Kórházaink már 2006-ban komoly adósságot halmoztak fel, s ez 2007-ben tovább folytatódott. Ezért nyáron önkormányzati biztost kellett kinevezni a gazdálkodás ellenőrzésére, irányítására. Működésének eredményeként az adósságnövekedés üteme lényegesen csökkent a kórházaknál. Még mindig jelentős feladatokat kell azonban megoldani, hogy az intézmények napi működése nullszaldós legyen, s a felhalmozódott adósságot folyamatosan ki tudjuk fizetni. Összevontuk a két kórházat, és folytatjuk az intézményeken belül a tevékenységek racionalizálását - tömbösíteni kell az ellátást, a pavilonos rendszer fenntarthatatlan. Egységesül a gyógyszerellátás, a patológia, a labor, a gazdasági ügyintézés, emellett a két telephely között átrendeződésekre is sor kerül. Egyértelmű például, hogy a manuális szakmákat egy helyen kell koncentrálni, hiszen azoknak nagyon komoly kiszolgáló háttere van, és minél több helyen tartjuk fenn, annál drágább.
Persze mindenkinek, a lakosságnak is tudomásul kell vennie, hogy ha jól működő, hosszú távon fenntartható és finanszírozható városi egészségügyet akarunk, akkor nem lehet többé külön kezelni a diósgyőri ellátást, a hejőcsabai ellátást, stb., - csakis egységes miskolci fekvőbeteg-ellátásban lehet gondolkodni. A korábbi, széttagolt ellátórendszer finanszírozhatatlan volt, s ha tűzön-vízen át ragaszkodtunk volna ahhoz az elváráshoz, hogy mondjuk a diósgyőri lakos továbbra is a saját, megszokott kórházában jusson ellátáshoz – ne kelljen esetleg pár utcát buszoznia - hamarosan könnyen előállhatott volna az a helyzet, hogy ezt az ellátást pár év múlva már csak Debrecenben kapta volna meg. Ugyanis ez az igazi tét, hogy meg tudjuk-e őrizni kórházaink működőképességét – ezt tudnia kell mindenkinek, akit esetleg orvosként vagy betegként, bármilyen szempontból kényelmetlenül érintenek az átszervezések.
- Igen elmérgesedtek a viták év közben a Szent Ferenc Kórház sorsa körül. Volt olyan időszak, hogy az érintettek szinte heti rendszerességgel tartották a sajtótájékoztatókat, pro és kontra.
- Év elején, amikor az ágyszám-kapacitás elosztásáról folytak a viták, mi egy fenntartói és intézményi szemmel radikális, de az egészségügyi ellátás és a munkahelyek szempontjából leginkább biztonságosnak tűnő stratégiát alakítottunk ki. Ennek az volt a lényege, azt kértük a kormányzattól, hogy a B.-A.-Z. Megyei Kórház súlyponti feladata és funkciója erősödjön meg. Viszont minden olyan ellátás, ami úgynevezett "területi ellátás" kategóriájába tartozik, kerüljön a város hatáskörébe. Azt tartottuk volna célszerűnek, ha a Szent Ferenc Kórházban megvalósuló ellátások nem szűnnek meg, hanem területi ellátásként egységesülnek a másik két, akkor még külön-külön működő miskolci kórházban meglévő, területi típusú ellátásokkal. Mi tehát soha nem a megszüntetést, hanem egy másfajta logika szerinti újraszervezést, és ebből adódóan fenntartó-váltást szorgalmaztunk. Sajnos, ezt a Szent Ferenc Kórház úgy élte meg, mint egy ellene irányuló támadást, mindebből komoly konfliktusok származtak. Én mégis azt mondom: mindezzel, az összes magunk mögött hagyott vitával és konfliktussal együtt 200 kórházi ággyal, és az összes hozzákapcsolódó munkahellyel több van ma Miskolcon, mintha tudomásul vettük volna a minisztérium eredeti elképzelését. Abban az esetben még a két városi kórház összevonásával sem tudunk volna olyan pozíciókat elérni, amelyek megalapozhattak volna egy későbbi, komoly fejlesztést. - Egyéb, egészségügyet érintő viták is voltak a miskolci és a megyei önkormányzat között - ezek egy Városház téri, ellenzéki demonstrációban csúcsosodtak ki, ahol már országos kérdések is szóba kerültek.
