Korábban több alkalommal is írtunk már arról a Magyarországon újszerű módszerről, amit részvételi demokráciának hívnak. Miskolc közel egy éve lépett a járatlan útra, ami nagyon sok tanulással van kikövezve mindenki számára. Mivel érdekek képviseletéről van szó, borítékolható volt, hogy eddig rejtett konfliktusok is felszínre törnek, de éppen az teszi széppé a demokráciát, hogy ezekről beszélhetünk. Varga Andrea alpolgármester a részvételiség tükrében optimistán látja a dél-kiliáni közösség felelősségvállalását.
Milyen tapasztalatokat tud levonni az Otthon téri eseményekből?
Pont az Otthon téri események világítanak rá arra, hogy milyen jó ötlet volt elindítani a részvételi programot Miskolcon. Ha ezt tudatosan, magától értetődően használta volna az előző városvezetés, akkor nem merülhetett volna fel bármilyen fejlesztés vagy beruházás kapcsán az utolsó utáni pillanatban, hogy a lakosság nem ért egyet vele. A legfontosabb tapasztalat ebből az, hogy az önkormányzatiságnak változnia kell.
Ezt hogyan kell elképzelnünk?
Az önkormányzat maga a lakosság az általa választott képviselőkön keresztül. A politikus azonban nem tud mindig mindenhol jelen lenni, mindenkivel egyeztetni. A testület számára hatalmas segítséget jelent, ha vannak olyan csoportok, közösségek, akik képesek megfogalmazni és képviselni az érdekeiket. Ez szükséges ahhoz, hogy jól tudjunk működni. Azt gondolom, hogy a részvételiség hihetetlenül jó kiegészítő eszköz a képviseleti demokrácia mellett. Utóbbi hiányosságait képes pótolni a magas szintű, jól szervezett és részvételen alapuló közösségi munka. Nagyon fontos, hogy kialakuljon a párbeszéd a döntéshozó és az állampolgár között.
Nem ezt hívják társadalmasításnak?
Legtöbb esetben azt értik a „társadalmasítás” alatt, hogy van egy elkészített projektterv, amit kitesznek a faliújságra vagy lakossági fórum keretében megmutatnak az embereknek. Ezzel szemben a részvételiség – és a helyesen értelmezett társadalmasítás – azt kell jelentse, hogy van egy ötlet, amit megvitatunk szakmai körökkel, aztán szakmai civil szervezetekkel, majd megmutatjuk, hogy milyen ötletünk van. Ekkor azonban a projektben még semmi nem történt! Felkérjük az embereket, hogy véleményezzék, majd ezek figyelembe vételével kezdődik el a munka: projektkoncepció előkészítése, forrásszerzés és kivitelezés.
Most mégis konfliktus helyzetben van az önkormányzat a lakosokkal…
Még akkor is óriási szükségünk van erre a demokratikus működési módra, ha konfliktusokkal jár és sokkal lassabb folyamat, mint az erőből történő politizálás. A dél-kiliáni közösség munkájának az eredménye, hogy ez a kritikus, rendkívül nehezen módosítható projekt úgy tudott változni, hogy ami megvalósul belőle, az közelebb áll a lakossági elképzelésekhez, mint ami az első tervekben szerepelt. Elindult a közös gondolkodás a civilekkel: alaposan körbejártuk, hogy az általuk felvetett más megoldások megvalósíthatók-e.
Ha voltak egyeztetések, akkor miért érzik úgy az ott lakók, hogy nem hallgatták meg a véleményüket?
Nagyon sajnálom, hogy ez nem két évvel korábban történt, amikor még több változtatási lehetőség állt rendelkezésre. Egy futó projektben az idő előrehaladtával egyre korlátozottabb a mozgástér. Azt gondolom, hogy így is értünk el eredményeket. A zöld terület megőrzése borzasztóan fontos: az eredeti tervekben szereplő 36 fa helyett most 8-16 példány kivágásáról van szó. Maga az épület és annak helyszíne már nem volt módosítható. Azonban az, hogy plusz parkolóhelyeket létesítsünk, vagy a már meglévőket használjuk, alakítható volt. Így kevesebb fát kell kivágni és megmarad a játszótér is.
Azt is fontos megemlíteni, hogy a részvételiség nem azt jelenti: minden ötlet mindig megvalósul. Éppen az a városvezetés felelőssége, hogy minden szempontot figyelembe vegyen a döntéshozatal előtt. Néhány ember számára 8-16 fáról és a bennük lakó mókusokról szól a történet, míg nekünk biztosítanunk kell 8000 ember korszerű egészségügyi ellátását. Ez konfliktusokkal jár, azonban vannak apró eredmények.
Mennyiben alakulhattak volna másképpen az Otthon téri események, ha a helyieket a kezdetektől bevonják?
Valószínűleg az új orvosi rendelő máshol épülne meg. A folyamat eljutott volna oda, hogy a közösség tagjai is kimondják és elfogadják: szükség van az épületre, aztán együtt, közösen kereshettünk volna helyszínt. Elképzelhető, hogy a tervezői közbeszerzés során olyan szempontok is figyelembe lettek volna véve, amelyekre a közbeszerzés kiírói nem figyeltek. A lakosok jelzései alapján érzékelhették volna, mennyire fontos tényező a 21. században, hogy az építmény környezet- és klímabarát legyen. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket időben kell megtenni. Látszólag lassítják a folyamatokat, de igazából éppen hogy gyorsítják azokat.
Az időben nem tudunk visszautazni, hogy változtassunk azon, ami már megtörtént. Mi lehet a megoldás így a konfliktusra?
Nagyon fontos, hogy egyértelműen kell kommunikálnunk. Az a döntés született több mint egy éve, hogy a rendelő meg fog épülni. Elmondtuk az ezzel kapcsolatos dilemmáinkat, majd készítettünk egy kérdőíves felmérést, amiben a válaszadók közel 60 százaléka inkább támogatta az új rendelő építését. Mi ezt követően indítottuk el a közbeszerzést, mert a projektet meg kell valósítani és a határidők szabják meg, hogy meddig lehet egyezkedni. Ezt el kell fogadni, hiszen nem lehet rajta változtatni. Felajánlottam a dél-kiliáni csoport képviselőinek, hogy beszélgessünk a további lépésekről: hogyan lehetne enyhíteni a klímaváltozás okozta problémákat a területen? Parkosítás? Új fák telepítése? Ezekről induljon el a közös gondolkodás. Az is lehetne, hogy az önkormányzat kijelöli az új fák helyet, amiket kötelezettsége elültetni. De csinálhatjuk ezt együtt is!
