Ugrás a tartalomra

Sajnos Földesi Karcsi sincs már köztünk...

Buzafalvi Győző
Utoljára módosítva
2023. január 21. szombat 16:15
Türelemmel viselt, hosszú betegség után életének 70. esztendejében elhunyt Földesi Károly, a DVTK korábbi labdarúgója és edzője – adja hírül a klub honlapja. Karcsi 1952. április 2-án született Szegeden, és Sopronban halt meg.

Karcsi 1970 és 1975 között 76 élvonalbeli és 16 NB I/B-s mérkőzésen erősítette a Diósgyőrt. Visszavonulása után sem lett lett hűtlen a labdarúgáshoz, edzősködésbe fogott. Több alkalommal irányította a DVTK tartalékcsapatát, majd Tornyi Barnabás, Csank János és Aczél Zoltán munkáját segítette másodedzőként.

Földesi Károly focipályafutását az Ózdhoz közeli Somsálybányai Bányásznál kezdte, itt mutatkozott be az NB III.-ban. A megyei válogatottal a diósgyőri edzőpályákon edzett, és játszottak a DVTK ifi A, és a DVTK III. ellen is, felfigyeltek rá a vasgyáriak. 1970 januárjában, március 29-én debütált az élvonalban diósgyőri mezben, Fekete Laci helyett állt be a 74. percben, és hat perccel később az ő góljával egyenlített a DVTK a Tatabánya ellen.

Diósgyőrben csapattársa volt többek közt Veréb György és Salamon József is, a későbbi Aranycsapatnak azonban már nem lehetett a tagja. A DVTK-nál nem számítottak rá kezdőként, be kellett volna verekednie magát, ezért 1976-ban Kaposvárra, a Rákóczihoz igazolt, az NB I.-ben itt 22 bajnokin kapott lehetőséget. Utólag ezt élete legrosszabb döntésének nevezte. Az élvonalban 98-szor szerepelt, és 6 gólt szerzett. Az NB I/B-ben 16 meccsen erősítette a Diósgyőrt és 3 találatot ért el. Később játszott többek között Kisvárdán, Szolnokon és Balassagyarmaton is. Labdarúgó-pályafutását az osztrák harmadosztályban, a Hundsheimben fejezte be 1988-ban.

A sok szép sikere ( szerepelt a magyar ifjúsági válogatottban) mellett arra volt a legbüszkébb, hogy a hazai labdarúgás legkiválóbb játékosai ellen játszhatott. Elmondása szerint a honvédos Tichy Lajos volt gyerekként a példaképe, de a ferencvárosi Albert Flórián, az újpesti Fazekas–Göröcs–Bene–Dunai II–Zámbó csatársor tagjai mind olyan labdarúgók, akikhez foghatót manapság sajnos már nem lehet a magyar pályákon látni.

Több helyen is játékosedzőként dolgozott pályafutása vége felé, Diósgyőrben a serdülő “A” mellett lett először tréner, majd a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei válogatott edzője. Karrierje során irányította az MVSC, a Putnok, a Mád, a Szerencs, a Felsőzsolca, az Arnót, a Tolcsva, a Mezőcsát, a Jászberény és a Balatonfüred csapatait is. Még a női futballban is kipróbálta magát, dolgozott többek között az U17-es leány válogatottnál, a Budapest Honvédnál, a Vasasnál, az Airnergy FC-nél és a Soroksárnál is. 1998-tól pedig 14 éven keresztül a cigány-, majd kisebbségi válogatott szövetségi kapitánya volt.

Az osztályozós feljutás volt a legemlékezetesebb számára diósgyőri edzői időszakai közül. Az 1996/1997-es bajnokságban Leskó Zoltánnal együtt másodedzőként segítették Tornyi Barnabás munkáját. Csapatuk a második helyen végzett, és a III. Kerület ellen osztályozót játszhatott a feljutásért. Idegenben döntetlent értek el, a visszavágó előtt neki támadt az az ötlete, hogy indián módra fessék ki magukat a játékosok és a stábtagok. Telt ház előtt jutott fel a DFC az NB I.-be.

Csank János hívta ismét másodedzőnek Diósgyőrbe 2006-ban, és elvállalta a DVTK tartalékjainak vezetését is. Amikor 2007 őszén Csank János utódja, Pajkos János távozott Diósgyőrből, egy Ligakupa-mérkőzésen megbízott edzőként ült a DVTK kispadján is, Debrecenben 1-1-es döntetlent ért el a Diósgyőr. Később, 2009 őszén Aczél Zoltán mellett ismét pályaedzőként tevékenykedett, és az NB III.-as második csapatot is vezette.

Az alma nem esett messze a fájától. Szeretett unokája, Hős Zsombor magyar utánpótlás- válogatott labdarúgó, jelenleg az osztrák FC Admira Wacker Mödling U16-os együttesét erősíti. Karcsi Sopronban halt meg, azért tartózkodott ott, hogy közelebb legyen lányához, Beatrixhez és unokájához, Zsombihoz.

Aktív korában sokszor beszélgethettem a jó humorú, víg kedélyű Karcsival. Minden témára nyitott volt. Barátai közül sajnos már nincs az élők sorában Udvarev Peti, Kolláth Béla, Hajas Imre, Gaál Béla és Csucsu, Görgei Jancsi sem. A legtöbbet róla Tornyi Barna tudhat, de őt nem sikerült utolérnem.

Kutasi Laci jól emlékszik arra, hogy kocsijával sokszor vitte Karcsit az edzésekre, hiszen közvetlen szomszédok voltak a Középszer utcán. Carmen lánya egyidős Karcsi és Korintusz Ági gyermekével, Beatrixszal. A feleségek is gyakran kicserélték véleményüket. Kutasi Laci szerint játszani szerető focista volt Karcsi. A régi magyaros futball híveként nagyon technikás, pengés spíler volt, aki igazi barátjával, a labdával mindent tudott. Még többre juthatott volna, ha a harcosság nem hiányzik belőle. Edzői tudományáról nem mondhatok semmit, nincsenek ismereteim, mert 1980 óta ismét Szeged az otthonom- mondja a korábbi válogatott balhátvéd. Az élet már csak olyan: nem mindig a koros megy el, hanem a soros…

Czeglédy László, Cega:- Én 1996 decemberében hagytam abba a focit, pár évig edzőm volt Karcsi bá. Jó dumásként mindig megteremtette a remek hangulatot, ami a siker egyik előfeltétele. Farkas Jancsi most is emlékszik arra, amikor 1997-ben, Hajdúnánáson 2-0-ra nyert a DVTK, és ezzel kiharcolta az osztályozós szereplés jogát. A mindig vidám, segítőkész Karcsi másodedzőként is a fifikát, a csibészséget, a vagányságot tanította a támadóknak. Az utóbbi időszakban már látszott Karcsin, hogy súlyos beteg. Mindenki élete befejeződik egyszer, de nem mindegy, hogyan távozunk – fogalmaz Farkas Jani. Az én nagymamám szépen elaludt, Karcsi, sajnos, sokat szenvedett.

További hírek

Olvasnivaló