"Miskolc tele van energiával" - interjú Veres Pál polgármesterrel
– Némiképp váratlanul érkezett a múlt héten polgármester úr facebook posztja, amelyben bejelentette, hogy indul a 2024-es választásokon. Miért volt ez a hirtelen bejelentés?
– Hirtelen? Szerintem teljesen természetes, hogy a választott tisztségviselők egy ponton eldöntik, hogy szeretnék-e folytatni, vagy sem, hogy kérik-e újra a választók bizalmát, vagy sem. Ráadásul az elmúlt időszakban a legkülönbözőbb helyekről, politikusoktól, civilektől, az utca emberétől is megkaptam már a kérdést. Most válaszoltam: indulok 2024-ben.
– Ha jól tudom, azért a színfalak mögött kritikaként merült fel, hogy nem egyeztetett a pártokkal...
– Ők kérték tőlem leghangosabban, hogy döntsem el, akarok-e indulni, vagy sem. Azt gondolom, hogy a szándékom már világos, a részletekről, a programról pedig majd egyeztetünk. A program lesz ugyanis az együttműködésünk kerete, alapja és feltétele is, ezen múlik majd, kivel, kikkel és hogyan dolgozom majd együtt.
– Elképzelhető, hogy valakivel nem akar majd együtt dolgozni?
– 2019-ben, mikor jelöltként bemutatkoztam úgy fogalmaztam, hogy a városnak nem pártpolitikára, hanem várospolitikára van szüksége, ami az itt élőkről, a miskolciakról szól. Hogy mindenkivel szeretnék együtt dolgozni, aki tenni akar a városért, legyen bármilyen pártállású, bármilyen világnézetű, vallású, bármilyen végzettségű, bármilyen származású. Most is ugyanezt gondolom. Akivel egyezik a városról vallott elképzelésünk, azokkal továbbra is nagyon szívesen dolgozom együtt.
– Ezért a mondatért sokan bántották.
– Így van, de ez olyan, mintha azért bántanának, hogy kék a szemem. Ez alaptulajdonságom, így működöm és nem is fogok megváltozni – ráadásul meggyőződésem, hogy a városnak is az jó, ha Miskolc érdekét minden egyéb elé helyezzük. Hogy ki, honnan jön, nem érdekel, ahogy a szeme színe sem. Az érdekel, hogy mit tud a városért tenni.
– Akkor kivel képzeli el az együttműködést? A jelenleg Önt támogató pártok még nem nyilatkoztak.
– Nem, de nem is kértem és nem is dolguk most nyilatkozni. A közös dolgunk most az, hogy olyan programot tegyünk az asztalra, amire a választók igent tudnak mondani. Akivel ez sikerül, ők lesznek a szövetségeseim és a támogatóim. Ha ez megvan, jöhet a nyilvánosság. Ez ugyanis a helyes sorrend: előbb dolgozzunk, aztán majd beszélünk.
– De bárkivel képes elképzelni az együttműködést a jelenlegi frakciójából?
– Nézze, az én alapállásom nem változott. Szerintem Miskolcnak szüksége van minden olyan emberre, aki első helyre teszi munkájában a várost, minden ideológia és elv, politikai hovatartozás és pártérdek elé. Nálam így néz ki az elkötelezettség. Nehéz éveket éltünk meg a jelenlegi városvezető csapattal. Sok tehetséges embert ismertem meg, sokukkal dolgoztam együtt, de volt, akikben csalódtam, néhányukban nagyot. De én nem felejtettem el, mivel és miért kezdtük a városvezetői munkát, milyen célokat tűztünk magunk elé, és engem ezek a célok most is inspirálnak. A közös folytatást viszont nem elég csak nekem akarni.
– Szóval számít rájuk?
– Számítok a mögöttem álló szövetségre, számítok azokra, akik kitartottak mögöttem és mellettem. Mindenkire számítok, akik osztják a hitvallásomat: mindenkivel együtt dolgozni, aki tenni akar Miskolcért. Én töretlenül hiszem, hogy ez a feladatunk, ez a munkánk. Mi több, erről szól az eskünk.
– Térjünk át más témára. Mit gondol, milyen jövő vár Miskolcra? Úgy értem, új uniós ciklus kezdődött, gazdasági visszaesés várható, hatalmas az infláció. Hogyan fogja ezt Miskolc túlélni, hogyan fog a városunk ilyen körülmények között fejlődni?
