Ugrás a tartalomra

Húsvét üzenete: Krisztus feltámad

minap.hu
Utoljára módosítva
2020. április 12. vasárnap 12:53
Juhász Ferenc római katolikus plébános, Pásztor Dániel református püspökhelyettes, Orosz Atanáz görögkatolikus püspök és Sándor Frigyes evangélikus lelkész húsvéti üzenete.

Juhász Ferenc római katolikus plébános gondolatai


Évek múltán vajon hogy tekintünk vissza ezekre a hónapokra, amelyeket most keservesen töltünk? És kik tekintenek vissza? Ezzel a két kérdőmondattal kezdem a 2020. évi húsvéti köszöntőmet, és Nagy László szavaival folytatom, akitől egy televíziós beszélgetésben Kormos István azt kérdezte, hogy ha ez a film megmarad, és száz vagy ötszáz év múlva megnézik, mit üzensz az emberiségnek? – Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Tudjuk, hogy az emberi élet távlatában a száz év már számottevő. Csak egy-két ember éri el (esetleg haladja meg) ezt a kort. Egy nép életében azonban az évszázadok tűnnek olyannak, mint az embernél az évtized.

A kereszténység kétezer évre tekint vissza. És ennek az időszámításnak a kezdetén nem a karácsony (Krisztus születése) van, hanem a húsvét, amikor is egy sírt üresen találtak azok, akik barátjukat és mesterüket három nappal előbb még maguk helyezték abba a sírba. Egy sír, amely nem úgy üres, hogy abban elporladtak a csontok, és nem is úgy, hogy exhumálták, felszámolták, vagy ellopták a testet – hanem úgy, hogy abból valaki feltámadt. Az történt vele, ami eddig még senkivel: visszatért a halálból az öröklétbe. És ez nem hallucináció, nem trükk, nem álhír (fake news), hanem az egyetlen válasz életünk összes kérdésére. Biztos vagyok abban, hogy a 2020. év húsvétja is életünk legkiemelkedőbb napjai lesznek.

Jézus Krisztus húsvéti misztériuma három napba sűrűsödik: nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat; a szenvedés, a halál és a feltámadás eseménye elválaszthatatlan egymástól. Értelme is csak így együtt van minden egyes napnak, mindhárom eseménynek.

Ez a húsvét azt hozza most nekünk, hogy ne csak az Ő szenvedésére, halálára és feltámadására gondoljunk, hanem kortársainkéra, közeli és távoli hozzátartozóinkéra is. Nem elválasztva egymástól, hanem éppen az Úr feltámadásának örömében tekintsünk ezekre az időkre.

Egyébként ezt mondanom sem kell, mert ahogyan látom, számtalan jel mutatja, azáltal, hogy többet tartózkodunk otthon és együtt, az Úrhoz is közelebb kerülünk. Új felfedezése napjainknak, hogy családi közösségben is egyházzá tudunk válni. És hogy Nagy Lászlónak is üzenjünk: nemcsak nekünk, de az egyháznak is emberarca lesz.

Pásztor Dániel református püspökhelyettes gondolatai

Különös ünnepre készülünk, ez a húsvéti bizonyára egészen más lesz, mint a korábbiak, talán még a húsvéti sonka is más ízű lesz, mint azelőtt. Hiányozni fognak a templomi, gyülekezeti együttlétek, a családi találkozások. Ezekben a vészterhes napokban annyi minden elvonja figyelmünket, nehéz lelkileg elcsendesedve várni az ünnepet.

Sok minden megváltozott az életünkben, egy valaki azonban ugyan az maradt, a szerető Isten, aki most megpróbál bennünket, de épen ezekben a napokban tapasztalhatjuk meg velünk létének erejét, fontosságát.

Más lesz ez az ünnep, mint az előzőek, de a húsvéti örömhír ugyanaz marad: Az élet győz a halál felett! Jézus halálból való feltámadása minden időben ezt az örömhírt adja az emberi szívekbe. És ha valamikor, akkor most erre igazán szükségünk van.
Rengeteg félelem, kétség, aggodalom vesz körül bennünket. Félünk a betegségtől, féltjük az időseinket, aggódunk azokért, akik nem tehetik meg, hogy otthon maradjanak, hanem most (is) értünk dolgoznak, aggódunk a holnapért, a családokért, mi lesz azokkal, akik elveszítették munkájukat, megélhetésüket? Félelmeink, aggodalmaink mint hatalmas hullámok borítanak el bennünket, de elhisszük-e, hogy él az a Jézus, aki Úr e hullámok felett?

A húsvéti örömhír arról szól, hogy ami nekünk lehetetlen, az Jézusnak lehetséges. Amivel szemben mi tehetetlenül állunk, abban Ő segít, Ő megsegít. Életünk elhengeríthetetlennek tűnő nagy köveit Ő el tudja hengeríteni. A reménytelenségből a bizonyosságba szeretne elvinni, nyugtalan lelkünknek békességet szeretne adni.

Félelmeinkben, reménytelenségünkben, a holnappal szembeni kilátástalanságunkban azt üzeni: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Annak, aki a halál felett győzelmet aratott, ne lenne hatalma a mi gondjainkat is megoldani? De igen! Hittel valljuk: Jézus él! Számára nincs lehetetlen, rajtunk is tud segíteni, ha kezébe tesszük életünket.

E nehéz napokban az értünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztus töltse be szívünket hittel, reménységgel és szeretettel.
Így legyen Istentől megáldott húsvéti ünnepünk!

