Miskolc több, nem is annyira rejtett, mint inkább kevésbé ismert csodával rendelkezik. Ezek egyike a Csabai kapu 18. szám alatti épület forgalmas útszakaszra néző falán ékeskedő nagyméretű műalkotás. Előtte elhaladva bizonyára láttuk már, és valószínűleg többekben felmerült a kérdés: mi a freskó háttere?
Amit az átlagember tud: kicsit már megkopott állapotban lévő díszítésről van szó, amelyen két alak látható: alul egy fekvő férfi könyvet olvas, míg fent egy mozgásban lévő, félmeztelen nőalak megérint egy tudományosnak tűnő szerkezetet.
Ez majdhogynem semmi, de szerencsére van nekünk egy Herman Ottó Múzeumunk, ahol összeér a múlt számos szála, így az intézménnyel felvéve a kapcsolatot, Nagy Attila sajtóreferens segítségével több izgalmas részletre derült fény.
Nem minden freskó, ami a falon van
Megtudtuk, hogy Duray Tibor Munkácsy-díjas festő, grafikus és éremművész Allegória című alkotásáról van szó, ami 1958-ban került fel az épület falára. A munkálatokat az alkotó személyesen felügyelte.
Egyébként tévesen gondolja a laikus, hogy freskó az eljárás neve, hiszen úgynevezett sgraffito módszerrel készült el a díszítés. A Wikipedia definíciója szerint ez azt jelenti, hogy „egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegét precízen visszakaparják, kikarcolják, ami által előtűnik a mélyebben fekvő réteg színe”.
Ezt követően arra is fény derült, hogy maga az épület neves: ez a Docensi ház, ahol a feltételezések szerint egyetemi oktatók és családjaik éltek. Ehhez kapcsolódóan osztotta meg Nagy Attila a címben is szereplő anekdotát, amely így hangzik: a sgraffito azt ábrázolja, hogy az épületben olyan okos emberek laknak, akiket a meztelen nő látványa nem köt le. Inkább olvasnak.
Az épületek mutatják a város történelmét
Szunyogh László városi főépítész Miskolc növekedésének történelmi adalékaival segített még többet megtudnunk az Allegóriáról. A városhatár a 19. század közepéig nagyjából a mai Mindszent tér környékén volt – legalábbis a minket most érintő irányban.
Ezt követően épült meg a Népkert, ami a miskolci polgárok kiránduló parkja volt, az oda vezető útvonal pedig tulajdonképpen korzóként funkcionált. Ez az időszak jelentette a Csabai kapu irányába történő városfejlődés kezdetét, aminek eredményeként először a baloldalon eklektikus villák épültek, a jobboldalon pedig modern stílusú társasházak jelentek meg.
Ilyen a Docensi ház is, amely az egykori várostérképeken nem szerepel 1958 előtt, így az Allegória elkészültével egyszerre, vagy nem sokkal azelőtt épülhetett meg Szunyogh László feltételezése szerint.
A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy divatos volt az épületeket képzőművészeti alkotásokkal díszíteni még ekkoriban is. A második világháború után sokszor a megrendelő az állampárt volt, az eredmény pedig ideológiai alapú, ugyanakkor művészeti értékű. Az Allegória esete azért különleges, mert éppen hogy nem tartalmaz politikai üzenetet, hanem a tudomány előtt tiszteleg. Ez még inkább igazolja az egyetemi vonalat a történetben.
„Gyerekkorom óta nagyon szeretem ezt az alkotást, mert hiába készült 1958-ban, ha valaki azt mondaná nekem, hogy 1936-ban született; elhinném” – mondja Szunyogh László.
A szakembertől megtudjuk, hogy alapvetően a tulajdonos kötelessége egy műalkotás állagának megőrzése, itt azonban tisztázatlan a tulajdonosi háttér.
Az Allegória málló állapota ellenére még ma is élvezetes közterületi alkotás, amelyet bárki szabadon megtekinthet a Csabai kapu 18. számon álló épületnél.
