Nem szedték tizenkét pontba, csak egy követelésük van: teljes nyitást azonnal

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a koronavírus-járvány miatt fellépő bizonytalanság a tavalyi évben rosszul érintette a vendéglátósokat. Az utóbbi, lassan három hónapos teljes zárlat viszont módszeresen kivéreztette a szektort. Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtöki bejelentésében elmondta, legkorábban egy hónap múlva várható nyitás. Közölte, hogy mindent megtesznek a bértámogatások kifizetésének a felgyorsítására: eddig 7 milliárd forintot fizettek ki. Először a vendéglátóhelyeket nyitják majd ki, ha lazítás lesz, ehhez azonban vakcina kell - mondta a miniszter. Orbán Viktor ehhez képest péntek reggeli rádióinterjújában már arról beszélt, hogy húsvét környékén (idén április 4-én lesz) lehet radikálisan más a helyzet. Kósa Lajos azzal vigasztalta a szektort, hogy a magyarok márciusban is nagyon éhesek lesznek és szeretnének sört inni.

Türelem ➝ rózsa ➝ díszes csőd

A kormányzat türelmet kér, de kérdés, elég-e pusztán a türelem és a kitartás? Akaratbeli hiányossággal küzdenek a bárok, kocsmák, szórakozóhelyek és éttermek, vagy financiális problémákkal? Arra kerestük a választ, hogy a miskolci vendéglátósok hogyan látják ezt a dolgot.

Első körben a szakma három képviselőjével találkoztunk a Random bárban. A kényszerű szünet meglátszott a helyen, ami jelenleg inkább raktárnak tűnik, mint kult bárnak: szinte nyüszített a nyitás után. A tulajdonos, Dezmond szervezte a találkozót, amin részt vett Gabi a Tháliából, és Csicsi a Döner Cornertől (a becenevek használata nem véletlen: így ismerik őket a szférában).

- 2019 novemberében nyitottam a helyet, ezt követően nagyon hamar jött az első hullám: március 15. volt az utolsó nap, amikor még nyitva lehettünk – meséli a Random sztoriját Dezmond – aki jelen pillanattal egy kézműves webshop működtetésével igyekszik pótolni a kiesést (mérsékelt sikerrel). – Tavasszal optimista voltam, igyekeztem a hely felújítására koncentrálni. A kiadásokkal nyilván számolni kellett: minden hónapban kifizettem a bérleti díjat és a különböző adókat úgy, mintha lenne forgalmam. Egy kezdő vállalkozás számára ez nem könnyű: már az a másfél hónapos időszak is megterhelt minket. A mostani zárás azonban ezen is túlmegy.

„Orrba-szájba” nyitnak

A Döner Corner több mint 5 éve működik, így nem számít kezdő vállalkozásnak. Ráadásul a mostani zár alapvetően nem is változtat sokat a profilján, hiszen eddig is főként elvitelre és kiszállításra készítettek ételeket. Csicsi mégis arról beszél, hogy igen nehéz állapotba kerültek.

- Vannak különböző oldalak, amiken keresztül lehet ételt rendelni tőlünk. Példának okáért az egyik ilyen 30 százalékot vesz le minden megrendelésből magának. Emellé beütöm az adókat. Alapesetben az adott étel árának körülbelül a 60 százaléka eltűnik (ez a jelenlegi adóteher-csökkentés nélkül értendő, ami egyébként valóban jelent némi könnyítést). A többiből kell kigazdálkodni az alapanyagot, a rezsit, az alkalmazottak fizetését és a bérleti díjat. Ami ezen felül marad, abból tud az ember építkezni. Érdemes hozzátenni, hogy jelen pillanatban 900 forintért veszek egy kiló kígyóuborkát. Amikor valaki panaszkodik, hogy sok a zöldség az ételben, olyankor azt szoktam mondani, hogy becsüljék meg, mert csak az uborka lassan olyan drága, mint a hús.

