Bárki lehet toleráns hős

A Hősök Tere Alapítvány 2021 szeptemberében indította útjára a programot, mert hisznek abban, hogy tenniük kell a felelős, másokért kiállni tudó és akaró fiatalok neveléséért. Ehhez tudományosan is megalapozott élményprogramokat dolgoztak ki, amelyekbe mentoraik segítségével bevonják a tanulókat és a pedagógusokat, sőt, ha mód van rá, akár a szülőket is. 
A céljuk, hogy Magyarország egy élhetőbb, szolidárisabb társadalommá váljon. A magyar program az ötletet kidolgozó Philip Zimbardo szociálpszichológus Heroic Imagination Project-jén alapul, amely 2010-ben indult el az Egyesült Államokban azzal a céllal, hogy a szociálpszichológiai ismereteken alapuló tréningeken, workshopokon oktasson, képezzen átlagos emberekből mindennapi hősöket. A kezdeményezés ma már itthon is sikeres. Az alapítvány munkatársai már harmadik alkalommal tartották meg képzésüket Miskolcon is a baptista szakképzőben. 

Liszek Zsuzsa a Nyitott Ajtó Baptista Szakképző iskola szakmai oktatója elmondta, hogy az alapítvánnyal már több évre nyúlik vissza a kapcsolat, nem először tartanak játékos képzést náluk. Most két mentor jött, akik az előítéletekről, azok felismeréséről és kezeléséről beszélgetnek a tanulókkal, miközben interaktív játékkal vezetik rá őket arra, hogy mindenkiben, így bennük is vannak előítéletek másokkal szemben. A keddi alkalmon harmincketten vettek részt, két osztályból, a kilencedikes szakácstanulók és a tizedikes leendő pincérek. Véletlen, de mind lányok. Természetesen a korábbi képzéseken a fiúk is jelen voltak, ahogy később még lesznek is. 

„Tavaly kaptuk meg a Hős Iskola titulust, ez azt jelenti, hogy a tanévben több alkalommal is tartottak előadást a Hősök Tere Alapítványtól érkezett kollégák, és volt, hogy mi is szerveztünk programokat vagy látogattunk el hozzájuk Budapestre. Az egésznek az a lényege, hogy a gyerekek egy új szemléletet, új képet kapjanak arról, hogy mennyire fontos az egymásra figyelés és az, hogy milyen apróságokkal tudunk a másiknak örömet okozni, a mindennapjait jobbá tenni” – tudtuk meg Liszek Zsuzsától. Hozzátette, ezek a társasjátékok, amiket játszanak, felfedik azt, hogy egymással szemben is mennyi előítélet van bennünk, és útmutatást adnak arról, hogyan tudjuk ezeket minél előbb és minél jobban félretenni, törekedve az együttműködésre. 

„A hősök Tere Alapítvány Hős Iskola Programjának keretében vagyunk ma itt Miskolcon, amely egy második tanévbe lépett országos program. Ebben az iskolában már a harmadik tréninget tartjuk. Most egy olyan játékot hoztunk a gyerekeknek, amelynek a központi témája az előítéletesség és a sztereotípiák” – tájékoztatott Koch-Zuberecz Dóra az alapítvány trénere. „A játék azzal szembesítette a fiatalokat, hogy milyen érzés az, amikor egy új közegbe bekerül valaki, nem ismeri a szabályokat, és úgy kell boldogulnia, hogy többségben vannak azok, akik teljesen más szabályok szerint élik az életüket” – bontotta ki az interaktív oktatójáték lényegét a tréner. 

A kilencedikes Horváth Tímea Ketrin a játékban résztvevő tanulóként megerősítette, hogy valóban zavart okozott, amikor olyan játékos ült be az ő körükbe, aki egy másik asztalnál ugyanazt a játékot egészen más szabály szerint játszotta addig. Mivel a játék egyik alapeleme az volt, hogy nem beszélhettek, ezért nem volt egyszerű az új játékossal megértetni, hogy náluk mik a szabályok, adott jelek mit jelentenek a játékhoz használt dobókockákon. Illetve az új tag sem értette, miért mutatnak a többiek egészen mást, mint amit ő tudott szabályként? 
Ebből elő is álltak azok a szituációk és feszültségek, amelyeket a trénerek prezentálni szerettek volna. Hogy mi történik akkor, amikor például egy új iskolatárs kerül az osztályba, mit érezhet ő az ismeretlen szabályok között, vagy hogyan viszonyulnak hozzá azok – a többség -, akiknek éppen ő a furcsa és idegen. 

„Az egyik lány nálunk hamar rájött, hogy valószínűleg minden csoportban mások a szabályok, ezért játsszuk másképpen a játékot. Mivel nem szólhattunk egymáshoz, ez furcsa volt, az új ember is mást mutatott és mi is. Próbáltuk neki elmutogatni, hogy mit kell csinálni a mi asztalunknál” – avatott be Tímea.  

Az elméletet aztán valós körülmények között, terepgyakorlaton is tesztelhették az iskola diákjai Miskolc belvárosában. A cél az volt, hogy a saját bőrükön tapasztalják meg, hogyan működik az előítéletesség és a másokról elképzelt sztereotípiák. Ezek mennyire befolyásolják az ő viselkedésüket is másokkal szemben, ahogy a másokét is velük szemben. Illetve azt, hogyan kell és lehet ezeket kezelni, feloldani. Fontos, hogy elhiggyék, ha cselekszenek, azzal valóban segíthetnek, változást érthetnek el. Hiszen a hétköznapi hősök olyan egyszerű emberek, akik tudnak és akarnak cselekedni másokért,  mert elhiszik, hogy hatással vannak a környezetükre és tudják, hogyan győzhetik le azokat a mentális akadályokat, amelyeket a tudatalatti kifogásként használ, amikor ilyen helyzetekbe kerülnek.