A „Tanítsunk Magyarországért” ösztöndíjprogram a térségünket is felemeli

A Tanítsunk Magyarországért program 2018 decemberében indult, négy felsőoktatási intézmény közreműködésével. Mára több mint húsz egyetemen csaknem hétszáz mentorral működik, a közös munkába bevonva mintegy száz közép és általános iskolát. A Miskolci Egyetem benne volt az első négyben, amelyek közreműködtek a projekt elindításában - emelte ki megnyitóbeszédében Horváth Zita, az egyetem rektora, aki emlékeztetett, nem csak az egyetem, hanem ő maga is ott volt a gondolat megszületésénél és az ösztöndíjprogram indulását is segítette. A Tanítsunk Magyarországért Alapítvány létrehozói ugyanis Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke, Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora, az alapításkor felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár, és György László, a Tanítsunk Magyarországért program koordinációjának ellátásáért felelős kormánybiztos, egykori államtitkár voltak. 

A Tanítsunk Magyarországért program a Tanítsunk Magyarországért Alapítvány és a Nemzeti Tehetség Központ Nonprofit Közhasznú Kft. együttműködése keretében működik, amelyben például képzések, mentori programok, a mentoráltak részére ingyenes programok biztosítása, kiadványok szerkesztése, a vállalatok bevonása a mentorálásba, és számos egyéb feladat valósul meg. 

Kiemelt céljuk az, hogy minél több általános iskolás diáknak segítsenek a továbbtanulásban, a szakma szerzésben, abban, hogy megjelenjenek a munkaerőpiacon. Ennek fontos eszközei az egyetemista mentorok, és a felelős vállalkozások bevonása. Az alapítók úgy gondolták, hogy a nehezebb helyzetben lévő kistelepüléseken élők számára is biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy sikerrel boldoguljanak az életben. Ehhez azonban nem segélyt vagy alapjövedelmet kell nyújtani, mert ezek konzerválnak, hanem meg kell teremteni a lehetőséget, hogy sikeresen tanuljanak tovább és helyezkedjenek el a munkaerőpiacon, mert a tanulás és a munka visznek előre.

Horváth Zita rektor, most egyben, mint házigazda és mint egyik alapító szólt a megjelentekhez. Hangsúlyozta, az oktatás és a kutatás, mint alapfeladatok mellett, az egyetemnek mindig is volt egy missziós feladata is, a társadalmi felelősségvállalás. Mégpedig az egész tágabb térségben, amelyben működik. Ez a missziós tevékenység része a tudományos, oktatási életüknek, a szolgáltatásaiknak. 

- Ez az egyetem egy sajátos környezetben és helyzetben létezik, és külön törvényi szabályozás nélkül is tudjuk, és a lényegünkből fakad, hogy harmadik misszióként a társadalmi felelősségvállalás is a feladatunk. Amikor azt mondom, hogy a régió szellemi kisugárzó központja vagyunk, akkor ezalatt azt is értem, hogy felelősséget vállalunk azért, hogy ez a sokszor hányattatott sorsú régió egy magasabb fejlődési pályára álljon. Ennek érdekében együttműködünk állami-, önkormányzati szervekkel, vállalatokkal, a civil- és egyházi szektorral is. Mindenki teszi a dolgát, mi pedig ehhez tesszük hozzá a magunk tudását, járulunk hozzá a magunk eszközeivel – fogalmazott a rektor. 

Hozzátette, értelmiséginek lenni egyrészt egy privilégium, másrészt kötelezettség is, mert felelősek azért a térségért, amelyben élnek. A Miskolci Egyetem hallgatóinak hetven százaléka, ha megszerzik a diplomát, elsőgenerációs értelmiségi lesz. Ebből is érthető, miért tartják olyan fontosnak a társadalmi mobilitás előmozdítását. Miközben a végzettek mintegy nyolcvan százaléka itt marad a térségben, növelve annak értelmiségi bázisát, és segítve a felemelkedést. Tehát jól látható a számokból is, hogy az ME valóban a régiónak képez diplomás szakembereket. 
- Magától értetődő tehát, hogy amikor a Tanítsunk Magyarországért program létrejött, az ME ott volt az első négy létrehozó egyetem között – mutatott rá a rektor. 

Horváth Zita után egy másik alapító, György László kormánybiztos szólalt fel, aki a program missziójáról és víziójáról, valamint a konferencia céljáról beszélt. Előbb azonban mindenkinek megköszönte azt a munkát, amelyet a Tanítsunk Magyarországért programban végez, ahogy azt is, hogy a mai napon eljöttek Szabadbattyánból, Zalaegerszegről, Pécsről és számos távoli településről is, hogy idejüket és energiájukat erre áldozzák. 

- A program egy olyan problémának a megoldását tűzte ki célul, amelyre évtizedeken át, sem Magyarországon sem máshol nem sikerült megoldást találni. Ez pedig a lemaradó, hátrányos helyzetű térségekben élő gyermekek felzárkóztatásának ügye. Nemzetközi összehasonlító elemzések azt mutatják, hogy ez a mi projektünk jelenleg a legeredményesebb társadalmi felzárkóztatási program. Számszerűsíthetően kevesebben hagyják el az iskolát is ott, ahol működik ez a program. A legnagyobb mértékben és a leghatékonyabban – azaz a legkisebb egységköltséggel – tudjuk elérni a kitűzött célokat – ismertette a kormánybiztos. 

