Bihall Tamás szerint jelenleg Magyarországon a szakképzés "kibocsátása" sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem felel meg a munkaerőpiaci igényeknek. Főként az építő- és szerelőipart, valamint a gépipart illetően mutatkozik jelentős hiány szakmunkásokból. - Ennek több oka is van - közrejátszik benne a demográfiai helyzet, a kevés gyerek, s mindenekelőtt a rossz társadalmi beidegződés - hangsúlyozta Bihall Tamás. - Nincs presztízse a fizikai munkának, a gyerekek, ha csak tehetik, inkább továbbtanulnak - gimnáziumban, szakközépiskolában - s megpróbálkoznak a diploma megszerzésével. Így a szakképzésben egyfajta „maradék elv” érvényesül, zömmel azok kerülnek ide, akiket máshová nem vesznek fel.
A BOKIK elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy egy jó szakma hosszabb távon stabilabb, kiszámíthatóbb egzisztenciát nyújthat, mint egy nem különösebben keresett, de valamiért divatos irányultságú diploma. - Számolni kell a munkaerőpiac valós igényeivel, ez nem csupán gazdasági, hanem társadalmi érdek is - fogalmazott Bihall Tamás, aki szerint egyáltalán nem szerencsés, hogy a magyar iparban egyre több külföldi vendégmunkás dolgozik. A munkanélküliség ugyanakkor átlagban tízszázalékos a borsodi régióban, de egyes területeken ennek a többszörösét is eléri.
Egyfelől tehát ezres, tízezres nagyságrendben van hiány jó szakmunkásokból - ami sok cégnél abszolút versenyképességi hátrányt jelent - másrészt pedig hatalmas a munkanélküliség. Ezt a komoly foglalkoztatáspolitikai problémát valahogyan kezelni kell, s célszerű már az oktatás szintjén elkezdeni. - Ez önmagában is egy nagyon bonyolult struktúra és érdekviszony, de el kell indítani a kezdeményezéseket, ha néhány éven belül látható változást, eredményt akarunk elérni - hangoztatta a BOKIK elnöke, elmondva: egyrészt nagyon fontos lenne, hogy ne kerüljenek át a szakmunkás-képzésbe az általános iskolák problémái. Tehát ne jöhessen ki úgy általános iskolából a gyerek, hogy nem tud olvasni, írni, számolni. A szakmunkásképzőben ugyanis ezt nem tudja majd bepótolni, ami lemorzsolódáshoz, és egyéb problémákhoz vezet. Ugyancsak nagyon fontos lenne, hogy minél hamarabb megkezdődjön a tanuló szakmára való felkészítése. - Az elméleti képzés nyilván nagyon fontos, de ezzel párhuzamosan, a 10. osztályban már meg kell kezdeni a gyerekek szakmára nevelését is. A szakmunkástanulók ugyanis - inkább előbb, mint utóbb - nyilván dolgozni szeretnének, s nem jó, ha 16 éves korukig "parkolópályán" tartjuk őket. Nem minden gyerek matek- vagy magyarzseni, van, aki a kezében hordja a tudását, a készségét a tehetségét, ezért mielőbb a szakma közelébe kell engedni őket - tette hozzá Bihall Tamás.
Ugyancsak fontos lenne pályaorientációs programokat indítani a hiányszakmák népszerűsítésére. Bemutatni, hogy egy jó szakma bizony felér egy diplomával, s a kamarai elnök szerint mindenképpen szükséges, hogy ha valaki szakmunkás lesz, az előtt ne záruljon le a továbbtanulás útja. Meg kell teremteni annak a tanügyi lehetőségét, hogy ha valaki kedvet és tehetséget érez a tanuláshoz, akár évek múlva, a szakmája mellett is részt vehessen felső fokú képzésben.
Nagyon sok tehát a teendő ebben a tárgyban. Törvényi, jogszabályi változtatásokra van szükség, a kamara meg fogja tenni a javaslatait - s nyilván a gazdálkodóknak is megvan a felelősségük. - Ha jó szakmunkásokra van szükségük, akkor hatékony szerepet kell vállalniuk a tanulók tényleges, és nem csupán formális nevelésében, képzésében. A végzett szakmunkásokat pedig jól meg is kell fizetniük, a munkaerőpiac egyensúlyát csakis versenyképes bérekkel lehet helyreállítani. Én azt tapasztalom, hogy egyes hiányszakmák esetében erre készek és képesek is a gazdálkodók - mondta még el Bihall Tamás, aki szerint a szorító gazdasági, társadalmi probléma kezelésének igen fontos lépése volt, hogy idén január 1-jén a szakképzési törvény módosításával életre hívták a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságokat. Ezeknek két nagyon fontos feladatuk, felhatalmazásuk van: egyrészt eloszthatják a rendelkezésre álló decentralizált szakképzési fejlesztési forrásokat - ami Észak-Magyarország esetében közel egymilliárd forint, tehát igen jelentős összegről van szó. Másrészt, talán ennél is fontosabb, hogy meghatározhatják az adott régió beiskolázási szerkezetét, arányait, és irányait is. Vissza tudják például kicsit fogni az úgynevezett divatszakmák beiskolázási arányait, és ösztönözhetik az iskolákat, fenntartókat - illetve rajtuk keresztül a gyerekeket is - hogy a hiányszakmák irányába próbáljanak nyitni. A bizottságok működésében nagyon fontos szerepet kapnak a kamarák, és a kamarákkal együttműködő szociális partnerek is - a kamara adja például például társelnökeit ezeknek a testületeknek.
