A hazai élelmiszerdrágulás nyomába eredt a Telex

Mint arra kitérnek: az Európai Unió tagállamai közül Magyarországon volt a legmagasabb élelmiszer-infláció már szeptemberben, majd októberre egészen 40 százalékig ugrott fel éves alapon.

Mindezt úgy sikerült elérni, hogy a drágulás fékezése érdekében néhány alapélelmiszerre még ársapkát is bevezetett a kormány. A maximált árú termékek köre a héten tovább bővült, bekerült a krumpli és a tojás is.

Az ország vezetése annak ellenére reméli ettől a megoldástól az infláció megfékezését, hogy a magyar fogyasztói kosár jelentős része eddig is ársapkás volt (a hatféle élelmiszeren felül a benzin és a rezsi egy része sem piaci áron kapható), a drágulás, különösen ez élelmiszerek drágulása mégis folyamatosan rekordokat dönt.

Az EU szegényebb országai közé tartozó Magyarországon ez azért is különösen rossz hír, mert az EU-átlagnál jóval kevesebbet fogyasztó magyar lakosság a jövedelmének már eleve jelentős részét költötte élelmiszerre. Ez az arány az idén elszenvedett, drámai árnövekedés miatt minden bizonnyal tovább romolhat.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) globális árindexe eközben májusban tetőzött idén, azóta esik (bár még így is jóval magasabb az értéke, mint a tavalyi éves átlag). Az európai élelmiszerárakban ez sajnos nem tükröződik, a legtöbb uniós tagállamban egész nyáron és ősszel folytatódott a drágulás olyan tényezők miatt, mint az aszály, az orosz–ukrán háború hatásai a gabona- és az olajos növények piacán, illetve a részben szintén a háború miatt elszálló energiaárak.

Nem mindegy azonban, hogy az éves alapon mért árnövekedés 15-20 százalékos (mint Németországban) vagy 35-40 százalékos (mint Magyarországon).

Okokból nincs hiány

Az őrült drágulás háttere soktényezős. Ahány agrárközgazdász, annyiféle megfejtés létezik arra, hogy melyik körülmény pontosan mennyit tesz hozzá ahhoz, hogy ennyire rossz a magyar helyzet – mondta egyik beszélgetőpartnerünk.

A téma átpolitizáltságáról sokat elmond, hogy hiába beszélünk elvileg tisztán szakmai kérdésről, nehezen találtunk hozzáértő forrásokat. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemről egy megkeresett sem szeretett volna beszélni velünk, a talán leginkább illetékes Agrárközgazdasági Intézet (AKI) pedig – mint az Agrárminisztérium alá tartozó cég – kormányzati jóváhagyás nélkül nem kommunikálhat újságírókkal.

Elértük azonban Raskó György agrárközgazdász-agrárvállalkozót, és névtelenül más szakemberek is nyilatkoztak nekünk, illetve megtaláltuk az AKI egy munkatársának egy nyilvánosan elérhető, ám eddig publicitást nem kapott előadását, amelyben kifejti, mire jutottak az intézetben a drágulás okaival kapcsolatban. Legutóbbi Inflációs jelentésének bemutatóján pedig a jegybank közölt egy hihetőnek látszó hipotézist az egyik feltételezett fő okról. Mindezek alapján az alábbi kép rajzolódik ki.

A forintromlás lehet legfontosabb ok

A forint fokozatos elértéktelenedése egészen sokáig nem szivárgott be érezhetően a magyar árakba: hiába veszítette el a forint értékének ötödét az euróval szemben 2010 és 2020 között, az MNB azt mérte, hogy nincs érdemi importált infláció Magyarországon. Ez egyfelől meglepő lehet, hiszen rengeteg terméket hozunk be külföldről, amelyekért idegen devizában kell fizetni, de az egész világon alacsony inflációs környezet és a fogyasztókért folytatott verseny megmagyarázhatja a jelenség okát. A 2010-es évek nagy részében a gazdaság amúgy is dübörgött, Kelet-Európában bővült a fogyasztás, a cégek szép profitot tudtak realizálni még úgy is, ha benyeltek némi árfolyamveszteséget, miközben nem kockáztatták az esetleges piacvesztéssel járó áremelést.

Ez a trend elaltathatta a döntéshozók figyelmét, akik rendre csak azt szeretik emlegetni a nemzeti deviza értékvesztése kapcsán, hogy ez versenyelőnyt jelenthet a magyar cégeknek az exportpiacokon, és jó a Magyarországon jelen lévő külföldi munkaadóknak is. Az évtizedekig tetszhalott infláció 2020-as felélénkülése idején azonban elemzők már figyelmeztettek: hamarosan vége lehet annak a trendnek, hogy a cégek árazásában nem jelenik meg a gyenge forint. Azóta egy sor sokkszerű esemény szakadt rá a világgazdaságra, megváltoztak a makroszintű trendek, a forint hanyatlása pedig a jegybank legutóbbi, drasztikus kamatemeléséig folytatódott. A 400 forint feletti euró- és dollárárfolyam nemcsak az olyan termék árára mér drasztikus csapást, amelyeket egy az egyben külföldről hozunk be, de az itthon külföldi alapanyagokból előállított árukéra is.

Pesti Csaba, az AKI munkatársa vonatkozó előadásában (itt 2 óra 17 perctől) arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyenge árfolyam hatása az élelmiszerek terén elsősorban az inputoknál (alapanyagok, energia) mutatkozik meg, ezek lettek jóval drágábbak itt, mint más európai országokban. Az AKI-ban ennek megállapításához megnézték néhány alapvető termék költségszerkezetét piacmeghatározó szereplőknél, és az jött ki, hogy amikor az inputárak nőnek külföldön, az forintban kifejezve rendre még nagyobb árnövekedést hoz itthon. Fontosnak találták azt is, hogy a hosszú távú trendek alapján sok termék magyar ára egy külföldi árhoz igazodik, a magyar folyadéktej vagy a sertéshús ára például rendre a német árat követi.

Szenvedni fognak a magyar cégek

Raskó György a magyar termékek árának várható alakulásáról még megjegyezte: az sem fog segíteni, hogy a többi céghez hasonlóan a hazai agrár- és élelmiszeripari vállalkozások is brutális áron tudnak csak hitelhez jutni a jegybanki kamatemeléseknek köszönhetően.

„Az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban jelentős a forgóeszköz-finanszírozási igény, a vállalkozások sok mindent hitelben vesznek. Az ilyen hiteleknél elképesztő drágulást látunk, a kamatok a korábbi 2-3 százalékról legalább 10-15 százalékra mentek fel.

Akinek most vetőmagot, műtrágyát kell vennie hitelre, az ezt a költséget be fogja építeni az áraiba. Komoly versenyhátrányt jelent ez a régiós országok termelőivel szemben, akik jóval olcsóbban jutnak hitelhez: Szlovákiában most 1,75 százalékon kap euróban forgóeszköz-hitelt egy agrárcég, Magyarországon ennek a tízszereséért” – mondta.

Szerinte egyébként a mostani helyzet ki fogja szelektálni a versenyképesebb cégeket, különösen azokat fogja érzékenyen érinteni a várható vásárlóerő-csökkenés, akik csak belpiacra termelnek. Más forrásainktól ugyanezt a nem túl szívderítő várakozást hallottuk: sok szakértő tömeges csődökre számít Magyarországon az elszálló költségektől és dráguló finanszírozástól különösen sújtott ágazatokban, különösen az élelmiszeriparban.