- Nem kétséges: nagyon sok feszültséggel teli, nehéz terület volt ebben az esztendőben az egészségügy az országban, és itt, Miskolcon is. A helyi fekvőbeteg-ellátást biztosító intézmények fenntartói különböző politikai irányultságúak, bár nekem meggyőződésem, hogy jelen helyzetben akkor is lettek volna viták és ellentétek, ha a B.-A.-Z. megyei és a Miskolc városi önkormányzat azonos "színű", hiszen a fenntartói érdekek nagyon különbözőek. Mi 2006 őszén elkezdtünk egy racionalizálási folyamatot. Úgy döntöttünk, mindent el fogunk követni, amit a városi önkormányzat hatásköre lehetővé tesz, hogy a miskolci egészségügy egésze szempontjából hasznos, és fontos változások elinduljanak, megtörténjenek. Hangsúlyozom: a miskolci egészségügy egésze szempontjából hasznos megoldásokat kerestük. A városvezetésnek nyilvánvalóan nem érdeke, hogy a városban működő, megyei fenntartású intézmények ellehetetlenüljenek, hiszen településünk élete, foglalkoztató képessége, az ellátás színvonala szempontjából ezek ugyanolyan értékesek, mint a saját fenntartású intézményeink. Az országos viták, politikai ellentétek valamilyen formában nyilván nálunk is leképeződtek. Itt is el szeretném azonban mondani, hogy mi nem ellenségként tekintünk a megyei önkormányzat által fenntartott egészségügyi intézményekre, hanem azt a stratégiai szövetséget keressük, amelyben Miskolc egészének a pozíciója javul. Nekem meggyőződésem, ha nem fogunk össze, nem vigyázunk az egészségügyi hálózatunkra, úgy fogunk járni ezzel is, mint a kohászatunkkal és a gépgyártásunkkal: ki fogja innen „szippantani” Debrecen.- Úgy tűnik, év végére sikerült közelíteni az álláspontokat.
- Létrejött egy megállapodás a B.-A.-Z. Megyei Kórház – a megyei önkormányzat súlyponti kórháza – és a mi két kórházunkat egyesítő miskolci Egészségügyi Központ között, amely alapján elindulhat a közös racionalizálás, a stratégiai, szakmai együttműködés. Nagyon nagy dolog, s nem győzöm eléggé hangsúlyozni annak a jelentőségét, hogy ezen a területen meg tudott állapodni az egymással a baloldali, miskolci városvezetés és az ellenzéki irányítású megyei önkormányzat. Hamarosan több egészségpénztár lesz, amelyek versenyeztetni fogják majd a szolgáltatókat. Emiatt is elemi érdekünk, hogy erős intézményeink legyenek, és ezek szövetségben, racionalizált, egymást kiegészítő szakmaszerkezetben, egységesen lépjenek fel a biztosítóval szemben. Ez lehet a jövő útja, nem pedig az, hogy egymást esetleg kijátszva vigyék majd le a versenyben a szolgáltatás ellenértékét - hogy egyáltalán szerződést kössenek velük. Nagyon örülök, hogy oldódni látszanak az év eleji feszültségek a két fenntartó között, s az egészségügy egészét érintő, de azon belül a Miskolcon működő intézményeket külön-külön is kihívások elé állító helyzetre mindenki megpróbál értelmes, racionális válaszokat adni.
- Országosan viszont az egészségbiztosítási törvény végszavazását követően sem enyhülnek a szakmai, politikai konfliktusok.
- Meggyőződésem, hogy az ezzel kapcsolatos társadalmi feszültségek döntő része az információhiányból, illetve a - nem egyszer sajnos tudatos - félretájékoztatásból adódik. A társadalombiztosítás minket, lakosokat illetően ezután is úgy működik majd, mint eddig. Semmi nem változott, továbbra is törvény határozza meg a járulék mértékét, az állam fizeti a biztosítást a jövedelemmel nem rendelkezők után. Érvényben van az a egészségügyi törvény, amit még 2006-ban fogadott el a parlament, ez egyebek mellett meghatározza, hogy melyik az az alapcsomag, amelyik állampolgári jogon jár - akár fizet-e valaki járulékot, akár nem. Ilyen például a csecsemővédelmi ellátás, a járványügyi ellátás, a sürgősségi, életmentő ellátás. A többi egészségügyi szolgáltatás járulékfizetés fejében, továbbra is ingyenesen vehető igénybe - a vizitdíj, napidíj nem tartozik ide, hiszen ezek nem az ellátás díjai. S persze továbbra is van néhány olyan ellátás - foglalkozás-egészségügyi, gépjárművezető- alkalmassági vizsgálatok, plasztikai sebészet – amelyek térítéskötelesek. Aki tavaly elégedett volt, mert megkapta a szükséges egészségügyi szolgáltatásokat, az 2008-ban és később is meg fogja kapni ezeket. Aki járulékot fizet, az szolidaritási alapon, továbbra is ingyenes orvosi ellátásban részesül. Ami változik, az az egészségügyi szolgáltatók együttműködésének a megszervezése. A pénztárak lesznek a betegutak szervezői, s nekik érdekük a hatékonyság, a racionalitás - hogy megszűnjön a pazarlás, ne legyenek költséges, fölösleges vizsgálatok.- Szociális területen milyen évet zár Miskolc?
