Lengyel Attila: - Miért vállalta a polgármesteri jelölést, különösen az adott körülmények között, amikor nem ön volt "felépítve" erre a feladatra? Gondolt-e arra, hogy nem vállalja?
 

Alakszai Zoltán: - Azonnal igent mondtam. A felkérést, - a polgármesterjelölti feladatot - amit Kriza Ákos polgármester úrtól kaptam, azért vállaltam el, mert egyszerűen szeretem Miskolcot. Itt nőttem fel, itt születtem, rengeteg jót kaptam ettől a várostól és szeretnék ebből a sok jóból valamit visszaadni.

„Hiszek abban, hogy Miskolcnak a 21. században fiatalos lendületre, világos városfejlesztési koncepcióra és jó kormányzati kapcsolatokra van szüksége ahhoz, hogy a nyerő oldalon maradjon, ne kerüljön ellenzékbe és továbbfejlődhessen.” 

L.A.: Hogyan összegezné? Ha visszagondol a gyermekkorára, a miskolci gyökereire, mik a legmeghatározóbbak?

A.Z.: Az embert gyermekkorában rengeteg élmény, rengeteg hatás éri. Ezek közül nagyon fontos a családi kötelék, másfelől fontosak azok a közösségek, ahol tanultam, és természetesen fontosak a baráti szálak is. Tősgyökeres miskolci családba születtem, a családom ezer szállal kötődik a városhoz. „Abban a közösségben, amelyben élünk, azért tenni kell” - ezt az örökséget és kötelességet is a családomból hoztam. Ugyanakkor markánsak azok a közösségek is, elsősorban iskolák, amelyekbe jártam.  Ezek közül  kiemelkedik a jezsuita gimnázium, és a jezsuita közösség, akikhez tartozónak vallom magam. Egy olyan szemléletmódot és értékrendet kaptam, amelyet azóta is a magaménak vallok, és nagyon sokat segít a mindennapi életben, a jó döntések meghozatalában.

„Fontosnak tartom a párbeszédre való képességet és azt, hogy mindennap egy picit jobban kell teljesíteni, mindig egy kicsit közelebb kell kerülni a tökéleteshez.” 

- Fontosak számomra a baráti közösségek is, amelyek ez alatt az idő alatt kialakultak, ezek jó barátságok, máig tartó barátságok, és ez is Miskolcot jelenti számomra.

L.A.: A CÖF Klub Miskolc tagsága, közössége nyilván nagyon fontosnak tartja, hogy közösségben gondolkodjon a város mindenkori vezetője. A vallásos neveltetés hogyan jelenik meg az ön gondolkodásában? Gondolok itt arra, hogy problémát megoldani kell, nem pedig megosztani az embereket…

A.Z.: Amikor az ember szembesül egy kihívással, nyilván meg kell vizsgálni, hogy ahhoz mi az én viszonyulásom, mi az én szerepem emberként. De ha az ember városvezető, akkor nemcsak ezt a kérdést teszi fel, hanem azt a kérdés is felteszi, hogy mi az én szerepem emberként és városvezetőként.

„Én azt tanultam, hogy nemcsak saját magunkért vagyunk felelősek, hanem másokért is - ez a jezsuita nevelés egyik alappillére.”

- Ez ma nem feltétlenül „trendi”, az önmegvalósítás világában. Én így gondolok a városvezetői tevékenységre, mert az nem önmagáért vagy a hatalom puszta gyakorlásáért van, hanem egy szolgálat: az itt élők szolgálata. Minden nap azért kell tenni, hogy az életük jobb legyen, könnyebb legyen és jobb legyen Miskolcon élni. Ehhez szilárd értékrend kell.

L.A.: Mennyire igényli a civil szervezeteknek a közreműködését, mennyire akarja kikérni a véleményüket egy döntés előkészítésben?

A.Z.: - Egy várost csak úgy lehet irányítani, ha megfelelő szövetségeseink vannak. Nyilván, a szövetségesek elsősorban a miskolci emberek, hiszen a miskolci emberekért, az ő érdekükben dolgozunk, ezért az ő véleményük különösen fontos.

„Fontosnak tartom, hogy az itt élők  véleményüket ne csak választásakor tudják elmondani, hanem máskor is, éppen ezért már a kampány során indítottam egy konzultációt annak érdekében, hogy fontos kérdésekben megkérdezem a miskolciakat.”

- Ezt nem csupán gesztusnak szántam, hanem ezt a vonalat szeretném továbbvinni egy teljes cikluson keresztül, vagyis ha megválasztanak, minden fontos kérdésben meg fogom kérdezni az itt élők véleményét. Ugyanakkor a közösségek véleménye is fontos, hiszen a civilszervezetek és a civiltársadalom fontos építőkövei nemcsak az országnak, hanem a településeknek is.

„Számos civil egyesület, közösség tevékenykedik Miskolcon, éppen ezért arra fogok törekedni, hogy azoknak a közösségeknek, amelyek valós teljesítményt mutatnak, és valós munkát végeznek a városért, azoknak a bölcs, embereket segítő javaslatait is a közösség javára fordíthassuk.”

Szeretnék párbeszédet folytatni velük, - szerencsére ehhez jó alapjaim vannak - hiszen az a neveltetés és értékrend, amit Miskolcon kaptam, erre predesztinál engem.