– Nem csak egy új uniós fejlesztési ciklus, hanem egy új világ kezdődik, mert maga a világ változott meg néhány év alatt. Szembesültünk a globalizáció durva hatásaival, legsúlyosabban a járvánnyal és a már hétköznapokban is tapasztalható klímaváltozással. A háború és a változó világ miatt az energiaválság és az energiaszektor átalakulásának időszakát éljük. És ezek a mindennapi életünkre is hatással vannak és lesznek, ezekre kell globális és lokális válaszokat adnunk. Hiszen ezek fogják befolyásolni a közlekedést, a fűtést, a városok működését, az ipart, a kereskedelmet, a munkahelyeket. Egyszerűen mindent.
– De Miskolc mit tehet? Kis pont vagyunk.
– Ezért mondtam, hogy globális és lokális. Figyelnünk kell a világ gazdasági változásait és ahol tudunk, alkalmazkodnunk kell, ahol pedig lehetőségünk van, ott az élre kell állnunk, jól használva az adottságainkat.
– Mondana konkrétumokat?
– Miskolcnak minden eddiginél tudatosabban és jobban tervezetten kell kezelnie a város és a környék turizmusát, mert hihetetlen adottságaink vannak. Válaszokat kell találnunk a tömegközlekedés kihívásaira, ami különösen fájó pont. De ami a legfontosabb, hogy az új világnak az alapja az energetika, a zöld és a megújuló energiaforrások lesznek. Én ezt kulcsterületnek látom. Olyan hosszú távú stratégiai akciótervet kell készítenünk, amely évekre, sőt évtizedekre meghatározza a fejlesztések alapelveit és irányait.
– Az energiapolitikát? A megújuló energiát? Klímapolitikát?
– Pontosan. Ebben a gyorsan változó világban – amelynek kedvezőtlen hatásait a gáz- és elektromos árakban mindenki látja – olyan irányt kell kijelölnünk, ami Miskolc ellenállóképességét megerősíti a válságokkal, a változó árakkal szemben. Az ellenálló képesség a következő időszak egyik legfontosabb fogalma lesz.
– Mondana rá példát, hogy könnyebben érthető legyen?
– Például, ha egy nagyváros kizárólag földgázra építi az energiaellátását, akár hőszolgáltatásban, akár közlekedésben, az hatalmas bajba kerül a mostanihoz hasonló energiaválságban, ahol a hagyományos energiahordozók ára egyik napról a másikra a sokszorosára emelkedik. Miskolcnak viszont szerencséje van, mert hőenergiájának csak a felét állítja elő földgázból, a másik fele a város egyik nagy kincsére, a geotermiára alapul. A távhőszolgáltatásban tehát elindultunk az ellenállóképesség irányába. A mostani városi buszok nagy része viszont földgázt használ, így most ezekkel a buszokkal minden kilométer megtétele komoly veszteséget jelent a városnak, az új elektromos buszokból pedig egyelőre csak néhányat tudtunk beszerezni. Az ellenállóképesség kulcsa Miskolc esetében tehát a közlekedés terén az, hogy egyrészt többféle energiaforrásra kell egyszerre támaszkodnunk, másrészt termelnünk kell saját áramot az elektromos buszok hajtására, például geotermiával, vagy napelemekkel.
– A zöld város kialakításában Miskolc eddig is kiemelt helyzetben volt...
– Sok tennivaló van még, de nagy lehetőséget kaptunk egy éve, hogy közvetlen EU-s forrásokhoz jussunk a klímasemlegesség elérése érdekében, és hiszem, hogy Miskolcnak egyedi adottságai miatt jobb esélyei vannak, mint a többi városnak.
– Mire gondol?
– Vegyük sorra. Ahogy már mondtam, egyedi kincsünk a geotermia, részben ki is van építve a rendszer. A hőenergiát viszont nem használjuk ki teljesen, hiszen télen ugyan fűtünk vele, de nyáron például nem állítunk elő belőle áramot, vagy nem nagyon használjuk fel más hasznos célra a hőenergiát. Másrészt Miskolc környékének nagyon jó adottságai vannak napenergia-termelésre. Emellett Miskolc vízkincse sokkal jelentősebb, mint a környező nagyvárosoké.
– Debrecenre gondol?
– Ritkán gondolok más városokra, én Miskolccal foglalkozom. Azt keresem, hogyan kapcsolódhatunk folyamatokhoz. Az EU következő 7-14 évének legfontosabb kérdése az energetika lesz, az EU országai előtt pedig világos már, hogy a jövő egyik alternatív energiája a hidrogén. Képzeljünk el olyan járműveket, amik tiszta vizet bocsátanak ki, büdös füst helyett. A technológia már nem a jövő, hanem már ma is elérhető. A következő időszak egyik legfontosabb feladata, hogy Miskolcon néhány hidrogénnel működő buszt is üzembe állítsunk. Ilyen projektek sorát kell elindítani a következő években, ha a város tartja magát a zöld város elképzeléshez.