- Itt múlt évben az volt az egyik legfontosabb feladatunk, hogy a közüzemi szolgáltatások tarifáit érintő, év eleji nagy kiigazításokat megpróbáljuk a szociális helyzethez igazodóan ellensúlyozni. A kiigazítás azért volt szükséges, mert sokáig a szociális városvezetés sem szakított azzal a hagyománnyal, hogy a közüzemi szolgáltatások díjaiban érvényesítse a szociális szempontokat. Ebben az esetben, az önkormányzat által mesterségesen alacsonyan tartott tarifáknál azonban nyilvánvalóan nem lehetett számon kérni a vállalatokon a nyereséges gazdálkodást. Több szolgáltatónk igen nehéz helyzetbe került, komoly veszteségek halmozódtak fel, ezért holding megalakításával most elindultunk abba az irányba, hogy a közüzemi díjakat engedjük a szolgáltatások valós értékéhez közelíteni. S részben az önkormányzati szociális támogatás, részben a cégek által finanszírozott közüzemi díjkompenzációs alapítványon keresztül, megpróbálunk jobban koncentrálni azokra a csoportokra, amelyek leginkább érintettek, és legnehezebben tudják ezeket a változásokat kivédeni. Azt is el kell azonban mondanom: ilyen mértékű szociális költekezés, mint nálunk, arányaiban egyetlen másik megyei jogú nagyvárosban sincs. Ezt így nem is bírja el a költségvetés, ezért bizonyos korrekciókra mindenképpen sort kell keríteni.
Nagy újdonság lesz - az országos politikában is - azoknak a foglalkoztatási törvényeknek a megváltoztatása, amelyek idáig lehetővé tették, hogy egy hatalmas járadékos sereg alakuljon ki a magyar társadalomban. Sokan eleve arra rendezkednek be, hogy a különböző típusú segélyekből, járadékokból éljenek, s míg ezt megtehetik, nincsenek igazából rákényszerítve a munkára. Helyileg és országosan is abba az irányba fogjuk módosítani a rendszert, hogy az a munkakeresést, a képzést, a munkábaállást támogassa és szorgalmazza.
Persze mindenkinek, a lakosságnak is tudomásul kell vennie, hogy ha jól működő, hosszú távon fenntartható és finanszírozható városi egészségügyet akarunk, akkor nem lehet többé külön kezelni a diósgyőri ellátást, a hejőcsabai ellátást, stb., - csakis egységes miskolci fekvőbeteg-ellátásban lehet gondolkodni. A korábbi, széttagolt ellátórendszer finanszírozhatatlan volt, s ha tűzön-vízen át ragaszkodtunk volna ahhoz az elváráshoz, hogy mondjuk a diósgyőri lakos továbbra is a saját, megszokott kórházában jusson ellátáshoz – ne kelljen esetleg pár utcát buszoznia - hamarosan könnyen előállhatott volna az a helyzet, hogy ezt az ellátást pár év múlva már csak Debrecenben kapta volna meg. Ugyanis ez az igazi tét, hogy meg tudjuk-e őrizni kórházaink működőképességét – ezt tudnia kell mindenkinek, akit esetleg orvosként vagy betegként, bármilyen szempontból kényelmetlenül érintenek az átszervezések.
- Igen elmérgesedtek a viták év közben a Szent Ferenc Kórház sorsa körül. Volt olyan időszak, hogy az érintettek szinte heti rendszerességgel tartották a sajtótájékoztatókat, pro és kontra.