Csicsi arról is mesélt, hogy a forgalom visszaesése és a folyamatosan növekvő alapanyagárak mellett meg kellett birkóznia egy másik problémával is.
- Az elmúlt fél évben vagy tíz új étterem meg üzlet nyílt Miskolcon. Orrba-szájba nyitnak. Aki eddig otthon ült, az most elkezdett vendéglátózni, mert hatalmas üzletet látott a kiszállításban – pedig ez nem teljesen igaz. A tíz új hely viszont elvisz tőlem tíz vendéget naponta. Ha csak átlagos rendeléssel számolunk fejenként, az akkor is bruttó 15 ezer forint mínusz. Egy hónapra felszorozva az elég sok bevételkiesést jelent, főleg a mostani helyzetben, amikor eleve jócskán csökkent a forgalmunk.

Nincs valós segítség

Nagyjából két éve működik a mostani gárdával a Thália.
- Jól indultak a dolgok, sok vendég választott minket törzshelyéül. Aztán jött az első hullám. A főnökség pont akkortájt nyitott egy másik helyet, így a kieső időben annak a felújítására koncentráltunk. A novemberi zárás már más helyzet: hatalmas érvágást jelent. Úgy voltunk vele, hogy szilvesztert követően biztosan engednek majd nyitni, addig meg kihúzzuk valahogy. Ugye most itt a február, ami újra jelentett valamiféle reményt. Most azonban arról beszélnek, hogy márciusban lehet legközelebb nyitás.

Amikor a támogatásokról kérdeztük őket, főleg sóhaj volt a (minősíthető) válasz. Úgy érzik, a szféra közel nem kapott elegendő segítséget. Dezmond tovább ment, szerinte minden eddig nyújtott segítség egyenlő a nullával.

- Nem hogy segítséget nem kapunk, még keresztbe is tesznek nekünk: gyakorlatilag a vendéglátósok szisztematikus kiirtásáról beszélhetünk országszerte.

A helyek számára a legnagyobb terhet általánosan a bérleti díjak jelentik. Ha nyitva vannak, akkor is sok nehézséget jelent kigazdálkodni azt egy rosszabb hónapban.

- Ha eljön az a pont, hogy egy vendéglátós már nem bírja az esetleges megtakarításaiból fizetni a bérleti díjat, akkor el kell gondolkodni, hogy lehúzza a rolót. Nagyon kevés helyen csökkentették, vagy engedték el a díjakat, mi biztosan nem tartozunk közéjük. Voltaképpen ott tartunk, hogy a kormány, amit megígért (50 százalékos bértámogatás minden bejelentett munkaerőre), azt eddig döcögve sem tartotta be. Szerencsések azok, akiknek már megérkezett a novemberben igényelt összeg.

Gabi elmondta, hogy ők „szerencsések”: a Thália számára juttatott novemberi bértámogatás múlt pénteken érkezett meg.

Tüntetés vagy petíció

Országszerte jelezték vendéglátóegységek, hogy, vállalva a büntetést, kinyitnak februárban. Gulyás Gergely a csütörtöki kormányinfóban azt reagálta erre, hogy ilyen esetben a hatóságok legalább 6 hónapra be fogják zárni a helyet, aki pedig odamegy, az is szabálysértési bírsággal számolhat. Egy vendéglátósokból álló csoport tüntetést hirdetett február 1-re, a tarthatalan viszonyok ellen demonstrálnának.

- Magyarországot nem lehet összehasonlítani egyik nyugat-európai országgal, ahol működne az ilyenféle kiállás – véli a Random üzemeltetője, aki szerint inkább a keleti, megfélemlítésen alapuló megoldások kerülnek elő. - Ott tartunk, hogy a hazai vendéglátósok rettegnek. Meg kell érteni, hogy nem azért akarnak kinyitni bizonyos helyek, hogy így kapjanak egy kis plusz figyelmet. Egyszerűen ennyire elkeseredettek.

Dezmond szerint a tüntetés mindazonáltal nem megoldás, inkább egy petíciót indítana, hogy a döntéshozók lássák, valójában hány embert is érint a kérdés- Csicsi azonban úgy véli, jó az, ha hallatják is a hangjukat az emberek. Gabi pedig mindkét utat járhatónak látja.

