Tavaly év közben lépett életbe a jövedelem/nyereség minimumra vonatkozó szabályozás, mellyel először az egyéni vállalkozók találkoztak a gyakorlatban. Nekik február 15-éig kellett benyújtaniuk személyi jövedelemadó bevallásukat, melyben vállalkozási tevékenységükről is számot adtak.
Az idén tehát, amikor egy vállalkozó megállapította jövedelmét, köteles volt megvizsgálni, hogy az eléri-e a minimum jövedelem mértékét. Ha alatta maradt, akkor két lehetőség közül választhatott.
Dönthetett úgy, hogy a minimum jövedelemből kiindulva számítja az adóalapot, és az után adózik függetlenül attól, hogy könyvelése szerint valójában ettől kisebb az adóalapja, vagy esetleg egyenesen veszteséget termelt.
A másik lehetőség az, hogy a vállalkozó annak ellenére, hogy a feltételek fenn álltak nem alkalmazta a jövedelem-(nyereség) minimum alapján történő adó megállapítást, hanem az általános szabályok szerint számolta ki vállalkozói adóalapját. Ekkor köteles volt a bevallásához mellékelni a bevallást kiegészítő nyomtatványt (0753-18 lap), melyben a bevételek és a költségek meghatározott köréről (bérleti díj, szakértői díj, reklám, piackutatás, tanácsadás stb.) kellett tájékoztatást adnia. A nyilatkozat valóságtartalmát az adóhatóság utólag természetesen ellenőrzi. Az ellenőrzés során a gazdasági események valódiságát, illetve azt, hogy a költségek a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítani.
Az egyéni vállalkozások bevallásainak feldolgozási adatai a várakozásnak megfelelően azt mutatják, hogy az adófizetésben résztvevők köre számottevően bővült.
Az országos tapasztalatokkal összhangban, régiónkban az egyéni vállalkozók mindössze 1%-a nyilatkozott arról, hogy megtermelt jövedelme nem éri el a minimumot, ezzel szemben 13 és fél ezren a minimum adó megfizetés mellett döntöttek, többek között 5 és fél ezren még a veszteséget vallók köréből is.
Az idén tehát, amikor egy vállalkozó megállapította jövedelmét, köteles volt megvizsgálni, hogy az eléri-e a minimum jövedelem mértékét. Ha alatta maradt, akkor két lehetőség közül választhatott.
Dönthetett úgy, hogy a minimum jövedelemből kiindulva számítja az adóalapot, és az után adózik függetlenül attól, hogy könyvelése szerint valójában ettől kisebb az adóalapja, vagy esetleg egyenesen veszteséget termelt.
A másik lehetőség az, hogy a vállalkozó annak ellenére, hogy a feltételek fenn álltak nem alkalmazta a jövedelem-(nyereség) minimum alapján történő adó megállapítást, hanem az általános szabályok szerint számolta ki vállalkozói adóalapját. Ekkor köteles volt a bevallásához mellékelni a bevallást kiegészítő nyomtatványt (0753-18 lap), melyben a bevételek és a költségek meghatározott köréről (bérleti díj, szakértői díj, reklám, piackutatás, tanácsadás stb.) kellett tájékoztatást adnia. A nyilatkozat valóságtartalmát az adóhatóság utólag természetesen ellenőrzi. Az ellenőrzés során a gazdasági események valódiságát, illetve azt, hogy a költségek a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítani.
Az egyéni vállalkozások bevallásainak feldolgozási adatai a várakozásnak megfelelően azt mutatják, hogy az adófizetésben résztvevők köre számottevően bővült.
Az országos tapasztalatokkal összhangban, régiónkban az egyéni vállalkozók mindössze 1%-a nyilatkozott arról, hogy megtermelt jövedelme nem éri el a minimumot, ezzel szemben 13 és fél ezren a minimum adó megfizetés mellett döntöttek, többek között 5 és fél ezren még a veszteséget vallók köréből is.
A nyilatkozatot benyújtók kockázatelemzése és értesítésük az egy éven belül lefolytatandó ellenőrzésről megtörtént, de még ők is élhetnek az önrevízió lehetőségével.
Április hónapban azonban már megkezdődtek az ellenőrzések. Ilyenkor a vizsgálat pontos kezdetéről szóló értesítést követően kerül sor az ellenőrzésre, melynek során a bizonyítási kötelezettség az adózóra hárul, de az eljárás lefolytatása alatt szabad az önellenőrzés eszközével élni.