A mű a „kisember” története a „nagy” háborúban: elkerülni a kivégzést, rálelni az éléskamrára, kihasználni a menekülési lehetőségeket. A történet szerint a második világháború végóráiban a találékonyságával a jég hátán is megélő Molnár tizedes a német visszavonulás zűrzavarából szeretne ép bőrrel és némi anyagi haszonnal kimenekülni. Magához vette az ezredpénztárt, és egy elhagyott kastélyban húzódott meg...
A Dobozy Imre kisregényéből készült filmet 1965-ben mutatták be. A tizedes meg a többiek a magyar film 1945 utáni korszakának legnépszerűbb vígjátéka. Ha azonban Dobozy Imre kisregényéből halálosan komoly partizánfilm készült volna, a műre ma már talán senki nem emlékezne. Színpadi adaptációja, a pártpolitikai hangvételű szomorújáték ugyancsak feledésbe merül, ha nem készül belőle vígjáték. Korognai Károly 1997-ben készítette el a saját változatát.
A Korognai-féle verzióban a helyszín és a szereplők nevei megegyeznek az eredetivel, a hangsúly azonban az életszerű szituációkban megjelenő verbális humorra került. Míg a filmben Gáspár és Fekete szerepe csak egy-két mondat, addig Korognai Károly változatában kibontott, önálló karakterként jelennek meg, az SS-hadnagy pedig magánszámot kapott. Dramaturgiai szempontból alapvető különbség, hogy a sebesült orosz partizánt nő alakítja.
– A korábbi – a pécsi, a szegedi, a békéscsabai vagy a veszprémi – bemutatókon azt tapasztaltam, hogy még a legfiatalabb korosztály is világosan érzékeli az ábrázolt szituáció groteszkségét, és képes azt elemelni a mindennapoktól. Érzik, hogy ebben a kultuszdarabban a legfontosabb üzenet az identitás keresése és megtalálása – idézi fel Korognai Károly (fotónkon) író-rendező-színész a hajdani előadásokat.
Fotók: Bócsi Krisztián
A Dobozy Imre kisregényéből készült filmet 1965-ben mutatták be. A tizedes meg a többiek a magyar film 1945 utáni korszakának legnépszerűbb vígjátéka. Ha azonban Dobozy Imre kisregényéből halálosan komoly partizánfilm készült volna, a műre ma már talán senki nem emlékezne. Színpadi adaptációja, a pártpolitikai hangvételű szomorújáték ugyancsak feledésbe merül, ha nem készül belőle vígjáték. Korognai Károly 1997-ben készítette el a saját változatát.
A Korognai-féle verzióban a helyszín és a szereplők nevei megegyeznek az eredetivel, a hangsúly azonban az életszerű szituációkban megjelenő verbális humorra került. Míg a filmben Gáspár és Fekete szerepe csak egy-két mondat, addig Korognai Károly változatában kibontott, önálló karakterként jelennek meg, az SS-hadnagy pedig magánszámot kapott. Dramaturgiai szempontból alapvető különbség, hogy a sebesült orosz partizánt nő alakítja.
– A korábbi – a pécsi, a szegedi, a békéscsabai vagy a veszprémi – bemutatókon azt tapasztaltam, hogy még a legfiatalabb korosztály is világosan érzékeli az ábrázolt szituáció groteszkségét, és képes azt elemelni a mindennapoktól. Érzik, hogy ebben a kultuszdarabban a legfontosabb üzenet az identitás keresése és megtalálása – idézi fel Korognai Károly (fotónkon) író-rendező-színész a hajdani előadásokat.Fotók: Bócsi Krisztián