- Szerintem az önkényes nyitás nem megoldás, mert a büntetések mértékét tekintve rosszabbul járnak vele az emberek. Minket is kerestek már meg vendégek, hogy csatlakozunk-e a kezdeményezéshez, mert ha nyitunk, akkor ők jönnek, a bírságot is vállalják. Ez azonban nem járható út, mivel a kormány érthetően kifejezte az álláspontját: amelyik vendéglátós megszegi a korlátozásokat – még ha elkeseredésében is teszi azt –, komoly retorzióra számíthat. Szerintem ebben a helyzetben a petíció és a tüntetés is jó ötlet. Ha mást nem is érünk el, legalább felhívjuk a figyelmet a problémánkra.

Arról, hogy mi lenne a megoldás, megegyeztek a vélemények: azonnali, teljes körű nyitás.

Dezmond emellett azt is elmondta, hogy a kormánynak egy vissza nem térítendő összeg formájában segíteni kellene az újranyitást is.

- Sokan szembesülünk azzal, hogy három hónap alatt a megmaradt készlet nagy része lejár, eladhatatlanná válik – például az üdítők, amiket nem vesz vissza a gyártó. Fel kell tölteni az árukészletet, ez pedig – a mostani helyzet tekintetében sokaknak kigazdálkodhatatlan – plusz költséget jelent.

Magukra hagyva

- A járványügyi intézkedések meghozatala közben egy komplett szektort magára hagyott a kormány, és ezzel emberek sokaságának került veszélybe a megélhetése – vélekedett egy másik beszélgetés során a népszerű belvárosi vendéglátóhely, az El Cactus Tequila Bar ügyvezetője.

- Novemberben, mikor ismét súlyosra fordult a helyzet, nagyjából mindenki elfogadta az intézkedéseket, ami akkor 30 napra szólt. A decemberi hosszabbításnál már volt dühöngés, hiszen ez az a hónap, amikor hagyományosan a legerősebb a forgalmunk és tartalékot tudunk képezni az általában gyenge januárra, februárra. Ez persze idén nem tartalékképzés lett volna, hanem a bevételből a járvány miatt keletkezett lyukakat próbáltuk volna betömni. A januári hosszabbításnál viszont már mindenki kiakadt, azon pedig pláne, hogy már nem tudjuk, mire számítsunk. Minden héten gyomorideggel olvassuk a híreket, hogy mit jelent be a kormány meg az operatív törzs – sorolta Aliz.

Bár a kényszerű zárásra ők is készültek, árukészlet értelemszerűen maradt, melynek lassan lejár a szavatossága, pedig egy-egy hely újraindítása enélkül is hatalmas összeget emészt fel. Segítséget pedig a tequila bár vezetője szerint nem igazán kaptak.

- A legtöbben úgy gondolják, hogy a vendéglátósok most az extraprofitot siratják, amiből a nyaralást, vagy az új autót fizettük volna. A valóság ezzel szemben az, hogy különösen a vidéki vendéglátók többségében családi vállalkozások, ahol most a napi betevő került veszélybe, a kormányzati támogatás ugyanis számunkra a túléléshez is kevés – tette hozzá.

Az ügyvezető elmondta még, bár a családtól kaptak segítséget, és korábbi megtakarításaikhoz is hozzá kellett nyúlni, az elmúlt időszakban sem otthon ülve várták a segítséget. - Egy irodaházba járunk takarítani és belekezdtünk egy kis kézműves webshop működtetésébe is. Az ezekből származó bevétel azonban töredéke csak annak, amit a vendéglátással a megélhetésünkhöz elő tudtunk teremteni – hangsúlyozta Aliz, aki elmondta azt is: ennek ellenére nem zárják be a helyet. „Közel három évtizede dolgozunk a vendéglátásban, nagyon szeretjük a vendégeinket, és ezt a hivatást, ezért mindenképp újranyitunk, azt azonban még megbecsülni sem tudjuk, kiheverhetjük-e valaha ezt az időszakot.

Sorozatunk első részét itt olvashatja el.