- Év elején, amikor az ágyszám-kapacitás elosztásáról folytak a viták, mi egy fenntartói és intézményi szemmel radikális, de az egészségügyi ellátás és a munkahelyek szempontjából leginkább biztonságosnak tűnő stratégiát alakítottunk ki. Ennek az volt a lényege, azt kértük a kormányzattól, hogy a B.-A.-Z. Megyei Kórház súlyponti feladata és funkciója erősödjön meg. Viszont minden olyan ellátás, ami úgynevezett "területi ellátás" kategóriájába tartozik, kerüljön a város hatáskörébe. Azt tartottuk volna célszerűnek, ha a Szent Ferenc Kórházban megvalósuló ellátások nem szűnnek meg, hanem területi ellátásként egységesülnek a másik két, akkor még külön-külön működő miskolci kórházban meglévő, területi típusú ellátásokkal. Mi tehát soha nem a megszüntetést, hanem egy másfajta logika szerinti újraszervezést, és ebből adódóan fenntartó-váltást szorgalmaztunk. Sajnos, ezt a Szent Ferenc Kórház úgy élte meg, mint egy ellene irányuló támadást, mindebből komoly konfliktusok származtak. Én mégis azt mondom: mindezzel, az összes magunk mögött hagyott vitával és konfliktussal együtt 200 kórházi ággyal, és az összes hozzákapcsolódó munkahellyel több van ma Miskolcon, mintha tudomásul vettük volna a minisztérium eredeti elképzelését. Abban az esetben még a két városi kórház összevonásával sem tudunk volna olyan pozíciókat elérni, amelyek megalapozhattak volna egy későbbi, komoly fejlesztést. - Egyéb, egészségügyet érintő viták is voltak a miskolci és a megyei önkormányzat között - ezek egy Városház téri, ellenzéki demonstrációban csúcsosodtak ki, ahol már országos kérdések is szóba kerültek.
- Nem kétséges: nagyon sok feszültséggel teli, nehéz terület volt ebben az esztendőben az egészségügy az országban, és itt, Miskolcon is. A helyi fekvőbeteg-ellátást biztosító intézmények fenntartói különböző politikai irányultságúak, bár nekem meggyőződésem, hogy jelen helyzetben akkor is lettek volna viták és ellentétek, ha a B.-A.-Z. megyei és a Miskolc városi önkormányzat azonos "színű", hiszen a fenntartói érdekek nagyon különbözőek. Mi 2006 őszén elkezdtünk egy racionalizálási folyamatot. Úgy döntöttünk, mindent el fogunk követni, amit a városi önkormányzat hatásköre lehetővé tesz, hogy a miskolci egészségügy egésze szempontjából hasznos, és fontos változások elinduljanak, megtörténjenek. Hangsúlyozom: a miskolci egészségügy egésze szempontjából hasznos megoldásokat kerestük. A városvezetésnek nyilvánvalóan nem érdeke, hogy a városban működő, megyei fenntartású intézmények ellehetetlenüljenek, hiszen településünk élete, foglalkoztató képessége, az ellátás színvonala szempontjából ezek ugyanolyan értékesek, mint a saját fenntartású intézményeink. Az országos viták, politikai ellentétek valamilyen formában nyilván nálunk is leképeződtek. Itt is el szeretném azonban mondani, hogy mi nem ellenségként tekintünk a megyei önkormányzat által fenntartott egészségügyi intézményekre, hanem azt a stratégiai szövetséget keressük, amelyben Miskolc egészének a pozíciója javul. Nekem meggyőződésem, ha nem fogunk össze, nem vigyázunk az egészségügyi hálózatunkra, úgy fogunk járni ezzel is, mint a kohászatunkkal és a gépgyártásunkkal: ki fogja innen „szippantani” Debrecen.- Úgy tűnik, év végére sikerült közelíteni az álláspontokat.
- Létrejött egy megállapodás a B.-A.-Z. Megyei Kórház – a megyei önkormányzat súlyponti kórháza – és a mi két kórházunkat egyesítő miskolci Egészségügyi Központ között, amely alapján elindulhat a közös racionalizálás, a stratégiai, szakmai együttműködés. Nagyon nagy dolog, s nem győzöm eléggé hangsúlyozni annak a jelentőségét, hogy ezen a területen meg tudott állapodni az egymással a baloldali, miskolci városvezetés és az ellenzéki irányítású megyei önkormányzat. Hamarosan több egészségpénztár lesz, amelyek versenyeztetni fogják majd a szolgáltatókat. Emiatt is elemi érdekünk, hogy erős intézményeink legyenek, és ezek szövetségben, racionalizált, egymást kiegészítő szakmaszerkezetben, egységesen lépjenek fel a biztosítóval szemben. Ez lehet a jövő útja, nem pedig az, hogy egymást esetleg kijátszva vigyék majd le a versenyben a szolgáltatás ellenértékét - hogy egyáltalán szerződést kössenek velük. Nagyon örülök, hogy oldódni látszanak az év eleji feszültségek a két fenntartó között, s az egészségügy egészét érintő, de azon belül a Miskolcon működő intézményeket külön-külön is kihívások elé állító helyzetre mindenki megpróbál értelmes, racionális válaszokat adni.
