Az egyházi esztendő évről évre végigjárja a keresztyénség fő tanítását, melyet három nagy ünnep köré csoportosít. A karácsonyi ünnepkör Jézus születése, a húsvéti ünnepkör Jézus halála és feltámadása és a pünkösdi ünnepkör a Szentlélek kiáradásával kapcsolatos. A húsvétot megelőző időszakban egy 40 napos böjt segít felkészülni a Jézus szenvedésére és feltámadására való emlékezésre, valamint személyes életünkre történő alkalmazására.

Elöljáróban tisztáznunk kell azt, hogy mit ír a Biblia, és mit mondott Jézus az Isten szerinti kedves böjtről. Egy alkalommal egy vallási csoport kereste meg Jézust azzal, hogy ő és tanítványai miért nem gyakorolják a böjtöt, és miért nem úgy böjtölnek, amint azt a zsidók a vallási hagyományok szerint gyakorolták. Ezekre a kérdésekre adott Jézus világos választ a fenti igében a böjt lényegéről. Először is a böjt nem egy vallási szokás csupán, hanem sokkal többről szól. Jézus az Isten és ember kapcsolatát egy szerelmi kapcsolathoz hasonlítja, amit a vőlegény és menyasszony képével illusztrál.

Másodszor egy újabb képpel bontja ki a benne levő üzenetet, amikor a vőlegény elvételéről beszél. Ez nem más, mint amikor a tanítványai az ő keresztre feszítésével átélik azt a döbbenetes érzést – magunkra maradtunk. Természetesen ez nem a végső elhagyatottságot jelenti, hanem a személyes kapcsolat megtörését. Ismerhetjük ezt a nagyon régi sláger soraiból: „Haj, jaj fekete vonat, elvitted a páromat...”

Harmadszor csak egy dolog foglalkoztatja a szerelmeseket ebben a helyzetben, hogy újratalálkozzanak, átéljék azt a belső és mély közösséget, mely az övék volt korábban. A böjt igazi lényege az Istennel való „szerelmi viszony” kialakítása vagy visszaállítása. Ez az Isten szerinti kedves böjt, és ebből a kapcsolatból fakad minden kialakult szokás az egyházi böjti időszakban. A leggyakoribb böjti szokások egyike a hústól való tartózkodás a mi kultúránkban. Ez az időszak hamvazószerdától húsvétig tart. Nálunk inkább részleges böjtről beszélhetünk, mert mi magyarok különösen is ezt ragadtuk meg, mert Jézus feltámadásának az ünnepét is a hús újbóli magunkhoz vételével fogalmazták meg elődeink a húsvét kifejezésben.

Ha az Isten előtti kedves böjthöz ragaszkodunk, akkor nemcsak a húsfogyasztástól kell tartózkodásunk, hanem törekednünk kell az Istennel töltött idő mélyebb megélésére. Ha a böjti időszakban nem a bűneink miatt szomorkodunk, akkor ezt az időszakot nem nevezhetjük böjtnek. A hústól vagy más ételtől, italtól való tartózkodásunk legfeljebb csak egy tisztítókúra szerepét tölti be, és inkább nevezhető diétának vagy egészségmegőrző programnak még akkor is, ha mindezt böjti gyakorlatként aposztrofáljuk.

Sokféle módon és formában gyakorolhatunk böjtöt, de a legkedvesebb böjti gyakorlat az, amely közelebb visz Istenhez és Jézus Krisztushoz, aki életét adta a bűnös emberért a golgotai kereszten.