Rámutatott, a legnagyobb kihívás az – és ez nem magyar jelenség -, hogy mit lehet kezdeni az olyan településekkel, amelyek távol vannak a munka- és továbbtanulási lehetőségektől. Az ott élő gyermekek ugyanúgy járnak általános iskolába, mint nagyvárosi társaik, utána azonban, amikor tovább akarnának tanulni, teljesen ki kell szakadniuk a megszokott környezetükből és más településekre kell elutazniuk tanulni. Ez számos esetben igazi kihívás, sőt trauma lehet számukra. Ezt a megrázkódtatást, az ismeretlentől való szorongást tudja többek között csökkenteni a mentorprogram, amelyben hozzájuk mennek el az általában egyetemista mentorok, hogy felkészítsék őket a továbbtanulásra. 

- Az a víziónk, hogy 2030-ra, minden ma általános iskolás rendelkezzen legalább szakmával, vagy ha képessége engedi, akkor tanuljon tovább. Ők egy óriási munkaerőtartaléka az országnak, évente tízezer olyan gyerekről beszélünk, akik így nem vesznek el, hanem hasznos tagjává válnak a társadalmunknak is, miközben önmaguk számára is felértékelődnek, mert képesek lesznek önmagukat és a családjukat eltartani – közölte György László.

A csütörtöki eseményen a munkába bevont iskolák képviselői is részt vettek. Kovács György az ongai Görgey Artúr Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola főigazgatója elmondta lapunknak, hogy iskolájuk már a kezdetekkor, vagyis 2018-ban csatlakozott a projekthez. Nem utolsó sorban azért, mert számos hátrányoshelyzetű tanulójuk van. 

- Az volt a fő célunk, hogy tanulóinknak egy kicsit kinyissuk a világot, és az egyetemi hallgatókon keresztül olyan tapasztalatokat szerezzenek, amelyeket egyébként nem tudnának, hiszen a tanulóink döntő többsége hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű, akik nehezen mozdulnak ki, nehéz a pályaválasztásuk, nehezebben illeszkednek be a társadalomba. Ebben szerettünk volna nekik segítséget nyújtani. A programban való részvétel az intézmény fejlesztése szempontjából is nagyon fontos – tájékoztatott a főigazgató.

Hozzátette, a nevelőiknek is hasznos az egyetemmel való kapcsolat, módszertani felüdülést, változásokat hozott és fejlődést jelent. Sőt, a szülők bevonása is nagyon fontos, mert ezáltal a kapcsolatokat is meg tudják erősíteni közöttük és a nevelők, vagy akár a mentorként megismert egyetemi hallgatók között. Ez azért fontos, mert a szülők többsége bizalmatlan, a gyerekeiket nagyon féltik elengedni bárhová. Ez gyakran a továbbtanulást is akadályozza, amihez el kellene utazni más településre, idegenek közé. 
Az intézmény főigazgatója szerint a projekt eredményesnek bizonyult. Az iskolában az egyetemista mentorok minden héten hat órát foglalkoznak a gyerekekkel, tanórai és tanórán kívüli programokat szerveznek számukra.

Kovács Botond negyedéves jogászhallgató, a Tanítsunk Magyarországért program szenior mentora a Miskolci Egyetemen. Megtudtuk tőle, hogy negyedik éve mentorál a program keretében. Szerinte a program arra épül, hogy egyetemista hallgatókat szerveznek be és készítenek fel arra, hogy általános iskolákban felső tagozatos gyermekeket mentoráljanak. Ez azt jelenti, hogy elsősorban élménypedagógiával, korepetálással, tanársegédi munkák ellátásával segítik a gyermekeket a felkészülésben. 

- A célunk többek között az, hogy segítsük a beilleszkedésüket a társadalomba, a középiskolai felvételihez egyengessük az útjukat, miközben nagy figyelmet fordítunk a saját képzésünkre is. Nem mehet bárki mentorálni, ezt megelőzi egy másfél éves képzés, valamint minden fél év elején további képzéseken kell részt vennünk. Így mindenképpen egy szakmailag felkészült hallgató megy ki majd a konkrét iskolákba mentorálni – avatott be Botond. 

Megosztotta azt is, hogy igyekeznek munkatudatosságra is nevelni a gyerekeket, hogy bármilyen munkaerőpiaci kihívásnak meg tudjanak később felelni. Ezért munkával kapcsolatos előadásokkal is színesítik a mentorálási alkalmaikat, vagy gyárlátogatásokat, üzemlátogatásokat szerveznek számukra. 

- Én, mint mentor a programot nagyon pozitívként élem meg, habár még csak hallgató vagyok, a programban egy olyan közeget találtam meg, amiben nagyon sok minden van, amit szeretnék majd viszontlátni a későbbi foglalkoztatásom során. Most azokba az iskolákba megyünk mentorálni, amelyek csatlakoztak a programhoz, ezek nem feltétlenül mind olyanok, ahol főként hátrányos helyzetű gyermekek tanulnak. Ez nem elsődleges szempont, de nagy számban vesznek részt ilyenek is a programban. Mi erre külön érzékenyítő képzést kapunk, tehát fel vagyunk készülve minden eshetőségre – tudtuk meg a szenior mentortól.