L.A.: - Nagyon furcsának látom manapság, hogy bennünket, civileket gyakorta beskatulyáznak, hogy te ide, te pedig odatartozol. Márpedig ha civilként dolgozunk a városért, majdnem hogy mindegy, hogy hova tartozunk, függetlenül attól, hogy egy civil szervezet politikailag melyik oldalt támogatja…

A.Z.: - Én nem hiszek a klasszikus értelemben vett függetlenségben, ebben az értelemben számomra nem értelmezhető ez a kategória. Ha veszünk egy közösséget, akkor egy cél, egy közös értékrend, egy közös szemléletmód, egy ügy tartja őket össze, vagyis minimum ezektől dolgoktól nem függetlenek. Akkor van probléma, ha ezek a szervezetek hazudnak a valós céljaikról. Azzal nincs baj, ha egy szervezet a valós céljaival azonos módon működik, és kiáll egy bizonyos ügy mellett, és etekintetben nem független.  Ha ez éppen egybeesik egy politikai közösség, politikai céljaival is, ez nem lehet probléma.

„Én nyitott vagyok arra, hogy olyan civil szervezetekkel is együttműködjek, akik nem feltétlenül a szűken értelmezett politikai céljainkat támogatják, de azzal nem ellentétes ügyeket szolgálnak.”

- Azokkal is szívesen együttműködök, akik bevallottan a „másik oldalról jöttek”, de egyébként az ügy, amit szolgálnak jó, és a miskolciak érdekében munkálkodnak. Én nem az alapján fogok szelektálni, hogy ki, milyen pártpolitikai érdekeket szolgál, de ha egy civilszervezet kizárólag pártpolitikával foglalkozik, és közben mást mond, és például függetlennek titulálja magát, azzal nekem nincs mit kezdenem, mert az hazugság, és a hazugsággal nincs mit kezdeni.

„Látjuk ma a politikai körülményeket és a választáson induló szervezeteket. Van egy-két ilyen formáció, akik civilköntösbe bújtatott politikusok. Ezt gyávaságnak tartom. Ez a hatalom megszerzéséért folytatott puszta küzdelem, míg a hatalom soha nem lehet cél, csak eszköz; egy jó cél végrehajtása érdekében.”

L.A.: Mi ön szerint a legfontosabb feladat, mi a legsürgetőbb megoldandó kérdés Miskolcon?

A.Z.: A városirányítás egy folyamat.  Én ennek a folyamatnak az elmúlt kilenc évben öt évig része voltam. Két évig kabinetfőnökként, három éve pedig a város jegyzőjeként valamennyi lényeges döntés előkészítésében, végrehajtásában részt vettem, Kriza Ákos polgármester mellett. Amennyiben a miskolciak úgy döntenek, és bizalmat szavaznak nekem, annyi fog változni, hogy a polgármesteri tisztséghez kapcsolódó döntési jogosultságot fogom megkapni. Ez azt jelentené, hogy nekem nem kell semmit elölről kezdenem, hiszen van egy kilencéves városvezetői örökség, amelynek én is része voltam, és ezen a vonalon kell végighaladni, nyilvánvalóan kiegészítve azokkal az elemekkel, amelyeket én magam fontosnak tartok.  Most már számos olyan strukturális problémát kezeltünk Miskolcon, amelyek feszítették a város életét 2010-ben. Ilyen a munkanélküliség, a közbiztonság kérdése és az infrastrukturális helyzet, és így tovább. A nagyrészüket kezeltük, most is közel kétszáz projekt fut a városban.

„Szeretném azt a látható fejlődést, ami az elmúlt kilencévben kialakult érezhetővé tenni a miskolciak számára. Ez azt jelenti, hogy a nagy, strukturális problémák kezelését követően a finomhangolás következik, és most már olyan kérdésekre kell fókuszálnunk, amelyek a miskolciak mindennapi életét megkönnyítik.”

L.A.: Mondana erre példát?  

A.Z.: - A finomhangoláshoz tartozik például a város úthálózatának és közlekedésének kérdése. Minden polgármester, minden városvezető küzd ezzel, hiszen ez egy rendkívül forrásigényes terület, hogy egy összetett, szerteágazó úthálózatot úgy karbantartani és úgy fejleszteni, hogy az minden pillanatban jó minőséget képviseljen. Egy városvezető nem mondhat le arról a célról sem, hogy Miskolcon ne legyenek olyan belterületi utak, amelyek nem kapnak szilárdburkolatot. Azért fogok küzdeni, hogy ez minél hamarabb megvalósulhasson. Soha nem fogom azt ígérni, hogy azonnal megoldom ezeket a problémákat. Például Szirmán vagy Martinkertvárosban vannak murvás utak, ahol a vízelvezetés sincs kezelve. Ezeket egyszerű módszerekkel meg lehet oldani addig is, amíg ezek az utcák nem kapnak szilárdburkolatot. Vagy számtalan helyen nincs közterületen elhelyezett szemetes, és amikor arról beszélünk, hogy zöld, környezettudatos, okos várost szeretnénk, akkor az a minimum, hogy megfelelő számú köztéri szeméttároló legyen az utcán. Számos ilyen példát említhetnék, amit pontosan tudnak és ismernek a miskolciak. Emellett azok a fejlesztések, amit most folyamatban vannak - a Főtér, a történelmi Avas, a diósgyőri városrész, a diósgyőri strand és még sorolhatnám, azt gondolom, ezek is hozzájárulnak majd ahhoz, hogy Miskolc élhetőbb lesz, ahol jó lakni, ahol jó élni.