– Mit kell ehhez a városnak tennie? Van egyáltalán ennek érdemi esélye?
– Ma a városüzemeltetés kulcsa, hogy lesz-e hozzá elegendő elektromos áram, és azt az áramot honnan vesszük, milyen áron. A legjobb lenne, ha a város üzemeltetéséhez szükséges energiát saját magunk tudnánk előállítani. Nem szeretném, ha értékes termőföldjeinket napelemek foglalnák el, de meg kell találnunk azokat a megoldásokat, amelyekkel energiatermelő képességünk nő. Sajátos megoldásunk is lehet erre: Miskolcon van az ország egyik legnagyobb lakótelepe, óriási tetőfelületekkel. Az EU kiemelten támogatja az energiaközösségeket, és mi jobb erre, mint az óriási lakótelepeink?
– Ezek tetszetős ötletek, de hogy lesz erre forrás?
– Ezek csak példák. A napokban több cikk is megjelent arról, hogy a kormány új energiastratégia mentén kíván haladni. Miskolc ennek az energiastratégiának az új központja kell, hogy legyen a következő ciklusban. Ez az a logika, ami a város körforgásos gazdaságát is erősíti, amire nagy szükségünk van, ha fenntartható városfejlesztést akarunk végig vinni a következő években.
– Hogyan vezet erre út?
– Energiaközösség, összefogás a helyi cégekkel és a városlakókkal, valamint a piaci szereplőkkel, fejlesztőkkel. A hidrogén jelentőségét például nem sokan ismerték fel a nagyvárosok közül. Össze fogom hívni a témában érdekelt cégeket, és remélem hamar kialakíthatunk egy közös koncepciót, amelynek eredménye lehet a későbbiekben a Miskolci, Észak-Magyarországi hidrogénvölgy kialakítása is például.
– Hidrogénvölgy? Ez alatt mit ért?
– Igen, hidrogénvölgy, ugyanis ez is egy kihasználatlan lehetőség, kihasználatlan adottság volt. Eddig. Az EU ugyanis ezt is kiemelten kezeli, Miskolc és környéke pedig nevesített egy ilyen projektre, a Miskolci Egyetem pedig már jártas ehhez kapcsolódó kutatásokban. A hidrogénvölgy valójában egy adott helyre koncentrálódott, a jövő tiszta energiaforrását a központba állító cégek, emberek közössége. Olyan, mint a Szilícium-völgy, csak itt az energetika lesz a fókuszban. Ha az önkormányzat és a város cégei ehhez kapcsolódnak, az minden résztvevőnek és az egész ügynek ad egy pluszt. Reményem szerint rövidesen egy kész és az országban egyedüli koncepciót mutathatunk be az új Energiaügyi Minisztériumnak.
– És számít is kormányzati támogatásra?
– Az Európai Unió és a Magyar Kormány is óriási összegeket kíván megújuló energia alapú fejlesztésekre költeni. Az elmúlt időszakban szinte minden egyes nap lobbiztunk annak érdekében, hogy az energiafüggőségünk csökkenjen. Kollégáim számtalan projektet, koncepciót készítettek elő a geotermikus energia arányának növelésére, a körkörös gazdaságra való áttérésre, vagy akár a hidrogéntechnológiai fejlesztésekre vonatkozóan is. Mondhatnám úgyis: Miskolc tele van energiával, használjuk ezt ki és ezen a pályán még kevesen vagyunk.
– A gyakorlatban mit jelentene egy ilyen új világ a Miskolciaknak?
– Ezt azért ne úgy képzeljük el, hogy holnaptól ilyen lesz Miskolc, de mondok gyakorlati példát. Reményeim szerint 2030-ban már lesz értelme feltenni az akkori vezetőknek a kérdést, hogy lehet-e ingyenes Miskolcon a közlekedés? Látom, kerekedik a szeme a csodálkozástól pedig nem olyan nagy ördöngösség ez: vannak villamosaink, egyre több elektromos autóbusz jár Miskolc utcáin. Remélem, hogy az elektromos autóbuszok aránya rohamosan nő majd, illetve lesznek egyéb alternatív hajtások is napirenden, például az előbb említett hidrogén. Amennyiben ezeknek a hajtásoknak az "üzemanyagát" magunk tudjuk előállítani, akkor eljöhet az a pillanat Miskolc életében is - mint ahogy a világ több városában -, hogy ingyenes lehet a tömegközlekedés.
– Azért ez a megritkított járatok városában eléggé sci-finek tűnik...
– Tizenöt éve a mesterséges intelligencia is annak tűnt, most meg beszélgethetünk vele a neten. Szóval a világ gyorsan változik. Nekünk kell eldönteni, hogy a változás élén járunk, vagy lemaradunk róla.