A BOKIK elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy egy jó szakma hosszabb távon stabilabb, kiszámíthatóbb egzisztenciát nyújthat, mint egy nem különösebben keresett, de valamiért divatos irányultságú diploma. - Számolni kell a munkaerőpiac valós igényeivel, ez nem csupán gazdasági, hanem társadalmi érdek is - fogalmazott Bihall Tamás, aki szerint egyáltalán nem szerencsés, hogy a magyar iparban egyre több külföldi vendégmunkás dolgozik. A munkanélküliség ugyanakkor átlagban tízszázalékos a borsodi régióban, de egyes területeken ennek a többszörösét is eléri.
Egyfelől tehát ezres, tízezres nagyságrendben van hiány jó szakmunkásokból - ami sok cégnél abszolút versenyképességi hátrányt jelent - másrészt pedig hatalmas a munkanélküliség. Ezt a komoly foglalkoztatáspolitikai problémát valahogyan kezelni kell, s célszerű már az oktatás szintjén elkezdeni. - Ez önmagában is egy nagyon bonyolult struktúra és érdekviszony, de el kell indítani a kezdeményezéseket, ha néhány éven belül látható változást, eredményt akarunk elérni - hangoztatta a BOKIK elnöke, elmondva: egyrészt nagyon fontos lenne, hogy ne kerüljenek át a szakmunkás-képzésbe az általános iskolák problémái. Tehát ne jöhessen ki úgy általános iskolából a gyerek, hogy nem tud olvasni, írni, számolni. A szakmunkásképzőben ugyanis ezt nem tudja majd bepótolni, ami lemorzsolódáshoz, és egyéb problémákhoz vezet. Ugyancsak nagyon fontos lenne, hogy minél hamarabb megkezdődjön a tanuló szakmára való felkészítése. - Az elméleti képzés nyilván nagyon fontos, de ezzel párhuzamosan, a 10. osztályban már meg kell kezdeni a gyerekek szakmára nevelését is. A szakmunkástanulók ugyanis - inkább előbb, mint utóbb - nyilván dolgozni szeretnének, s nem jó, ha 16 éves korukig "parkolópályán" tartjuk őket. Nem minden gyerek matek- vagy magyarzseni, van, aki a kezében hordja a tudását, a készségét a tehetségét, ezért mielőbb a szakma közelébe kell engedni őket - tette hozzá Bihall Tamás.
Ugyancsak fontos lenne pályaorientációs programokat indítani a hiányszakmák népszerűsítésére. Bemutatni, hogy egy jó szakma bizony felér egy diplomával, s a kamarai elnök szerint mindenképpen szükséges, hogy ha valaki szakmunkás lesz, az előtt ne záruljon le a továbbtanulás útja. Meg kell teremteni annak a tanügyi lehetőségét, hogy ha valaki kedvet és tehetséget érez a tanuláshoz, akár évek múlva, a szakmája mellett is részt vehessen felső fokú képzésben.
Nagyon sok tehát a teendő ebben a tárgyban. Törvényi, jogszabályi változtatásokra van szükség, a kamara meg fogja tenni a javaslatait - s nyilván a gazdálkodóknak is megvan a felelősségük. - Ha jó szakmunkásokra van szükségük, akkor hatékony szerepet kell vállalniuk a tanulók tényleges, és nem csupán formális nevelésében, képzésében. A végzett szakmunkásokat pedig jól meg is kell fizetniük, a munkaerőpiac egyensúlyát csakis versenyképes bérekkel lehet helyreállítani. Én azt tapasztalom, hogy egyes hiányszakmák esetében erre készek és képesek is a gazdálkodók - mondta még el Bihall Tamás, aki szerint a szorító gazdasági, társadalmi probléma kezelésének igen fontos lépése volt, hogy idén január 1-jén a szakképzési törvény módosításával életre hívták a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságokat. Ezeknek két nagyon fontos feladatuk, felhatalmazásuk van: egyrészt eloszthatják a rendelkezésre álló decentralizált szakképzési fejlesztési forrásokat - ami Észak-Magyarország esetében közel egymilliárd forint, tehát igen jelentős összegről van szó. Másrészt, talán ennél is fontosabb, hogy meghatározhatják az adott régió beiskolázási szerkezetét, arányait, és irányait is. Vissza tudják például kicsit fogni az úgynevezett divatszakmák beiskolázási arányait, és ösztönözhetik az iskolákat, fenntartókat - illetve rajtuk keresztül a gyerekeket is - hogy a hiányszakmák irányába próbáljanak nyitni. A bizottságok működésében nagyon fontos szerepet kapnak a kamarák, és a kamarákkal együttműködő szociális partnerek is - a kamara adja például például társelnökeit ezeknek a testületeknek.