Turbulens belpolitikai időszakot követően kezdődött meg a választási kampány. Szombaton megkezdődött az ajánlásgyűjtés is. Azt látjuk, hogy Miskolcon csak két polgármesterjelölt, Tóth-Szántai József és Barkai László gyűjtötte össze az első nap az induláshoz szükséges aláírásokat, a többi jelöltnek ez eddig nem sikerült. Mire következtethetünk ebből?

Az ajánlások összegyűjtéséből egyértelműen következtethetünk a jelöltek mögött álló pártok, csapatok szervezettségére. Láthatóan egy-két olyan jelölt is van a nyolc között, akik az utolsó pillanatban döntöttek indulásukról, és véleményem szerint akad köztük néhány, aki protest, „viccpárti” jelleggel indul el ezen a választáson. Vannak, akik mögött van valamilyen politikai erő, de ezek, úgy látszik, mintha nem lettek volna annyira felkészültek és szervezettek a kampány kezdetének napjára, hogy gyorsan összegyűjthessék a szükséges ajánlásokat.

A jelöltek között jelenleg is nagy valószínűséggel zajlanak a háttértárgyalások, emiatt ők még esetlegesen lebegtetik, hogy valóban el kívánnak-e indulni ezen a választáson. Az aláírások számából nehéz következtetést levonni a valódi támogatottságot illetően, hiszen még van másfél hónap a választók meggyőzésére. Annyit viszont mindenképpen jelez, hogy azok a jelöltek és szervezetek, akik és amelyek még nem gyűjtötték össze az ajánlásokat, nem voltak felkészülve arra, hogy egyik napról a másikra sok aktivistára és komoly szervezettségre lesz szükségük, de ez még nem jelenti azt, hogy ők teljesen esélytelenek lennének majd a június 9-én tartandó választáson.

A napokban megjelent a Závecz Research legújabb kutatása, ezekből az adatokból mi olvasható ki az EP-választások és Miskolc kapcsán?

A számokból az látható, hogy a kormánypártok támogatottsága hónapok óta csökkenő tendenciát mutat. Ebből akár az is következhet, hogy a Fidesz az eddigi legrosszabb eredményét fogja elérni, akár 45 százalék alatt is végezhetnek a kormánypártok – ugyanakkor a kampánymotort most már ők is berúgták, így nagyon nehéz jósolni. A megyei jogú városokban valószínűleg kiélezettebb lehet a helyzet, ezeken a településeken az összellenzék nagyobb támogatottságot tudhat maga mögött, mint a kormánypártok, azonban kérdéses e szavazatok megoszlása.

Fontos azt is kiemelni, hogy most először lesznek egy napon az EP- és az önkormányzati választások, emiatt van egy minimális torzító tényező. Sokan azt gondolják, hogy a két választás eredményei jelentősen eltérhetnek egymástól, de az én véleményem szerint nem lesz érdemi különbség. Erre az egyszerű pszichológiai magyarázat az, hogy a szavazó nem akar saját magának ellentmondani azzal, hogy egyik szavazólapon mondjuk a kormánypárti listát, a másikon pedig az ellenzéki jelöltet támogatja. Ez csak szélsőséges esetekben fordulhat elő, amikor az adott helyi jelölt olyan jelentős ismertséggel vagy népszerűséggel rendelkezik, hogy az döntő befolyással bírjon, de alapvetően a két szavazat harmonizálni fog egymással. (Ez alól kivételt jelentenek a TISZA Párt szavazói.)

A kormánypártok negatív trendje meddig folytatódhat? Már elérték a gödör alját, vagy akár további gyengülésre is számíthatunk a kampányidőszakban?

A kampányidőszak alapvetően a Fidesznek kedvez a médiaviszonyok miatt. Ennek azonban ellentmond a Magyar Péter-jelenség, hiszen a szűkebb médiatér ellenére is tematizálni tudja a közvéleményt, és az eddig látottak alapján azt mondhatjuk, hogy mozgósítani is tud. Ebből kiindulva elképzelhető, hogy hiába van a Fidesznek médiatúlsúlya, ez is kevés lehet ahhoz, hogy meg tudja fordítani az elmúlt hónapokban mutatkozó népszerűség-csökkenést. Ez hatással lehet az ellenzéki szavazókra is, hiszen a Fidesz belső köreiből érkező kritikus hang megerősíthette őket abban, hogy leváltható a regnáló kormánypárt. Fontos, hogy egy olyan ember mondja ki a dolgokat, aki a rendszerből érkezett, ezért az átlagos választó az ő véleményét hitelesebbnek fogadja el.

