A referendum hatása a miskolci egészségügyi ellátásra

– A szavazást követően sem csitulnak a viták a „hogyan tovább” kérdésében, sőt, talán soha nem tértek el annyira az álláspontok, mint most. Akár igennel, akár nemmel szavazott, nagyon sok választópolgárt foglalkoztat: mi lesz most?
– A népszavazás utáni események egyértelműen tükrözik, hogy a vizitdíj, a kórházi napidíj, sőt a tandíj esetében sem úgynevezett pénzbehajtásról volt szó, hanem nagyon is szükséges finanszírozásról. Mindenki, akit ez a népszavazás jövedelemcsökkentéssel érint, azonnal megjelent, hogy márpedig erre a bevételre neki szüksége van. Mikor ezt a törvényt meghoztuk, természetesen mi is tudtuk, hogy szükség van erre a finanszírozásra. Tudtunk azonban mást is, ami ezen a népszavazáson nem szerepelt. Nevezetesen azt, hogy ma Magyarországon 3 millió 909 ezer olyan aktív korú munkavállaló van, aki, munkáltatójával egyetemben, társadalombiztosítási járulékot fizet. Ebből kell megoldani 10 millió 50 ezer ember egészségügyi ellátását. Ugyanakkor nagyon sokan – milliók – vannak, akik eddig sem járultak hozzá egyetlen fillérrel sem az egészségügy működtetéséhez, és most, a népszavazás eredményével ismét menlevelet kaptak a „potyázásra”. Talán nem mindenki gondolta ezt végig, aki igennel szavazott.

– Sok vád érte a kormányzatot, hogy a vizitdíj, tandíj, kórházi napidíj bevezetését nem előzte meg kellő társadalmi párbeszéd, az emberek „feje fölött”, a szociális szempontok figyelmen kívül hagyásával születtek meg a döntések.

– A vizitdíj bevezetése például kétmillió embert egyáltalán nem, 1,2 milliót pedig csak részlegesen érintett, s számtalan intézkedés született a tandíj szociális hatásainak kompenzálására is. Mindezeket végiggondolva úgy éreztük, hogy méltányos és indokolt intézkedésekről van szó. Jóval méltányosabbakról, mintha növelnénk a 3 millió 900 ezer járulékfizető polgár terheit, vagy azokhoz az adókhoz nyúlnánk, amelyeket ilyen-olyan formában – szja-ban, nyereségadóban, fogyasztási adóban – fizet meg a lakosság. Az egészségügyi kiadásoknak, szükséges fejlesztéseknek ugyanis fedezetet kellett, kell teremteni, a költségvetés pedig nem egy mesebeli trezor, amely magától megtelik pénzzel, csak ki kell venni belőle, ha hiány van valahol. A költségvetés egy nagyon szigorú, bevételi-kiadási terv, melynek összes bevétele szét van osztva, ha tehát a hiány pótlására pénzt csoportosítunk át, az máshonnan hiányozni fog.

– A jelen helyzet szerint tehát, az Ön véleménye szerint mi várható az érintett ágazatokban?

– Mi továbbra is abban vagyunk elkötelezettek, hogy fejlesszük az egészségügyi alapellátást, a járóbeteg-kórházi ellátást és a felsőoktatást. A lehetséges megoldásokat illetően természetesen markánsan eltér a kormány és az ellenzék álláspontja. Az ellenzék a költségvetésből pótolná a népszavazási eredmény következtében kieső bevételt, szerintünk viszont ez nem költségvetési tétel. Jelen pillanatban egy olyan indítvány van a parlament előtt, amely az egészségbiztosítási kasszán belül próbálná meg orvosolni a kialakult helyzetet.

– Hogyan érintheti a vizitdíj eltörlése a miskolci háziorvosi rendszer működését?

– Az itteni háziorvosok többsége is havi jövedelmének közel 20 százalékát veszítette el a népszavazás eredményének köszönhetően. Ez nem kis pénz, megoldást kell találni a pótlására, hogy zavartalan és működőképes maradjon az ellátás. Ez azonban nem azt jelenti, hogy akkor majd egy következő tételre is érdemes lesz meghirdetni a népszavazást, mert aztán majd arra is megtaláljuk a megoldást. A pótlásnak természetesen most is ára lesz, valahonnan el kell venni a forrásokat, s világosan el is fogjuk majd magyarázni, hogy honnan vesszük el, és hová csoportosítjuk át. Miskolcon a háziorvosi kör vállalkozói alapon működik, tehát más a helyzet, mintha egy közalkalmazotti rétegről lenne szó. Akkor a probléma közvetlenül is érintené az önkormányzat költségvetését. Jelenleg nincs erről szó, azonban a háziorvosi ellátás színvonala, minősége mindenképpen nagyon fontos elem egy település élete, a városlakók komfortérzete szempontjából. Fejleszteni viszont csak biztonságosan működtethető praxissal rendelkező háziorvos hajlandó és képes, reméljük, hogy az egészségbiztosítás keretein belül meg tudjuk találni a szükséges, pótlólagos forrásokat.

– A városi kórház esetében mekkora bevételkieséssel kell számolni?

– A kórházunk – azaz a Miskolci Egészségügyi Központ – esetében havi 14-16 millió forint bevétel-kiesés keletkezik, amellett még nem is értünk a működési konszolidáció végére. Tehát mindemellett fennáll még a veszteség-termelés, ami tovább nehezíti a kórház menedzselését. Ezért döntöttünk úgy, hogy fel kell gyorsítani azon feladat-átadásokat, melyekre vonatkozóan decemberben megállapodást kötöttünk a megyei önkormányzattal, illetve a megyei kórházzal. Ezek a szükséges szakmacserék mind a két kórház tekintetében eredményt, javulást hozhatnak. A Miskolci Egészségügyi Központon belül az orvos-szakmai munka szervezésébe is jobban be kell avatkozni, hogy a költségek ne csak pénzügyi, hanem szakmai tekintetben is kézben legyenek tartva. Anélkül természetesen, hogy ez befolyásolná a betegellátás színvonalát – a szakértői vélemények szerint erre megvan a lehetőség. Én tehát – annak ellenére, hogy a népszavazás eredménye érzékeny veszteséget okozott, az egymilliárdos adósság rendezéséhez nyilván jobb lett volna, ha megmarad a 14-16 millió forint havi működési bevétel – bizakodó vagyok, hogy megoldható a helyzet.