Ugrás a tartalomra

Bessenyei Ferencre emlékeztek egy kiállítással a CineFest nyitó napján

Miskolc TV / minap.hu
Utoljára módosítva
2019. szeptember 14. szombat 16:15
A Thália-ház adott otthont annak a tárlatnak, amivel a száz éve született színészóriásra emlékeztek Itt tanultunk meg szeretni… játszani… drámázni… címmel. Bessenyei Ferenc hitt abban, hogy a generációknak egymásra kell építkezniük. Boldog volt, hogy tíz évig volt vidéki színházban, és az előző generáció nagyjaitól tanulhatott.
Fotó: Végh Csaba

A tárlatot Vida Péter nyitotta meg. – Óriási rang olyan színésznek lenni, akit Bessenyei Ferenc elismer. Ezt a rangot én megkaptam. Úgy dedikált nekem, hogy a komédiás társa! Ez a legnagyobb kitüntetés nekem! – mondta el a Miskolcon született színész, aki színpadon együtt nem játszhatott Bessenyei Ferenccel.

– Mindent tökéletesen csinál – idézte férje Vida Péterről szóló szavait Élthes Eszter, Bessenyei Ferenc özvegye a kiállításmegnyitón. – A tárlaton keresgéltem a régi miskolci színészeket, akikkel a férjem együtt játszott.  A kiállítás létrehozói mindent megtettek a hiteles bemutatásért. Ő ugyan Szegeden kezdte a pályáját, Miskolc mégis fontos állomása volt az életének. 1942-ben jött át ide, a harmadik évadját már itt kezdte, és már három hónapon belül főszerepeket kapott. Erre fel is hívják a figyelmet a kiállítás megalkotói, és nagyon pontosan be is mutatják ezt – nyilatkozta az özvegy.

A képek mellett pedig nagyon találóan olvasható Bessenyei ars poeticája: a színészet számára a nemzet nevelését jelentette, fontos volt neki, hogy a színészettel segítse a magyar nép sorsát és kultúráját. – Ő csak azért dolgozott, amiben hitt – fogalmazott Élthes Eszter –: hogy a színház alkalmas arra, hogy a nemes ügyeknek segítségére legyen, hogy a népet jó irányba terelje, a jó hatalom pedig az, amelyik ezt kihasználja, és nem hagyja magára a színházat. Ha Bessenyei Ferencet megkérdezték önmagáról, sosem azt sorolta, hogy hol mekkora sikere volt, hanem elkezdett a magyarságról beszélni.

Bessenyei hitt abban, hogy a tehetséges emberektől lehet tanulni, és nem volt rest megfigyelni más művészeti ágak képviselőit, és tanulni tőlük. Úgy tartotta, hogy a fiatalok nem azért állnak fel az elődök vállára, hogy letapossák azokat, hanem hogy messzebbre lássanak, és tökéletesíthessék művészetüket. Ő olyan időszakban vált színésszé, és töltötte a pályájának egy jelentős részét, amire nagyon komoly társulatok és együttműködés volt jellemző. Az nagy dolog, hogy egy generáció számára egy Kossuth vagy egy Bánk Bessenyei arcával él – hangzott el a megnyitón.

Programok

-
-