Orosz Atanáz görögkatolikus püspök gondolatai

Húsvétra készülő zsidók és zsidó-keresztények hajdan még azt sem tudták, túlélik-e itt a Földön azt a különleges éjszakát, amelyben Isten közelségét kell megtapasztalniuk. Vagy esetleg már odaát, a mennyben találkoznak a Messiással?
Egy koronavírusos olasz pap tette fel a mindnyájunkat foglalkoztató kérdéseket minap a kórházból hazatérve: „Közeledik a húsvét, de miért kell ilyen rendetlen módon ünnepelnünk? Netán maga Isten is megcsömörlött volna mindig egyforma ünnepeinktől? – Nem, az nem lehetséges” – válaszolta rögtön a lábadozó pap. S visszaemlékezett arra, hogy húsvétnak az eredeti héber elnevezése „áthaladást”, „Isten átvonulását” jelentette, amely sok egyiptomi áldozattal járt, de a zsidók számára szabadulást hozott.

„De meddig és hol is vonul még át Isten ez éven?” – kérdezi a kórházból hazavitt olasz pap.
Hozzá hasonlóan nekünk is vannak megválaszolatlan kérdéseink. S ezen a nagyhéten mi sem tudunk körmenetekre vonulni. Nagycsütörtökön megemlékezünk Jézus Krisztus szeretetének legnagyobb jeléről. Aztán pedig értünk vállalt kínszenvedéséről és kereszthaláláról, amelyben előre is közösséget vállalt minden szenvedő emberrel. Így készülünk családonként is az Ő feltámadásának nagy ünnepére.

Nehezünkre esik nyilvános liturgiák nélkül átélni ezt az idei nagyhetet. Mégis eszünkbe juthat Szent Pál intelme: „Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak! Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől... Aki tehát ellene szegül a felsőbbségnek, szembeszáll Isten rendelésével.” (Róm 13,1-2)

Helytelen volna most szembeszegülni a hatósági rendelkezésekkel, hiszen vezetőink nem azt követelik, hogy tagadjuk meg hitünket, csak azt kérik, hogy tartsunk be néhány szabályt minden ember közös jóllétéért, hogy elmúljon ez a járvány. Az idei nagyhéten alá kell magunkat vetnünk a hatóságok rendeleteinek, mivel ezeket az élet védelmében hozták. Idősebb testvéreink csak otthonról kapcsolódjanak be a húsvéti imádságainkba!

Hiszünk abban, hogy így is a halált legyőző Isten vonul át közöttünk, és hogy megérinti, megkönnyebbítheti azokat a családokat is, amelyek a technika modern eszközeivel követni tudják a székesegyházunkból sugárzott élő közvetítést. Krisztus feltámadt számukra és értük is, és legyőzte a halált, még akkor is, ha az olykor farkasszemet néz velünk.

A zsoltáros szavával „Istenben bízunk, nem félünk”. Beteg és a betegségből lábadozó testvéreinkkel együtt imádkozva mi is azt kívánjuk, hogy e nagyhét végén húsvét csodálatos szabadulást hozzon ettől a rút járványtól.

Sándor Frigyes evangélikus lelkész gondolatai

„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje." (1Kor 15,14.20)ű

Egyre nehezebb a ma emberének húsvétról beszélni. Nem azért, mert bonyolult lenne elmondani azt, amiről szól, hanem mert ezernyi szokás és hagyomány kapcsolódik az emberek fejében ehhez az ünnephez.

A napokban keresgéltem az interneten egy olyan képet, amely segít megérteni az ünnep üzenetét. Beírtam a keresőbe: húsvét. Közel hétszáz képet hozott fel elsőre, melyen vagy tojás vagy nyúl vagy locsolkodás vagy bármi egyéb volt látható, de ami tényleg a lényegről mutatott valamit, az összesen két kép volt. Sajnos ennyire messze kerültünk a lényegtől.
Az ünnep üzenete egy mondatban megfogalmazható és egy kérdésben személyessé tehető. Kezdjük talán a kérdéssel: Mi vagy ki tartja meg az Ön életét? Mire alapozza az egzisztenciáját? Mi ad tartást Önnek?

A legtöbben talán az egészségükbe, az anyagiakba kapaszkodnak, esetleg kapcsolataikba vagy talán a családjukba. A mostani vírus egy láthatatlan ellenség a maga kicsiségében, és úgy tűnik, mégis kikezdi mindegyik alapzatunkat.

A keresztyén ember egy furcsának tűnő alapra épít, amit úgy neveznek: Jézus üres sírja. Ez a tény máig megosztja az emberiséget. Van, aki elhiszi ezt, és van, aki tagadja. Van, aki gúnyt űz ebből és van, aki az életét adja érte. Mi hívő emberek az utóbbihoz tartozunk, és erre a hihetetlennek tűnő tényre építjük a hitünket és az életünket. Maga a Mester is azt tanította, hogy ez az alap a legnagyobb bajban válik biztos alappá, kősziklává, melyet semmilyen vihar az életünkben nem rombol le.

Istenbe vetett hit a hallott események, a jó hír (evangélium) hatására ébredhet bennünk. Ez a hit több, mint elhivése a Jézussal kapcsolatos eseményeknek. Ez a hit belekapaszkodik Istenbe, és szilárd talajjá válik számára. Ő maga az élet, akivel ma is lehet találkozni, akinek hatalma van ott is, ahol sem pénz, sem a kapcsolat, sem a család, de még adott esetben a szappan sem segíthet, mert Neki van hatalma életet adni és még a halálból is ha kell, visszahozni.

 

További hírek

Olvasnivaló