Karácsonyi történet ezer alakban

Európában a karácsonyi időszakban a Megváltó születését ünnepeljük, ami a kereszténységben, régebbre visszanyúlva, pedig a misztériumvallásokban gyökeredzik. Ez leginkább a néphagyományokban őrződött meg. 

- A ma Krisztus születésnapjaként számon tartott december 25-e, karácsony napja, nagyon közel van a december 21-ei téli napfordulóhoz. Ettől a naptól fogva rövidülnek azok az éjszakák, amikor sötétség borul ránk, és hosszabbodnak a nappalok. Mindez a fény születésére is utal, amit már a régi korok emberei is megünnepeltek. A keresztény karácsony magába olvasztotta az antik meghaló és feltámadó istenségek alakját is – nyilatkozta portálunknak Viga Gyula néprajzkutató. 

- Tehát azt, amit mi ma karácsonyi hagyományként ismerünk, sokféle hatás érte. Gondoljunk csak a többféle vallási felekezetre, amelyek mind-mind eltérő módon ülik meg az ünnepet – tette hozzá.

Elmondta, hogy a legrégebbi ma ismert karácsonyi szokás a betlehemállítás, ami bizonyos elképzelések alapján már a 9. században megjelent Itáliában. Mások szerint azonban Assisi Szent Ferenc készítette el az első jászlat 1223-ban Greccioban, ami élő állatokkal és figurákkal jelenítette meg Jézus születését a bibliai történet nyomán. Ez elterjedt szerte a kontinensen, később kézzel készített alakokkal. A 18. századra például ismertté vált a nápolyi betlehem, amelynek szereplőit művészi szinten készítették el. Többek között a nemesi családok ezeket meg is őrizték. 

Misztériumjátékból kántálás

- Magyarországon az oktatásnak köszönhetően a 17. században iskoladrámákban bukkantak föl az első betlehemes játékok, amelyeknek tájegységenként többféle formája alakult ki. Ezek célja kifejezetten a Messiás születéstörténetének megismertetése volt. Állandó szereplőként egy idős figura, többnyire pásztor mindig feltűnt bennük. Szigetiné Tóth Judit muzeológus a Bodrogközből leírta az úgy nevezett Heródes-játékot is. Ezt Pácinban és Cigándon volt jellemző még a két háború között is ismerték. A Szent Család, Heródes elől való menekülését dolgozta fel és az őket védelmezőket jelenítette meg. Ebben egy idős zsidó alakja tűnt fel, mint generációkat összekötő szereplő – részletezte az etnográfus. 

Kiemelte, hogy a betlehemi történet a kántálás szokásában is megjelent, de ezt a néphagyományt más ünnepekkor – vízkereszt, István és János nap, valamint húsvét előtt - is gyakorolták. A karácsonyi formája ennek a pásztorjáték volt. Ilyenkor házról házra járva énekeltek, néhol táncoltak és bőséget, áldást, a jövő évre szerencsét és az ártó, rontó hatásoktól védelmet kívántak. A portákon cserébe megvendégelték a kántálókat, vagy aprópénzt adtak nekik. 

Felidézte, hogy Bodgál Ferenc néprajzkutató az 1950-es években arról számolt be, hogy Miskolc peremterületein, a Tetemváron, a Bábonyi-bércen és a gyártelepen még élt a betlehemezés szokása. A Deszkatemplom közössége pedig a mai napig gyakorolja ezt olyan módon, hogy december 24-én a templom előtti téren karácsonyi énekeket énekelnek a hívek és ezt is kántálásnak nevezik.  

Újabb karácsonyi kellékek

Az első karácsonyfáról feljegyzés a 15. század végéről, a francia Strasbourgból származik. Hazánkban az adventi koszorúhoz hasonlóan, német hatásra terjedt el, de felfedezhetjük benne az ősi magyar hagyományból az életfát, világfát is. 

- Konkrétan fennmaradt, hogy Magyarországon az első karácsonyfát Brunszvik Teréz grófnő állíttatta martonvásári birtokán. A Bodrogközben azonban még az 1930-as években is csak zöld ágakat díszítettek fel. A szaloncukor kezdetben szintén kizárólag a polgári és városi családokban fordult elő. Dobosi László pedagógus jegyezte le, hogy Ózd környékén, Dél-Gömörben például az ott termett apró piros almával díszítették a fenyőt. Máshol pedig csak dióval – ismertette Viga Gyula. 

Az ünnepi asztal is üzent

A római katolikus hagyomány szerint december 24-e, karácsony vigíliája szigorú böjti nap. Ez azt jelenti, hogy húst legfeljebb csak az éjféli mise után fogyasztanak. A reformátusok azonban sok helyen már az ünnep előestéjén megeszik a káposztalevest füstölt hússal, kolbásszal, kenyérrel, utána pedig diós vagy mákos bobajkát, más néven gubát fogyasztanak. A protestánsok általában december 25-én, karácsony napján mennek istentiszteletre és vesznek úrvacsorát.

 - Régen a karácsonyi asztal minden részlete jelentéssel, funkcióval bírt. A szentestei vacsorához fehér asztalterítőt használtak, egyébként pedig a legdíszesebbet.  A görögkatolikusok az elhunyt családtagnak is megterítettek és helyét üresen hagyták. A méz szintén fontos része volt a terítéknek, a római katolikusoknál a családfő mézzel rajzolt keresztet a többiek homlokára. A gyerekek a mézet fokhagymával nyelték le, aminek egészségvédő szerepe volt. Néhány helyen pedig egy alma cikkeit osztották szét a családtagok között, az összetartásukat remélve. Sokszor a házba is szalmát, szénát vittek be, amivel a karácsonyi történetet illusztrálták – sorolta az etnográfus.  

- Szenteste az állatokat is meg kellett kínálni az ételből, jutott nekik egy-egy falat a bobajkából is. Az asztal közepére gyakran egy tálba magokat helyeztek, amit az ünnep után odaadtak a baromfinak, hogy jó tojók legyenek. A szalmát, szénát pedig a gyümölcsfák törzsére csavarták védelmet és bő termést remélve – osztotta meg.