Visszatérve Miskolcra, van egy egységesnek tűnő, de hanyatló fideszes tömb, van egy szociáldemokrata-zöld tömb, ami a Závecz mérése szerint megközelítette a kormánypártokat, és van egy másik ellenzéki szövetség is, valamint több kisebb szereplő. Kik azok, akik érdemben versenyben lehetnek a választási győzelemért?

Én a polgármesterjelöltek oldaláról közelíteném meg a dolgot. A Fidesz jelölje az elmúlt 3-4 választás alapján legfeljebb 25-26 ezer szavazatot szerezhet, úgy tűnik, ez a kormánypártok plafonja. Vannak azok a jelöltek, akik érdemben nem tudnak beleszólni a választásba, elenyésző szavazatot fognak kapni. Ide sorolnám a Munkáspárt jelöltjét, Fintor Zsoltot és Dohány Andrást. Indul még Lehoczki-Spider László, ő egy Miskolcon népszerű jelölt. Jól cseng a neve, de a rá leadott szavazatok valószínűleg elveszett szavazatok, és ezt a választók többsége tudja is. Szimpatikus, az emberek elismerik az érdemeit, de mindezekkel együtt nem tartozik az esélyesek közé. Ott van még a Mi Hazánk jelöltje, Pakusza Zoltán, neki a 3-5 százalékos támogatottság borítékolható.

Ezen felül a 2019-es adatok alapján marad nagyjából 35 ezer szavazat. Ez a 35 ezer szavazat fog megoszlani Barkai László és Varga Andrea között. Ennek mértéke viszont nehezen prognosztizálható, nehéz megmondani, hogy a 80:20 arányhoz lesz-e közelebb, vagy közel azonos arányban oszlanak meg majd a voksok. A Fidesz abban bízhat, hogy egyenlő arányban érkeznek a szavazatok a két ellenzéki jelöltre, hiszen így a szavazótábor jelentős megosztottságának köszönhetően az ő jelöltjük könnyedén meg tudja nyerni a választást. Amennyiben az MSZP-DK-Párbeszéd-LMP szövetség ezt a szavazatmegoszlást el tudja tolni a 80:20 arány irányába, akkor reális esély van arra, hogy a polgármesteri címet és a közgyűlési többséget is megszerezzék.

Ha megnézzük a választókerületeket, akkor kijelenthetjük, hogy a többségükben szoros verseny lesz. Az dönthet, hogy az ellenzéki pártok közül ki tud jobban mozgósítani, és ki tudja jobban elhitetni azt, hogy az ő csapata az erősebb, és neki van nagyobb esélye a Fidesz jelöltjével szemben. Az ellenzéki szereplőknek a siker érdekében a megállapodás irányába lenne célszerű elmozdulni a meglévő kisebb személyes konfliktusok ellenére is. A következő másfél hónapban az a kérdés, hogy lesz-e valaki, aki félrerántja a kormányt. Ellenzéki szempontból a legideálisabb megoldás az lenne, ha létrejönne valamilyen koordináció, tehát a 18 választókerületet olyan arányban kellene elosztani, hogy előállhasson mindenhol egy érdemi ellenzéki kihívó a kormánypártok jelöltjével szemben. Ebben az esetben a Fidesznek megnehezíthetnék a dolgát.

Az elmondottak kiindulva, akkor nem lehet megnevezni egyértelműen két szereplőt, akik között eldőlhet ez a választás?

Az nem kérdés, hogy az ellenzéki oldalon össztámogatottságban jelenleg jobban áll a Barkai László mögött álló csapat. Azonban, ha személyek, tehát választókerületek szintjén nézzük meg, akkor vannak olyan kerületek, ahol a Függetlenek SZIVE indít erős jelölteket. Köztük említeném a jelenleg hivatalban levő alpolgármestereket, valamint Borkuti Lászlót és Szarka Dénest is, akik ismert nevek. Ők azok, akik lényegesen több szavazatot hozhatnak választókerületi szinten, mint amit a saját pártjaik – a Momentum és a Jobbik – támogatottsága indokolna. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni, mert könnyen elképzelhető, hogy a 18 körzetből mindössze 5-6 olyan lesz, ahol a győztes és a második helyezett között 5 százaléknál nagyobb különbség alakul ki. A többi 12-13 körzetben a különbség minden valószínűség szerint 5 százalék alatt várható. Összességében éppen ez az 5 százalék körüli különbség az, amely eldöntheti, hogy ellenzéki vagy kormánypárti többség lesz-e a megalakuló közgyűlésben a következő 5 éves ciklusban.