszörös olimpiai kardvívóval, nagyon büszke nagyapjára, aki nem csak a sportban szerzett hírnevet magának.

Abban az antivilágban, a harmincas években Miskolc legismertebb vívóterme a Kun József utcai polgári fiúiskola tornatermében, a rendőrpalota szomszédságában működik. Aladár úr kalapos, nyakkendős képe, amelyet 1937 októberében fotografáltak Frisch Oszkár Hunyadi utcai műhelyében, mindent elárul az öregről. Jobb kezében egy pár fehér kesztyű. Mi, akik csak a történelmi filmekből ismerjük a párbajozás lovagiassági szabályait, tudjuk, minden úgy kezdődik, hogy azzal a bizonyos kézre valóval meglegyintjük az ellenfelünk arcát. Ez a kihívás első, látványos mozzanata. Aztán hogy hogyan tovább, az koronként másként alakul, alakult.

A lényeg, hogy Miskolcon a harmincas évek végéig több száz párbaj zajlott le, de valamennyit Aladár úr vezényelte le. Mivel még nem léteztek a maihoz hasonló közösségi oldalak, a viták, a perlekedések zöme vagyonjogi, szerelmi háromszögek vagy valótlan, sértő újságcikkek nyomán keletkeztek. Emlékezetes volt az, amikor egy hiú színész az újság kritikusát hívta párbajra, mivel neki nem tetsző véleményt írt a színpadi alakításáról. Talán egyszer és utoljára.

Az idős Gerevich Aladár Kun József utcai vívótermében akár egyszerre készítették, trenírozták az egymással szemben párbajozókat. S egy érdekesség: Gerevics Éva, Aladár úr unokája is ide, ebbe az iskolába járt, ebben a tornateremben edzett, vívott, és később csaknem 30 évig itt tanított. S hihetetlen, csak nyugdíjazása után tudta meg, hogy ezt a termet nagyapjáról nevezték el.

Nem volt olcsó itt az edzés, panaszkodtak is, hogy nálunk háromszor annyiba kerül, mint az országban máshol, viszont mentségére szól, a messziről jött talján mesterek is besegítettek a felkészítésbe. Éva meséli, az akkori törvények szerint nem mindenki számított párbajképesnek. S ezeket az egyéni rendezvényeket jelenteni kellett a rendőrségen, csak megfelelő engedély birtokában lehetett megrendezni. S mielőtt hüledeznénk mindezen, elmondom, akkoriban már nem az úgynevezett első csepp vérig tartottak a párbajok. Merő technikai asszók, szúrások, cselek döntöttek, s vizsgázott bírók számolták ki az ügyesebb kardforgatót.

Aladár úr a szegedi hírlapban büszkélkedett még a húszas évek végén, hogy ha ő vállalja a segédi tisztet, akkor csak valami fatális véletlen folytán történhet baleset. Megjegyzem, láttam a fiai csoportképét, közülük fején keresztben fekete kalózkötés, tehát védőfelszerelés nélkül még nem lehettek veszélytelenek az összecsapások.

A harmincas évek legnevezetesebb párbajait Miskolcon vívták. Akadtak közöttük politikai összecsapások is. Például Nagy Ferenc volt közélelmezési miniszter és Édes Antal ebben az iskolai tornateremben állt ki egymás ellen. S mint ahogyan szokás volt, mindannyian egymás fejére hajtottak, végül egyszerű orrsérüléssel úszták meg a csetepatét.

Csak magamban kuncogok. Évával csak megosztom a gondolatot, vajon mi lenne, ha visszasírnánk az akkori békebelinek hitt világunk hagyományát. Milyen lenne, ha a politikai ellenfelek a vívópáston, karddal a kezükben egymást böködnék. Telt ház előtt.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!