Az alapítvány szeretne tágabb tereket biztosítani a kiállításnak a Bartók Béla utca 1. szám alatti telephelyükön levő Ipartörténeti Emlékházban, hogy ne legyen minden ipari emlék mulandó. Az EKMITA-t egykori kohászati és gépgyári vezetők, dolgozók, mint Tóth Lajos, az LKM beruházási igazgatója, a világszínvonalú kombinált acélmű megvalósításának frontembere, az alapítvány lelke és motorja, Sipos István, aki 40 évet húzott le a vasgyárban, Rejtő Ferencné fejlesztési főosztályvezető, Nyitray Dániel főmetallurgus, Szedlacsek József, a DIGÉP főkonstruktőre, Szalai József, az egykori CH Zrt. igazgatója hozták létre tizenhét esztendeje.
Azt tűzték ki célul, hogy összegyűjtsék, megőrizzék és ápolják az északkelet-magyarországi ipari kultúra, a kohászat, a gépészet és a bányászat tárgyi emlékeit, hogy megismertethessék a látogatókkal egy dicső korszak értékeit. Ahogy mondják: "Hogy ne legyen minden mulandó!"
"Magánpénzből jött létre alapítványunk, csak a szakemberek segítettek, a gyárak leépülését nem kísérte szolidaritás. A tudás, az ismeret itt van köztünk, hiszen mi belülről jöttünk, a két nagyüzemből, de lassan már kihal ez a korosztály, és az iparvárosi múlt levetkőztetése sajnos történelemmé vált – fogalmazott Szalai József, a kuratórium tagja.
Rámutatott, a kétezres évek elején sejteni lehetett, látszott, hogy a kohászat nem lesz húzó ágazat, ez mára már tény. Az 1770-től - ekkor engedélyezte Mária Terézia a Diósgyőr-Hámori Vasművet - tartó diadalmenet azonban 2008-ban véget ért. "A bezárás oka véleményem szerint a rendszerváltás óta követett rossz iparpolitika volt. A 253 évvel ezelőtti alapkövet letevő Fazola Henrik biztosan forog a sírjában. A vasmű ugyanis folyamatosan gyártott vasat és acélt. Erre az időszakra büszkék lehetnek a miskolciak, hiszen az ipar kultúrát teremtett és felkerült Diósgyőr a világ térképére" - ismertette.
A fiatalítás jegyében új kuratóriumi elnököt választottak Harcsik Béla személyében. "Rá kellett jönnöm nekem is, hogy több energiát kell belefektetni az alapítványunkba. Átalakítottuk a meglévő termeket, kipofoztuk a működő maketteket. Ahol vagyunk, ezt a telephelyünket a miskolci önkormányzat biztosítja, jó a kapcsolat velük. Jeleztük, hogy az év végén lejáró bérleti szerződésünket szeretnénk meghosszabbítani. Az értékmentés, a gyűjtés lezárult, de igazi bemutatási lehetőségünk nincsen. Jó lenne bővíteni a területet, mivel a polcokon ömlesztve vannak az 1870-től keltezett emlékek, dokumentumok, térképek, rajzok, relikviák. Úgy tervezzük, hogy egy-egy szakmának lenne külön terme, így a nagyolvasztói nyersvasgyártásnak, az acélgyártásnak, a hengerlésnek, a csavargyártásnak, a kovácsolásnak, az öntödének."
Ennél azonban nagyobb álmai is vannak az alapítványnak. Szalai József egy ipari skanzen kialakításának szándékáról is beszélt. Szerintük erre alkalmas lenne az emlékház körül található több mint ezer négyzetméteres udvar, ahol elhelyezhetnének 8-10 kovácsoló, sajtoló, esztergáló, maró és hántoló gépet. Erre már szponzorokat is sikerült találniuk.
"A Vár utca és a Bartók Béla utca sarkán, a Szinva-híddal átellenben lévő telephelyünket, az Északkelet-Magyarország Ipartörténeti Emlékházat alapítványunk üzemelteti. Jelenleg kedden 10 órától 13-ig, pénteken 10-13 és 16-18 óra között tartunk nyitva, szombaton pedig délután háromtól hatig. Jövőre bővül a látogatási időpont, mert lesznek olyan nyugdíjasok, akik díjmentesen elvállalják az ide érkezők fogadását, kalauzolását. Nincs ennél ideálisabb helyszín, ahová minden korosztálynak érdemes betérni. De nem vagyunk csupán a négy fal közé beszorítva, alapítványunk esztendők óta szervezi a Fazola Napokat. Október 6-án és 7-én immár a 16. alkalommal. Az első napon tudományos konferencia lesz a bányász-kohász hagyományok ápolásának helyzetéről. Utána megnyílik a Kohász Gyűjtemény időszaki kiállítása. A fesztivál második napján pedig Újmassán a Fazola-kohó térségében szabadtéri programok zajlanak. E rendezvényekből is kitűnik, hogy még élünk"-hangsúlyozta Szalai József.
Nyitnának a szakiskolák felé is, már kapcsolatfelvétel is történt, szeptember 22-én felkeresték a Miskolci Szakképzési Centrum főigazgatóját, Molnár Pétert, aki zöld jelzést adott a Miskolci SZC Bláthy Ottó Villamosipari Technikumnak és a Miskolci SZC Kandó Kálmán Informatikai Technikumnak. Biztatóan alakul az együttműködésük a Miskolci SZC Kós Károly Építőipari Kreatív Technikum és Szakképző Iskolával is. A diákok ezután szakmai órákon megnézhetik működés közben az ívfényes kemence vagy az ellenütős kalapács makettjét. És akár a renoválásukban is részt vehetnek.
