Az intézet egyedülálló kezdeményezése tíz előadásból áll, melyek témakörét a helyi igényekhez igazodva állították össze a munkatársak. Minden alkalommal fórumot biztosítanak a résztvevők felmerülő kérdéseinek megválaszolására is.
A betegségre jellemző, hogy jelentősen változik az életkor előrehaladtával – hangsúlyozta a szakember – és nagy befolyása van a terápiának, még felnőttkorban is: nincs fejleszthetetlen beteg. Az autizmus egyébként a népesség fél százalékát érinti (és nagyobb arányú, nagyjából négyszer annyi a fiúk megbetegedése, mint a lányoké). Az előadó kiemelte, hogy az autizmus biológiailag meghatározott, a gének bizonyos agyi területek működését érintő hatása eredményezi, ezért a szülőknek soha nem szabad magukat hibáztatni – azonban a környezet meghatározó a terápia során, ezért a kiegyensúlyozott család megteremtésével a gyógyulási esélyekre, az enyhébb kórképre nagy a befolyásuk.
A betegség okainak kutatása során felmerült egy olyan kérdés, mely széles körben el is terjedt a szülők között: az oltások – a 15 hónapos korban beadott MMR, illetve a valamennyi oltóanyagban megtalálható higany – okozhatja-e a betegséget? Az eredmények megnyugtatóak, a több éven át végzett kísérletek semmiféle összefüggést nem tártak fel, így nyugodt szívvel adathatjuk be az oltásokat gyermekeinknek.
Stefanik Krisztina beszélt az integrált oktatás jövőbeni megvalósulásához fűzött reményeiről; az érintett gyerekek számára az lenne a leghasznosabb, ha normál iskolákban tanulhatnának, erre szakosodott asszisztensek segítségével. Végezetül a különböző terápiás módszerek lényegébe nyújtott betekintést, melyek legfontosabb ismérveként azt emelte ki, hogy mindig többféle gyakorlatot kell alkalmazni, a gyermek sajátosságaihoz igazodva, és támaszkodni kell a családra, a szülők bevonására. Fontos, hogy az érzelmileg biztonságos környezet létrehozásával a terápia során az önálló, sikeres ember élményét tudják nyújtani a betegek számára.
Majoros D.
Csütörtökön dr. Gy. Stefanik Krisztina, az Autizmus Alapítvány vezető pszichológusának „Sokszínűség és egyöntetűség” című prezentációját hallgatták meg a nagy számban összegyűlt érdeklődők. Nagyon sokat nyújtott a szülők és az autista gyermekekkel foglalkozó szakemberek részére is az előadás, mely áttekintette az autizmus jeleit, ismérveit, okait és a kezelési módokat egyaránt.
Stefanik Krisztina elmondta, hogy az autizmus az emberiséggel egyidős, de csak 60 évvel ezelőtt önálló kórképként megfogalmazott betegség, fejlődési zavar, mely jellemzően veleszületett és egész életen át tart. A diagnózis felállításához a szakemberek három területet vizsgálnak egyszerre: a társas viselkedés, a kommunikáció és a viselkedés szervezése kérdését. Vannak jellegzetességei a betegségnek, melyek széles skálán helyezkednek el – a teljes visszahúzódástól a sok, de helytelen kezdeményezésig, a nyelv rossz használatától vagy értésétől a gyakori ismételgetésen át a furcsán használt gesztusokig, míg a szabadidős tevékenységet jellemezheti leszűkült érdeklődés vagy a kényszeres viselkedés – azonban nincs egyetlen olyan tünet, mely alapján kizárható vagy biztosan diagnosztizálható a betegség. Ezért nagy a szerepe a gyermekkel foglalkozó pszichológusnak és a standardizált eljárásnak, mely során szülői interjúkból és a különböző életkorokból, kortársközösségből is szereznek információkat a diagnózis felállításához.A betegségre jellemző, hogy jelentősen változik az életkor előrehaladtával – hangsúlyozta a szakember – és nagy befolyása van a terápiának, még felnőttkorban is: nincs fejleszthetetlen beteg. Az autizmus egyébként a népesség fél százalékát érinti (és nagyobb arányú, nagyjából négyszer annyi a fiúk megbetegedése, mint a lányoké). Az előadó kiemelte, hogy az autizmus biológiailag meghatározott, a gének bizonyos agyi területek működését érintő hatása eredményezi, ezért a szülőknek soha nem szabad magukat hibáztatni – azonban a környezet meghatározó a terápia során, ezért a kiegyensúlyozott család megteremtésével a gyógyulási esélyekre, az enyhébb kórképre nagy a befolyásuk.
A betegség okainak kutatása során felmerült egy olyan kérdés, mely széles körben el is terjedt a szülők között: az oltások – a 15 hónapos korban beadott MMR, illetve a valamennyi oltóanyagban megtalálható higany – okozhatja-e a betegséget? Az eredmények megnyugtatóak, a több éven át végzett kísérletek semmiféle összefüggést nem tártak fel, így nyugodt szívvel adathatjuk be az oltásokat gyermekeinknek.
Stefanik Krisztina beszélt az integrált oktatás jövőbeni megvalósulásához fűzött reményeiről; az érintett gyerekek számára az lenne a leghasznosabb, ha normál iskolákban tanulhatnának, erre szakosodott asszisztensek segítségével. Végezetül a különböző terápiás módszerek lényegébe nyújtott betekintést, melyek legfontosabb ismérveként azt emelte ki, hogy mindig többféle gyakorlatot kell alkalmazni, a gyermek sajátosságaihoz igazodva, és támaszkodni kell a családra, a szülők bevonására. Fontos, hogy az érzelmileg biztonságos környezet létrehozásával a terápia során az önálló, sikeres ember élményét tudják nyújtani a betegek számára.
Majoros D.