- Országosan viszont az egészségbiztosítási törvény végszavazását követően sem enyhülnek a szakmai, politikai konfliktusok.
- Meggyőződésem, hogy az ezzel kapcsolatos társadalmi feszültségek döntő része az információhiányból, illetve a - nem egyszer sajnos tudatos - félretájékoztatásból adódik. A társadalombiztosítás minket, lakosokat illetően ezután is úgy működik majd, mint eddig. Semmi nem változott, továbbra is törvény határozza meg a járulék mértékét, az állam fizeti a biztosítást a jövedelemmel nem rendelkezők után. Érvényben van az a egészségügyi törvény, amit még 2006-ban fogadott el a parlament, ez egyebek mellett meghatározza, hogy melyik az az alapcsomag, amelyik állampolgári jogon jár - akár fizet-e valaki járulékot, akár nem. Ilyen például a csecsemővédelmi ellátás, a járványügyi ellátás, a sürgősségi, életmentő ellátás. A többi egészségügyi szolgáltatás járulékfizetés fejében, továbbra is ingyenesen vehető igénybe - a vizitdíj, napidíj nem tartozik ide, hiszen ezek nem az ellátás díjai. S persze továbbra is van néhány olyan ellátás - foglalkozás-egészségügyi, gépjárművezető- alkalmassági vizsgálatok, plasztikai sebészet – amelyek térítéskötelesek. Aki tavaly elégedett volt, mert megkapta a szükséges egészségügyi szolgáltatásokat, az 2008-ban és később is meg fogja kapni ezeket. Aki járulékot fizet, az szolidaritási alapon, továbbra is ingyenes orvosi ellátásban részesül. Ami változik, az az egészségügyi szolgáltatók együttműködésének a megszervezése. A pénztárak lesznek a betegutak szervezői, s nekik érdekük a hatékonyság, a racionalitás - hogy megszűnjön a pazarlás, ne legyenek költséges, fölösleges vizsgálatok.- Szociális területen milyen évet zár Miskolc?
- Itt múlt évben az volt az egyik legfontosabb feladatunk, hogy a közüzemi szolgáltatások tarifáit érintő, év eleji nagy kiigazításokat megpróbáljuk a szociális helyzethez igazodóan ellensúlyozni. A kiigazítás azért volt szükséges, mert sokáig a szociális városvezetés sem szakított azzal a hagyománnyal, hogy a közüzemi szolgáltatások díjaiban érvényesítse a szociális szempontokat. Ebben az esetben, az önkormányzat által mesterségesen alacsonyan tartott tarifáknál azonban nyilvánvalóan nem lehetett számon kérni a vállalatokon a nyereséges gazdálkodást. Több szolgáltatónk igen nehéz helyzetbe került, komoly veszteségek halmozódtak fel, ezért holding megalakításával most elindultunk abba az irányba, hogy a közüzemi díjakat engedjük a szolgáltatások valós értékéhez közelíteni. S részben az önkormányzati szociális támogatás, részben a cégek által finanszírozott közüzemi díjkompenzációs alapítványon keresztül, megpróbálunk jobban koncentrálni azokra a csoportokra, amelyek leginkább érintettek, és legnehezebben tudják ezeket a változásokat kivédeni. Azt is el kell azonban mondanom: ilyen mértékű szociális költekezés, mint nálunk, arányaiban egyetlen másik megyei jogú nagyvárosban sincs. Ezt így nem is bírja el a költségvetés, ezért bizonyos korrekciókra mindenképpen sort kell keríteni.
Nagy újdonság lesz - az országos politikában is - azoknak a foglalkoztatási törvényeknek a megváltoztatása, amelyek idáig lehetővé tették, hogy egy hatalmas járadékos sereg alakuljon ki a magyar társadalomban. Sokan eleve arra rendezkednek be, hogy a különböző típusú segélyekből, járadékokból éljenek, s míg ezt megtehetik, nincsenek igazából rákényszerítve a munkára. Helyileg és országosan is abba az irányba fogjuk módosítani a rendszert, hogy az a munkakeresést, a képzést, a munkábaállást támogassa és szorgalmazza.