Iskolának, nyári táboroknak, majd szanatóriumnak adott otthont a csanyiki komplexum, amelyre ma is sokan nosztalgiával emlékeznek vissza egykori diákként, vagy épp betegként. A kivételes adottságú terület közel húsz éve áll kihasználatlanul, bár időről időre felmerül, hogy szállodaként születhet újjá. Jövője egyelőre bizonytalan, múltja és fekvése azonban egyértelműen predesztinálja arra, hogy egyszer még újra megtelhet élettel.
Vezetőket képeztek
„Lent, hol a tölgyek őrzik a völgyet, erdőkkel övezett, regényes környezetben, néhány kilométerre Miskolctól, az ország második városától áll a Borsod megyei KISZ-bizottság Ságvári Endre vezetőképző iskolája” – kezdte bemutatását a korabeli sajtó, amikor megnyitotta kapuit a csanyiki tábor 1961-ben. A Kommunista Ifjúsági Szövetség a budapesti, csillebérci után itt hozta létre az ország második legnagyobb vezetőképző táborát, amelyben a tervezési és kivitelezési munkákat a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat végezte, bár ekkor a terület még korántsem rendelkezett a ma ismert beépítettséggel. Igaz, szinte senki nem nevezte így, a létesítmény hivatalosan a kommunista ellenállás egyik hazai jelképének számító Ságvári Endre nevét viselte, akinek szobra 1967-től a rendszerváltásig a tábor központi terén állt.
Az ifjúsági tábor a korszak politikai szellemiségének megfelelően ideológiai nevelési célokat is szolgált, ám a komplexum nem csupán tantermekből állt: közösségi terek, könyvtár, kertmozi, stúdió, színházterem és sportpályák szolgálták a táborozó fiatalokat. A visszaemlékezések szerint a mindennapok nem kizárólag a politikáról szóltak; sokkal inkább a barátságok, szerelmek, legendás bulik színhelyeként emlékeznek vissza a táborra, amelyet az alkalmi románcok okán egyesek tréfásan „gyerekgyárként” is emlegettek.
A terület adottságai sportesemények számára is ideálisak voltak. Többek között a DVTK labdarúgói is megfordultak itt egy-egy edzőtábor alkalmával, míg a „Pingvinként” ismert színházteremben az EDDA is tartott zenekari próbákat. A több száz, egyes szezonokban ezres nagyságrendű táborozó egyidejű ellátásáról egy saját konyha gondoskodott, az itt készült ételeket pedig egy hatalmas étkezőben fogyaszthatták el az ideiglenes lakók.
Új szerepkör
Mivel a rendszerváltást követően a KISZ is megszűnt, így a csanyiki vezetőképző iskola elvesztette funkcióját. Bár a táborozó diákok eltűntek, a korábban nyüzsgő komplexum nem sokáig maradt kihasználatlanul, a területen ugyanis szanatóriumot alakítottak ki. Az Észak-Magyarország 1990. október 5-i száma megdöbbenve írt arról, hogy az egykori KISZ-iskola helyén pszichoterápiás osztályt rendeztek be, és a lap leginkább az épület funkciójában bekövetkező éles váltást kifogásolta.
Az intézményt a Szent Ferenc Kórház működtette, ahol elsősorban légzőszervi betegségekben szenvedő pácienseket kezeltek. A terápiák között különösen népszerű volt az úgynevezett barlangterápia: a betegeket naponta buszokkal szállították a közeli Szent István-barlangba, ahol a tiszta, pormentes, páradús levegőben végeztek légzőgyakorlatokat. Érdekesség, hogy a barlang Fekete-termében mintegy két éve ismét tartanak ilyen gyógykezeléseket. A gyógyítás nemcsak testi, hanem lelki szinten is megjelent a Csanyik ezen részén: visszaemlékezések szerint az 1990-es években még telefonos lelkisegély-szolgálat is működött a komplexumban.
A környezet is gyógyított
A csendes erdei környezet alapvetően ideálisnak bizonyult a nyugodt gyógyuláshoz, bár nem mindenki számára jelentett teljes nyugalmat: egy egykori beteg visszaemlékezése szerint az éjszakai pihenést gyakran megzavarta a közeli állatkertből hallatszó farkasvonyítás, ami miatt végül néhány nap után hazakérte magát. A legtöbb páciens azonban – amennyire egy szanatóriumi tartózkodás során lehetséges – jó emlékekkel távozott. Sokan kiemelték, hogy a csanyiki erdő nyugodt, tiszta levegőjű környezete önmagában is gyógyító hatású volt.
Fenntarthatatlan volt
A szanatóriumi időszak azonban viszonylag rövidnek bizonyult: az intézmény mindössze 16 évig működött, miután a komplexum 2007-ben végleg bezárt. A korabeli hírek szerint a megszűnés hátterében elsősorban finanszírozási problémák álltak. Bár később megpróbálták fizetőssé tenni az itt elérhető szolgáltatásokat, a kereslet már jóval kisebb volt, mint amikor a betegeket társadalombiztosítási alapon utalták be a szanatóriumba.
Ma a csanyiki komplexum sorsa bizonytalan. Az épületek jelentős része erősen leromlott állapotban van, miközben a természet egyre inkább visszahódítja a területet, amely több tulajdonosváltás után jelenleg a Miskolci Egyetemet fenntartó alapítványhoz tartozik. Az elmúlt években igyekeztek vevőt találni rá, de eddig nem született megállapodás. Egykor fiatalok ezrei tanultak és szórakoztak itt, később betegek százai kerestek gyógyulást a csanyiki szanatóriumban. A falak még állnak, az emlékek még élnek – már csak az hiányzik, hogy valaki új fejezetet nyisson a hely történetében.
Miért éppen Csanyik?
A ma kirándulóhelyként ismert Csanyik neve egy rég eltűnt középkori falut őriz. A Csenyik nevű települést már 1313-ban említik az írott források, létrejötte – számos környékbeli településrészhez hasonlóan – a pálosokhoz köthető. A közelben Nagy Lajos király 1355-ben halastavat és vadaskertet is létesített, a területet pedig beszédesen Királyasztalnak nevezték. Maga a falu azonban nem élte túl a későbbi évszázadokat, a 15–16. századra elnéptelenedett. A név viszont megmaradt, így ma a legtöbben már nem egy eltűnt falura, hanem a majálisokra és kirándulásokra asszociálnak, ha a Csanyik kerül szóba.
